2019. december 15.

B. Czakó Andrea: Hervadhatatlan

A regény, amit úgy vettem meg, hogy tetszeni fog, úgy vettem kézbe, hogy elégedett leszek a történettel és úgy tettem le, hogy gondolkodás nélkül megadtam végül az öt csillagot a kötetre.

Hosszú ideig volt az aktuális olvasmányomban benne, viszont tudtam, amint elkezdem, pár nap alatt be is fejezem, félbehagyva a többi olvasmányt.

Fülszöveg:
1860 nyarának végén a vidéki kastélyukba száműzött fiatal Szalgháry nővérek élete gyökeresen megváltozik, amikor édesanyjuk Pest-Budára rendeli őket, a Minna-szalonként működő családi villába. Gizella, a fiatalabb lány a székesfővárosba érkezésük első órájában beleütközik Fejérváry Árminba, akiről akkor még nem sejti, hogy sorsuk már a múltban összekapcsolódott.

A kíváncsi Ella a szülői házban egyre több rejtélyre bukkan. Vajon a szülei haza- vagy felségárulók? Feslett asszony-e az anyjuk és miért zárkózik el gyermekeitől? Miért éltek eddig a szüleiktől távol? Miféle bizarr tények húzódnak az apjuk nyájassága mögött?

Míg Ella azon munkálkodik, hogy kérdéseire válaszokat kapjon, kétségbeesetten beleszeret Fejérváryba, a fararcú grófba, akinek nyomós oka van ellenállni a lánynak. Közben az idősebbik Szalgháry lány a szerelme, a híres bükki betyár, Vidróczki Márton után bánkódik. Nővére boldogságáért Ella vakmerő tettekre képes.

B. Czakó Andrea, első könyves szerző romantikával itatja át a magyar történelem „passzív ellenállás” időszakát. Regényében ismert történelmi személyeket vonultat fel és rávilágít a politika nagyasztalának láthatatlan erőire, a kor kémhálózataira, miközben a két fiatal sorsának és szerelmének alakulása fogva tartja az olvasót. Vajon a szeretet képes felülírni a gyarló tetteket?
***

Ha ez a regény egy mai, 21. századi történetben szerepelne is durva és idején való témát feszeget a háttérben, miközben a kicsit naivabb olvasók úgy vélhetik, hogy egy könnyed romantikus történetbe csöppennek. Számomra viszont ez nem lett volna elég és az előtte olvasott Pitypangtánc meghatározó olvasmány lett. Történelmi alakokkal, és nemesekkel túltengő regényről beszélhetünk, aminek esetében, ha merünk a függöny mögé nézni, megláthatjuk az árnyoldalait is az 1860 környékén játszódó eseményeknek.

Fő zsánere a romantikára alapul, amiből kapunk bőven egy kíváncsi teremtés és egy snájdig gróf főszereplésével. Fejérváry Ármin hamar be tudja lopni az olvasó szívébe magát, viselkedése, védelmező testvérként fellépése mind szimpátiát indíthat meg bennünk. Gizella szerepe gördíti előrébb az eseményeket, nem tartom buta, bosszantó fruskának, nagyon talpraesett, amikor annak kell lennie és ráadásul támogatja Ármint.

Kettejük jelenetei arcpirítóan jóra sikerültek, civakodó párbeszédeik megnevettetik az olvasót. Kifejezett krimi szál nincs benne, helyette kalandos és izgalmas kutakodás veszi kezdetét két befolyásos család kudarcai és előítéletei felett, kiderítve, hogy ki mozgatta a háttérben a szálalak és milyen indíttatásból.

Ezen felül a politikai, a titkos páholy és egyéb nemzetpárti szerveződés eseményeibe is betekintést nyerhetünk, ami még inkább segít beleélnünk magunkat a történetbe.