Sugallat és ajánlat volt, hogy ezt bizony nem hagyhattam ki… Prücsök meghökkentő nőszemély, de pont ez benne a szórakoztató.
Fülszöveg:
"- Nagyon helyes, hogy a tetemet már előkészítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre rend van a kórházban. Fogjunk hozzá, uraim. A lelet szerint ez itt egy negyvenöt év körüli, anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia…
A kórboncnok felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott felült, és mutatóujját figyelmeztetően kinyújtva, így szólt:
– Pardon, a boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam.
A tanár szigorúan összevonta szemöldökét, és a meghökkent kórházi szolgára nézett.
– Marcel! Hogy kerül ide egy jól nevelt női hulla a középkorúnak jelzett, negyvenöt év körüli egyén helyére? Uraim! – És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: – Iménti kijelentésemet visszavonom: a kórházban még sincs rend. (…)"
Persze hogy esküvővel végződik majd a történet, mert a szerelem sötét verem (különösen ha letakarják és ráülnek) és mert Rejtő a tündérmesék világának sajátos környezetbe ültetett változatát teremti meg itt is ahol az alvilág kétes figurái egytől egyig úriemberek, a koldusról többnyire kiderül, hogy álruhás koronaherceg, és ahol végül a szerelmesek mindig egymásra találnak.
***
„Mademoiselle! Halaszthatatlan teendője a következő: Csavarja el
a futár fejét, és a levelet maga juttassa el a címzetthez. Doktor Mervin.”
„Mindössze annyiból állt a félreértés, hogy a levél nem
Prücsöknek szólt, és az említés egy futárról nem Deboulier százados személyére,
hanem egy sakkfigurára vonatkozott. Ezt leszámítva, nagyjában helyesen értett a
leány minden egyebet. Csakhogy ezt most már nehéz lenne leszámítani.”
Prücsök, a minden lében kanál lány, aki
az apját ki akarja menteni. Mégsem tudtam eltalálni, hogyan is fog a happy end
ebben a történetben kialakulni, de végül elégedetten fejeztem be a kötetet. Szórakoztató
fordulatokkal teli történet, szerethető szereplőkkel tarkítva. Az alap
konfliktus egy félreértés, ami az olvasóknak gyorsan leesik, de a történet esetében
az tartja fenn az érdeklődést, hogy a szereplőink hogyan fogják ezt az akadályt
megoldani.
„Ez a lány maga sem tudta, hogy mit akar, de abból nem engedett,
és semmi sem olyan végzetes erejű, elsöprő hatalom, mint a nő, ha valamiben
nincs igaza.”
Miután Prücsök a boncasztalról ki lett
dobva, nem sokáig bőghet, mert tiszti bálba kell mennie. Cimborája, Szivar
pedig mindig a lány sarkában van, hogy segítse, hol zöld estélyi ruhát lopva,
hol levelet küldve. Prücsök eközben próbál a feladatára koncentrálni, és ha
kell, mindent megtesz, hogy jól teljesítsen.
„Így volt. Prücsök teljesítette, amit szerinte atyjáért kívánt
Mervin. De ő nem tudott sakkozni. Ő csak egy futárt ismert, hát annak csavarta
el, de nem a fejét, hanem a lábát. De azt alaposan. Deboulier százados
ficamodott bokával feküdt egy veremben, és vagy hetven marcona ember érkezett
lábujjhegyen, feltűnés nélkül a derengésben…”
Hirtelen szimpátia és szerelem sem
hiányozhat a történetből, így a hölgyolvasók tetszését is minden bizonnyal
megnyeri a történet. Komikummal teli, a mellékszereplőket is megkedvelheti az
olvasó, ahogyan a leányzót támogatják. Persze, a krimi szál, ahol nem maradhat
el a fennmerülő probléma megoldása, Prücsök esetében mindenhol ott van, ahol
kell lennie. Főszereplőnk jártatja a száját, ha kell odavág az asztalra, szóval
ő nem egyfajta nebántsvirág, aki a férfiakra hagyja a nehéz feladatokat.
„– Fiúk! – kezdte Prücsök oly hévvel, mely egykor Napóleont
késztette arra, hogy hordává lomposodott embereit, a katonák gyűjtőnévvel
illesse döntő szónoklatánál, amellyel az olasz hadjáratba zúdultak vele. –
Elsősorban is kérlek benneteket, hogy tartsátok titokban, amit mondok. Magunk
között vagyunk, csupa jó barátok, és nem egy titkot őriztek megélhetéstekből
képezve. Ennyit közölt első intrádára, kb. százfőnyi rovott múltú barátjával és
a Portugál nevű utca lakóival. – Nyugodt lehetsz – szólt valahonnan a magasból Schulteisz,
az Ikrek –, amit nekünk száznégyszemközt mondsz, azt eltemetjük, mintha késszúrás
érte volna.”
Ebből a történetből pedig még a fekete
humor sem maradhatott el.
„...A három halottat azonban mégsem lehetett elföldelni, és a
gyászoló rokonság az első hiányzónál belenyugodott abba, hogy néhai
hozzátartozójuk valamilyen oknál fogva elkéste a temetést. Ilyesmiért senkit
sem lehet megszólni, amíg nem hallottuk a mentségét. Az élet túlsó partján is
akadhat valakinek halaszthatatlan ügye.”