Amilyen gyorsan haladtam a történettel, és kikapcsolt arra a pár napra, mire megtudtam a történet végét, olyannyira megkérdőjeleztem, hogy valóban hasonló történetet szerettem volna-e elolvasni.
Fülszöveg:
Egy féltőn óvott huszonkét éves lány. A védelmező Apa és három férfi, akik a lány kegyeit szeretnék elnyerni. Liv Jackson újabb esélyt kap egy hatalmas csalódás után Rob Pierce képében, esélyt a szerelemre, de nem tudja hogyan kezelje tapasztalat híján. Az évekkel ezelőtti, múló bánat helyét úgy látszik egy következő veszi át, amikor hirtelen újabb lehetőséget kap Hiro Shentől. De hogy Liv még jobban összezavarodjon feltűnik a fájdalmas múlt is: Jay Cullen. A fiatal lány csak szerelemre vágyik, és ezért semmitől sem retten el. A három férfi egymásnak feszül a szívéért. De az Apa ehhez vajon mit szól?
***
New adult irodalomba sorolnám, aminek fő központi témája a lelki boncolgatások, hogyan essünk túl a kamaszkori lidérces viszontagságokon és elérni azt, hogy ne csak önmagunkban bízzunk, hanem a szüleinkben is, illetve viszont, a szülők is bízzanak a gyerekük döntéseiben.
A sok erős női karakter után egészen meglepő egy gyenge lelkületű női főszereplő, mint mondjuk a Tizenhárom okom volt című kötetben, csak a mi leányzónk végül képes a sarkára állni és úgy, ahogy megoldania a problémáit. Maga a történet mondanivalója miatt lehet, hogy az érettebb felnőtt olvasókat nem fogja meg, vagy nehezen fogja átérezni a szereplőink problémáját.
Akik a Rubin pöttyös regények hangulatát kedvelik, amiben hasonlóan lelki megrázkódtatásokból kilábaló fiatalokról olvashatunk, azoknak bátran ajánlom.
Maga a történet jó, könnyen és gyorsan olvasható, illetve a fejezeteket sikerült úgy eltalálni, hogy fenntartsa az érdeklődést, mi alakulhat ki, vagy hogyan dönt Liv, de személy szerint nem fogott meg a mögöttes tartalom.
A lelki, útkeresős, és kapcsolatokat boncolgató történetek nem állnak hozzám közel, ahol a szereplőknek az a célja, hogy a nagykamasz viselkedésből valahogyan felnőtté váljanak.
Talán 18-20 éves korom között esetleg nagyobb lelkesedéssel élveztem volna a történetet, ellenben sokszor csak fogtam a fejem, hogy Liv helyett máshogyan oldottam volna meg a problémáit.
Egyszerű lehetne főszereplő leányzónk döntése, mint a faék, de túlkomplikált helyzetet teremt maga köré, hisztivel párosítva. Személy szerint hagytam volna a három pasit a fenébe és egy negyediket választottam volna. A szakításos, sírós jelenet pedig, mivel nem értem át hasonlót, inkább hidegen hagyott.
Az Apa, aki szinte önző mód félti a lányát inkább hat negatív szereplőnek, mint sem támogatónak. Hiro már az elejétől fogva szimpatizált a szememben, benne nem is csalódtam, és nagyon kellett bele a történetbe. Ő inkább volt támogatója Livnek, mint a lány apja. Rob esetében kellett egy kis önbizalom növelés, félszeg pasi, de amúgy semmi rossz szándék nem övezi, míg Liv exe, Jay még a lánynál is gyengébb lélekkel rendelkezve dönt folyamatosan rosszul.
Az olvasási élményben egy szóhasználat volt, ami meghökkentett, és ezért is elolvasom a második részt, megtudva, hogy ott is a „gondolkodik” helyett az „abszolvál” kifejezést alkalmazza-e a szerző. (Nyugodtan írd a „gondolkodik” szócskát, inkább, mint téves kifejezést használj… a szereplőkre úgy is ráfér az a gondolkodás.)