A bejegyzést olvashatjátok vendégbejegyzésként is Everglow blogján, az alábbi linkre kattintva:https://chroniclesofabookshelf.blogspot.com/2019/05/ambrozy-baro-esetei-v-szerusz-vilag.html
Innen is köszönöm a lehetőséget.
Miután sikerült nem sok fordulatot elárulnom az előző bejegyzésben, jöjjön egy olyan bejegyzés, amiben mindenféle leplezetlen cselekménnyel beszámolok az olvasási élményemről, az Ambrózy báró esetei V. Szer'usz világ című kötet kapcsán.
Érdekes módon jót derültem Mili morgásán, mivel a friss asszony nem rejtette véka alá csalódottságát, hogy férjura kórházban fekszik, és nem hajlandó felébredni (végre megkaptam a választ arra a kérdésemre, hogy mégis, mikor alszik Richárd… most), pár arccsók közepette szidalmazás mellett teljesen elfelejti, hogy mi is egy úrinő dolga.
Így amint hazatér, máris szembesül az anyós leplezetlen egzecíroztatásával, aki éppen nem önmagát ostorozza, hogy újdonsült menyét nem nevelte ki az akkori kornak megfelelően. Persze, a fejleményeknek csak a komornája, Mári örül, aki a drága grófnőmamát éppen nem isteníti.
Boskó inasunk egészen varázslatos módon tud alkalmazkodni, a félszeg, dadogós emberből kiderül, hogy az egykori hidegvérű pincér határozottságban otthonosan mozog és mindig képes a kényes helyzeteket elsimítani.
Mári lábrándítása után pedig megismerhetjük a szakácsnő, Horákné jellemét is, aki mindenféle babona és vajákos tevékenységben otthon van és próbál Mári kedvére lenni. Lényeg, hogy a személyzet nagyon is megkedvelhetőek, és olyanok, akikről szeretek olvasni.
Akin nem lepődtem meg, az Detrich nyomozó, aki mindenféle susmusban benne van, és semmitmondó bizonyítékokkal akarja bitófára küldeni Milit. Márit is próbálja megtörni, de a hamiskártyában jártas leányzó gyorsan átlátott a szitán.
Amire számítottam, még sem volt olvasható belőle sok jelenet, az Mári és Isti összeboronálása. A Nász és téboly esetében is olvashattunk pár jelenetet, ami arra sugall, hogy valami érzelem mégis lakozik a szereplőinkben egymás iránt, de itt is folytatódik a lassú kibontakozása egymás támogatásának.
Herrdoktor kiléte csak sejthető volt, hogy köze van Márihoz vagy Istihez, de a történet vége fele minden szereplő a helyére kerül még rokoni szálakat illetően is.
Mili ténykedése meglepő ebben a kötetben, de megszokott, hogy még raboskodás közben sem tétlenkedik, amint elfelejt Richárdért aggodalmaskodni (hiszen ő az egyedüli személy a történetben, akit a legkevesebb veszély érint).
Ez az eset elsőre úgy tűnik, semmihez nem kapcsolódik, bár az ügyet felgöngyölítő nyomozó, Makkay detektív már a Nász és téboly kötetében megjelent egy fontos részlet felderítése közepette. Viszont, hogy ez a jövőre nézve, további folytatásban fontos fejlemény lesz-e, hogy az emberölésért börtönbe zárt cselédlánnyal mi lesz… Kérdés, de mi van, ha Böske is bekerül az Ambrózy személyzet kompániájába? (pedig nem rossz idea, ő biztos nem menekül el a Fischer-Sonnenberg palotából)
Emlék egy barátnak: plusz szereplő a kódliskirály, Herbst László (Laca), aki előre gördíti az eseményeket és a kicsit lassabbá váló nyomozást erőteljesen megváltoztatja és szereplőinket ösztönzi. Érdekes figura, elsőre szokatlannak hatott, hogy eddig az összes ember vagy fiktív személy, vagy tényleg élt az adott korszakba, de Herbst úr kiállta a próbát, pozitív személyként könyveltem el a kötet kapcsán.
A Horthy család pletykái: Érdeklődést fenntartó, még sem negatív szereplőként van feltüntetve Horthy István. Agáta mama nem ítéli meg, az olvasóra van bízva, hogyan tekintsünk a Horthy család akkori fejére. Ezen felül a családról is több minden kiderül, mint a császári családhoz milyen közel kerültek, kik a rokonaik, és mely arisztokrata famíliákkal álltak kapcsolatban.
Agáta mama ismételten adja nem csak a lovat, a kocsit is: Ebben a kötetben a grófnőmama alaposan felhúzta a pendelyt, a leghatározottabbnak a legösszeszedettebbnek láttam, még a teljes sorozathoz viszonyítva is. Míg előtte mindig másokra bízta a "piszkos" munka elvégzését, vagy "tanuljanak belőle a gyerekek", addig most látva a keserves helyzetet, nem volt rest ő maga intézkedni. A komolysága mégis megnyugtató volt, és az apró mosolyai derűt fakasztottak még a legkilátástalanabb helyzetben is.
Bogi kutya folytatja könyvbéli szereplését: Ennek szintén örültem, hogy Bogi kutya még a saját kenyéradóit is megvédi, illetve, hogy a bajt valahogy mindig túlvészeli. Kedvenc kutyusunk Gáspár bácsival különlegesen jó párost alkotnak, de egyik sem adja könnyen a lelkét, főleg, ha Mári megmondja nekik, hogy eszükbe se jusson meglépni a feladatuk elől.
A labor újabb titkai, avagy megnő a szoknyás személyek látogatottsága:
Takarítani volna kedve leginkább annak, aki szoknyát hordva lép be oda, de tudható, hogy a báró úr birodalmában mégsem szabad semmihez se hozzáérni, mert egyrészt a masinériák, palackok bármelyike lehet pukkanékony matériával tele, másrészt ha a mi Richárdunk hazatérvén észrevenné – és észrevenné, az hót ziher! – a matatást, ő maga pukkadna szét mérgében.
Mári naivitása (A mindent tud, de néha úgy tesz, mint aki nem érti): Ez már a Nász és tébolyban is kezdett előfordulni, de ahogy kezdenek a női főszereplők felnőni, úgy szembesülnek egyre több párbeszéddel, ami inkább közelít a felnőtt olvasók megnyeréséhez. Több, felnőtteknek szóló jelenet, leplezetlen párbeszédekkel tarkítva. Érdekes konklúzió, hogy minden esetben részletes beszámolót ad Mári, mégis néha a bakfislány előbújik belőle és úgy tesz, mintha nem értené azt, amit utalásszerűen közölnek vele. Az olvasók részéről szerintem a finom utalások jók, aki érti, érti, aki nem akar a függöny mögé látni, az sem szenved hiányt az olvasása közben.
Richárd és Mili szempillantásai kevesek, mint az év java részében a tiszavirágok, de ahogyan azok a parányi állatkák élete, úgy az Ambrózy házaspár jelenetei is hasonlóan örömöt csalnak az ember lelkébe. A befejezésnek már csak a képzelet szab határt, nincs meghatározva, minek is leszünk kifürkésző tanúi. (annyit tudunk, hogy Mári örül)
Ambrózy báró ítélete a kötet végén végre az olvasót is hasonló érzéssel telítheti el, mint amiről oly sokszor beszámol Mili, az egyszerre hideg zuhanyként érő dorgálás a jóleső bókkal keverve, miszerint ő is fogdába küldte volna Milit. Ahogyan Mili is támogatja Richárd logikáját, jól tűrve elfogadta bárónénk a slamasztika miatti helyzetét.
Nem is lenne Ambrózy báró Richárd, ha nem tett volna valami hasonló megjegyzést, ezzel is kicsit leforrázza és lehűti egyszerre az olvasók néha elkalandozó ábrándjait. Ismerve a nyomozónk gondolkodásmódját, az olvasókat nem tudja megrendíteni, de egy apró bokán rúgás biztos kijár még a legelvakultabb Richárd kedvelőktől is.
Mári leleplez még pár dolgot Richárdról, de azt meghagyom az olvasóknak, illetve másik bejegyzésben töprengünk rajtuk.
Összegzésül a kötethez már nem sok mindent tudok megírni, mivel ahogyan ígértem, ha az egyre fentebb kerülő „lécet” sikerül megugrani, én gondolkodás nélkül adom meg a könyvnek az öt csillagot. Nos, Böszörményi ismét megmutatta, hogy inkább rakjam félre azt a képzeletbeli lécet, mert mindig képes meglepni a történeteivel.