A frappáns idézet a könyv elején még inkább arra sarkall, hogy megtudhassam, milyen kalamajkába keveredtek az utolsó részben a szereplőink. Illetve aktuálisan készült egy interjú is, ahol az eddigi elméletem felváltotta a tény, hogy okkal feltételeztem a trilógiát disztópia hangulatú történetnek.
Fülszöveg:
2007-ben a rajongók nagy szomorúságára véget ért Réti Gergő, a sámántanonc kalandsorozata, melyből azóta sikeres musical is készült. Ám az új sorozat, a RONTÁSŰZŐK éppúgy az olvasók kedvencévé vált, mint nagy elődje. Az első kötetben, mely Az időkút címet kapta, Angelina és Endzsi, a különös ikerpár arra ébredt, hogy üldözött idegenné vált saját hazájában! A gyásznémber című folytatásban viszont a Pannon-tenger árasztotta el Magyarországot, s ráadásul az ikreknek Batu kán seregével, és a szerelem sokszor zavaros, érthetetlen és fájdalmas nehézségeivel is szembe kellett nézniük!
Most pedig itt a sorozat befejező része, melyben: „Endzsiék már csupán kétháznyira voltak a Bazalt utca 14-től, mikor a soron következő földrengés leverte őket a lábukról. Mély moraj, sivalkodó szirénák, sikoly, üvöltés, vonyítás, robajló és recsegő hangok töltötték be a világot. Az egyik villanyoszlop kifordult a helyéből, és szikrát hányó vezetékeit magával rántva az úttestre zuhant. A magasfeszültség eleven kígyókként rángatta-tekergette a fekete drótokat, míg végül a sarkon álló transzformátor iszonyú csattanással ki nem sült. A ragacsos, átláthatatlan, piszkossárga Köd lassan mindent elnyelt…”
S hogy mindehhez mi közük a tündéreknek, arra a választ a kezedben tartod!
***
Az előző kötet is dúskált a cselekményben, sokat izgulhattunk a szereplőink iránt, ebben a kötetben újabb felállással még több problémával szembesülnek az ikrek és kísérőik. Először majdnem elkámpicsorodtam, hogy ismét külön utakon jár mindenki, de a történet felénél szerencsére már egy összeszokott csapat van, kisebb kilengésekkel, de a kisebb mellékszálak mellett jól érezhető a fő történet, amiben megoldást keresnek arra, hogy a Kárpát-medencét miért lepte el olyan köd, amibe ha belekerülnek, többé nem jönnek ki belőle.
A kötet különlegessége, hogy érdemes alaposan ismerni a magyar meséket (ha más nem, gyerekkorból előkapart emlékekkel kell gazdálkodni), mivel sok utalás és azoknak a kifejtése található a regényben. A tündérek világa, mint a Gergő regények esetén, itt is felelevenedik, a történetek között lehetnek ismerős átfedések, de míg Gergő és csapata kibékülni szándékoznak a nem ismert tündérekkel, addig a Zengő ikreknek vissza kell fojtani a tündérvilágot, mivel annak lakói jogosan érzik magukénak az Aranyos szegelet minden négyzetméterét. Bemutatja a történet azokat az apró jeleket is, ami utal a népi mesékre és hiedelmekre, és olyan tájakra kalauzol el bennünket, amiket bárki, most is megtekinthet, még ha az országhatáron kívülre is esik.
Savanyác kicsit háttérbe szorult, Angelina szerelmetes nemtörődömsége néha hátráltatja az eseményeket, míg Endzsi és Kaplony fáradhatatlanul igyekszik mihamarabb újra visszaállítani a világ(ország)rendet. Hozzájuk szegődik még Teplica és a hozzánőtt kilinkó, Nyéktüske akiknek a részeit mindig derülten és rajongva olvastam, mert nagyon összeszokott párost alkottak ebben a kötetben. A nehézség még abban is fokozódik, hogy Tühütüm táltos marad a szanatóriumban, cserébe érdekes dolgokat ad kalandoraink kezébe, amik néha meg is mentik őket.
Ezen felül egy titokzatos társ is szegődik hozzájuk (túl sok lesz az a szeg, de engedjétek el), akit mondhatni le sem lehet rázni Angelináról.
Ez a történet főként arra a gyermeki nosztalgiára sarkall, aminél még hittünk a mesékben, a csodákban, a kiábrándult felnőttek életében pedig néha kell egyfajta emlékezet azokra a történetekre, amik felbukkannak, de nem tudjuk az eredetét. Pár történet részletesen is ki lett fejtve a regényben, nem hiába lett vaskos és eseményekben gazdag a kötet.
Varázslatosság is rejlik a történetben, de a rossz lidércek is kergetik a szereplőink, emiatt sokat izgulhatunk értük, és mindig van legalább egy szereplő, aki bajba kerül. Magyarán, kicsit sem hagyja unatkozni az embert a regény és minden fejezetben van valami elgondolkodtató helyzet.
Különlegessége a zárókötetnek a trilógiát tekintve, hogy rendkívül sok helyre látogatnak el a szereplők, így mondhatni egy különös utazást nyújt a Kárpát-medencén belül.
A cselekmény izgalma a kötet befejezése után is megmarad, az utolsó fejezet lecsengése az olvasót további gondolatokra sarkallja. Mivel rontásűző bárki lehet, hogy az emberekből kiűzze a három főbb gonoszt, akit a trilógiában megismerhettünk.