2019. május 23.

Rejtő Jenő (P. Howard): Az ellopott futár

Sugallat és ajánlat volt, hogy ezt bizony nem hagyhattam ki… Prücsök meghökkentő nőszemély, de pont ez benne a szórakoztató.

Fülszöveg:
"- Nagyon helyes, hogy a tetemet már előkészítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre rend van a kórházban. Fogjunk hozzá, uraim. A lelet szerint ez itt egy negyvenöt év körüli, anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia…
A kórboncnok felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott felült, és mutatóujját figyelmeztetően kinyújtva, így szólt:
– Pardon, a boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam.
A tanár szigorúan összevonta szemöldökét, és a meghökkent kórházi szolgára nézett.
– Marcel! Hogy kerül ide egy jól nevelt női hulla a középkorúnak jelzett, negyvenöt év körüli egyén helyére? Uraim! – És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: – Iménti kijelentésemet visszavonom: a kórházban még sincs rend. (…)"
Persze hogy esküvővel végződik majd a történet, mert a szerelem sötét verem (különösen ha letakarják és ráülnek) és mert Rejtő a tündérmesék világának sajátos környezetbe ültetett változatát teremti meg itt is ahol az alvilág kétes figurái egytől egyig úriemberek, a koldusról többnyire kiderül, hogy álruhás koronaherceg, és ahol végül a szerelmesek mindig egymásra találnak.

***

„Mademoiselle! Halaszthatatlan teendője a következő: Csavarja el a futár fejét, és a levelet maga juttassa el a címzetthez. Doktor Mervin.”

„Mindössze annyiból állt a félreértés, hogy a levél nem Prücsöknek szólt, és az említés egy futárról nem Deboulier százados személyére, hanem egy sakkfigurára vonatkozott. Ezt leszámítva, nagyjában helyesen értett a leány minden egyebet. Csakhogy ezt most már nehéz lenne leszámítani.”

Prücsök, a minden lében kanál lány, aki az apját ki akarja menteni. Mégsem tudtam eltalálni, hogyan is fog a happy end ebben a történetben kialakulni, de végül elégedetten fejeztem be a kötetet. Szórakoztató fordulatokkal teli történet, szerethető szereplőkkel tarkítva. Az alap konfliktus egy félreértés, ami az olvasóknak gyorsan leesik, de a történet esetében az tartja fenn az érdeklődést, hogy a szereplőink hogyan fogják ezt az akadályt megoldani.

„Ez a lány maga sem tudta, hogy mit akar, de abból nem engedett, és semmi sem olyan végzetes erejű, elsöprő hatalom, mint a nő, ha valamiben nincs igaza.”

Miután Prücsök a boncasztalról ki lett dobva, nem sokáig bőghet, mert tiszti bálba kell mennie. Cimborája, Szivar pedig mindig a lány sarkában van, hogy segítse, hol zöld estélyi ruhát lopva, hol levelet küldve. Prücsök eközben próbál a feladatára koncentrálni, és ha kell, mindent megtesz, hogy jól teljesítsen.

„Így volt. Prücsök teljesítette, amit szerinte atyjáért kívánt Mervin. De ő nem tudott sakkozni. Ő csak egy futárt ismert, hát annak csavarta el, de nem a fejét, hanem a lábát. De azt alaposan. Deboulier százados ficamodott bokával feküdt egy veremben, és vagy hetven marcona ember érkezett lábujjhegyen, feltűnés nélkül a derengésben…”

Hirtelen szimpátia és szerelem sem hiányozhat a történetből, így a hölgyolvasók tetszését is minden bizonnyal megnyeri a történet. Komikummal teli, a mellékszereplőket is megkedvelheti az olvasó, ahogyan a leányzót támogatják. Persze, a krimi szál, ahol nem maradhat el a fennmerülő probléma megoldása, Prücsök esetében mindenhol ott van, ahol kell lennie. Főszereplőnk jártatja a száját, ha kell odavág az asztalra, szóval ő nem egyfajta nebántsvirág, aki a férfiakra hagyja a nehéz feladatokat.

„– Fiúk! – kezdte Prücsök oly hévvel, mely egykor Napóleont késztette arra, hogy hordává lomposodott embereit, a katonák gyűjtőnévvel illesse döntő szónoklatánál, amellyel az olasz hadjáratba zúdultak vele. – Elsősorban is kérlek benneteket, hogy tartsátok titokban, amit mondok. Magunk között vagyunk, csupa jó barátok, és nem egy titkot őriztek megélhetéstekből képezve. Ennyit közölt első intrádára, kb. százfőnyi rovott múltú barátjával és a Portugál nevű utca lakóival. – Nyugodt lehetsz – szólt valahonnan a magasból Schulteisz, az Ikrek –, amit nekünk száznégyszemközt mondsz, azt eltemetjük, mintha késszúrás érte volna.”

Ebből a történetből pedig még a fekete humor sem maradhatott el.

„...A három halottat azonban mégsem lehetett elföldelni, és a gyászoló rokonság az első hiányzónál belenyugodott abba, hogy néhai hozzátartozójuk valamilyen oknál fogva elkéste a temetést. Ilyesmiért senkit sem lehet megszólni, amíg nem hallottuk a mentségét. Az élet túlsó partján is akadhat valakinek halaszthatatlan ügye.”