Apró bináris, avagy banális problémák azok, amiken a legjobban fenn lehet akadni. Nem hozta a régi, thriller izgalmakat, viszont a megszokott gondolkodni valót megkapjuk Browntól az életről.
Fülszöveg:
Robert Langdon, a szimbolika és a vallási ikonológia harvardi professzora a bilbaói Guggenheim Múzeumba érkezik, hogy részt vegyen egy felfedezés bemutatásán, amely „mindörökre megváltoztatja a tudományokat”. Az esemény házigazdája Langdon barátja és egykori tanítványa, Edmond Kirsch, a negyvenéves tech-mágnás, akit káprázatos találmányai és merész előrejelzései az egész világon vitatott figurává tettek. A mai este sem kivétel: azt állítja, hogy egy megdöbbentő áttörést jelent be, amelynek messzeható következményei lesznek.
Ám Langdon és a több száz vendég legnagyobb döbbenetére, az esemény még azelőtt tragikus véget ér, hogy igazán elkezdődhetne. Langdon kétségbeesett menekülésre kényszerül a múzeum igazgatónőjével, Ambra Vidallal. Barcelonába szöknek, és veszélyes kutatásba kezdenek egy jelszó után, amely megnyitja Kirsch titkát.
Langdonnak és Vidalnak meg kell találnia az utat a város labirintusszerű átjáróiban egy olyan ellenséggel szemben, amely minden fordulónál egy lépéssel előttük jár. A nyomot, amelyet követnek, csak rejtélyes szimbólumok és többértelmű modern művek jelölik, de Langdon és Vidal sorra megfejti a nyomravezetőket, és végül szemtől szembe kerülnek egy világrengető igazsággal, amely rejtve maradt – egészen mostanáig.
***
Újabb teória született, vagy éppen szüleik meg, a történet nagyon is közelinek érezhető. A honnan jövünk kérdésre sokkal nehezebb megtalálni a választ, mint valójában arra, hogy hová tartunk.
Ahogyan a regény mutatja, Langdon személyében nem biztos, hogy elsőre kitaláljuk a válaszokat, ellenben a felfedezés magyarázata után egyből értelmet nyer.
A krimi, thiller történetszál valahogy ellaposodni látszott ebben a kötetben, kevés ember hal meg, azok sem túlzóan tragikusan (vagy a skandináv krimi megedzette az ingerküszöböm…) sokkal könnyebbnek véltem, mint a sorozat előző részeit.
Langdon a szememben maradt ugyanaz a fickó, aki volt, nem volt meglepő mozzanata, ellenben Ambra Vidal karaktere több kérdést felvetett bennem. Valahogy nem illett bele a képbe, kellett a történetbe, de semmi érdembelit nem adott a regényhez, sőt inkább éreztem hátráltató tényezőnek a viselkedését. Az is lehet, hogy Vidal szerepe inkább lelki volt, hogy támogassa Robertet, aminek tekintetében viszont pozitív karakterként maradt meg a személye.
Összességében lekötött végig a történet, krimi részét keveselltem, de a mögöttes mondanivalója a történetnek teljesen kárpótolt.
A részemről a pár irreleváns baki miatt (mondjuk az a telefon megúszhatta volna a törést…) vonnék le egy csillagot, függetlenül, hogy az előttem olvasók elmondásai után fenntartásokkal kezeltem a regényt.
Szerencsére kellemesen csalódtam.