Ifjúsági regényre asszociáltam, mikor a kezembe vettem a kötetet, de okozott nem kis meglepetéseket a regény.
Fülszöveg:
Szeged, 1980. Vera az általános iskola negyedik osztályába jár, jó tanuló, jó sportoló. A papa a honvédségen dolgozik, a mama meg minden nap várja őt tanítás után. De Vera biztonságosnak hitt élete pár hét leforgása alatt megváltozik. Az egyik eseményből következik a másik, mintha dominók dőlnének egymás után, mégsem lehet tudni, vajon mi indítja el az események láncolatát. Mi fordítja szembe végzetesen az addigi legjobb barátnőjével? Miért olyan jó és ugyanakkor ijesztő egyre több időt tölteni Józeffel, az új lengyel fiúval? És miért vannak a felnőtteknek titkaik, ha Verától azt várják el, hogy ő mindig csak az igazat mondja?
Grecsó Krisztián új regénye arról szól, hogy a családi titkokat felfedni nemcsak tudás, de bátorság kérdése is. Vera felismeri: vannak helyzetek, amikor idő előtt kell felnőttként viselkednünk. És hogy fel lehet nőni a feladathoz.
***
Kicsit Szabó Magda regényeinek stílusába kalauzol a történet, csak Szegedre, ami közelebb áll hozzám, így sok ismerős helyszínt ismertem fel a történetben.
A tízéves Vera szemszögéből nézhetjük az eseményeket, ezért talán kicsit ködösek is lehet a cselekmény, mivel nem mindig tudja pontosan megfogalmazni, mi is történik körülötte.
A dráma nem hiányzik a történetből és az köti az olvasót a könyvhöz, hogy felfedezze Verával együtt az őt körülvevő titkokat. Családi regény, valós eseményekkel felvázolva, nem hiányzik a nyolcvanas évek hangulata a szülői, iskolai környezetet tekintve.
Mégis, ifjúsági regény helyett inkább egy felnőtt, nosztalgiára sarkalló regényként tudok tekinteni a témáját tekintve és annak mögöttes hátterét vizsgálva. Vera lelki vívódásai, gondolatai jobban átjöhet a felnőtt olvasóknak, mint a tizenéveseknek.
Maga a történet könnyű olvasmány, kíváncsiságot felkeltő jelenetekkel, rövid és tömör párbeszédei beszédesek és egyszerű leírása könnyebbé teszi a regényt. Első olvasásra kérdések maradhatnak fenn az olvasóban. Maga a történet témája, kidolgozása és részletes helyzetek leírása nem épp a könnyedségről szól, így a kötet hossza pont megfelelőnek bizonyul. Ahogyan Vera kezdi felfedezni a körülötte levő eseményeket, annál jobban kikerekedik a történek lényege és kezdünk válaszokat kapni a kérdésekre.
Az akkori helyzetről, a gyerekek szemszögéből sok jelenetet kapunk, egészen cselekmény gazdag és pörgős történet, egyedül a hangulat fokozásánál kezd kicsit belassultnak tűnni egy-egy jelenet, emiatt Verával könnyen tudunk azonosulni, vele együtt izgulni.
Kicsit torokszorító, kicsit szorongós-izgulós történet, ahogyan Vera jellemezné, de érdemes kézbe venni a korszakról érdeklődőeknek, vagy akár azoknak, akik Szeged ismerős helyszíneit szeretnék történetben olvasni.
Személy szerint négy csillagot adtam rá, főként a fennmaradó kérdések végett. Maga a történet lezárt, mégis olyan érzésem volt, mintha hiányozna számomra valami megmagyarázhatatlan a regényből.