Utolsó hét utolsó feladatai, cél, hogy a végére minden a
helyére kerüljön. Persze, úgy az igazi, ha karácsonyig tart, de mások elkezdik
novemberben a készülődést, én viszont blogolok ezen a héten most már végig.
December 22. Vasárnap
Éjjel kettőkor befejeztem az Artúrt. Ismételten abban a
helyzetben vagyok, hogy nem tudom, melyikkel folytassam. Próbálom Grecsó Krisztián Veráját elkezdeni, mivel
jelentkeztem az olvasmány kihívására.
Napi molyos statisztika: 150 könyv, 48884 oldal. (150 könyv
2019-ben plecsni átvéve)
Tegnap ki lett találva, hogy ma reggel ejtjük meg az ünnepi
bevásárlást, amit sikeresen zártunk. Utána lehetett tovább folytatni a
takarítást, amivel így délre készen is lettünk. Halat is vásároltunk, aminél
jót derültem, mert hazafele a lábaimnál volt a fejbe kólintott friss halak.
Egészen hazaúrig bírta, a falutáblához közeledve viszont az egyik fogta magát
és megmozdult. Ráadásul a kesudió ára is meglepően jó volt az előző hónapokhoz
képest.
Lehetőleg a délutáni program játszani a frissen megismert
telefonos applikációval, és megírni az Artúrhoz az értékelőt. Utána pedig
olvasás és macskázás.
December 23. Hétfő
Este begyulladt a torkom. Végül majdnem délig aludtam, de
haladok a könyvvel és a sorozattal is. Molyon meglepetés fogadott, mivel
elkészült a következő Ambrózy kötet. Ma pakolnom kellene, de nem tudom, mi fog
teljesülni.
Az étkező és a számítógép melletti szekrény pipa, a régi
konyha pakolása viszont stornózva lett. Helyette kukorica salátát készítettem
és befejeztem az Ambrózy fanfiction történetet. Ha ez nem lenne elég, mivel nem
érkezett meg ma sem a két Kindle tok, de szerettem volna idén kitenni, így
bátorkodtam a régi, két tokomról csinálni képet, mivel ugyanazokat rendeltem
meg. Illetve tegnap este megcsináltam az ünnepekre az üdvözlőkártyát. Így
jelenleg négy könyves tartalom van függőben az éves összegzővel egyetemben.
Nem tudom, hogy mi lesz a program a nap többi részére, most
zenét hallgatok, szerintem mindjárt csinálok egy forró italt, mert már a torkom
nem fáj, de a megfázással küszködöm. Illetve a Verát kellene olvasnom, a
harmadik fejezetnél tartok, de még most sem tudom, mire számítsak, kicsit
szkeptikus vagyok, hogy ez a kötet mit ad számomra. Talán Tutsek Anna Az élet
iskoláját kellene inkább olvasnom? Pechemre három ifjúsági regény maradt év
végére, így még váltogatni sem tudom, mert egy zsánerbe tartoznak.
December 24. Kedd
Lehet, hogy tizenegykor ébredtem fel, de egyből kinyílt a
csipám, mikor megláttam, hogy az Ambrózy báró Facebook oldalán már kinn is van
egy friss karc. Nosza, egyből molyra, és tizenharmadikként csillagoztam az új
kötet részletét. Két olyan idézetet is tudok belőle kiemelni, amiről már most
tudom, hogy tetszik és a lehetséges fizikai példányban meg is jelölnék.
Maga a nap gyorsan elrepült, sütés, főzés, rohangálás,
mosogatás, zenehallgatás, avagy mindig az szól a konyhában, amit a főző egyén
kedvel.
Nos, a Verával jól haladtam, éjszakára már csak négy röpke
fejezet maradt hátra. A vacsoránk nosztalgiázó volt, csendes, meghitt, egészen
a képek készítéséig, aminél Schwester mindent beleadott, hogy jól érezzem
magam. Most kicsit más program szerint alakult a szenteste, mivel nem mi
látogattuk meg az unokaöcséméket, hanem ők jöttek ki hozzánk.
December 25. Szerda
Az ebéd szerencsére hamar véget ért, így utána gyorsan be is
fejeztem a Verát, mivel az utolsó 30 oldalnál aludtam be éjjel háromkor. Most
kicsit írni van kedvem, de okosan be kell osztani az időm, mert közel 750
oldalt még el kell olvasnom idén az 50.000 oldalszámhoz. Szóval, most már
gőzerővel A tündérködre koncentrálok,
mivel A szolgálólány meséje harmadik
évadát tegnap előtt befejeztem.
Nos, este fél kilenc, ma salátás kedvem van, délután
kukoricasalátát ettem, estére kicsit kapart megint a torkom, de a mézes teát
iszom, míg ki nem pukkadok. Mivel narancs nem maradt, gondoltam egyet (vagyis
kiszúrta a szemem), hogy végül egyek a gyümölcssalátából, mivel teli van az is
citromos gyümölcsökkel és ráadásul nem lett a hűtőbe visszatéve (az étkező
elszeparált a háztól, így ott hűvösebb van… avagy ahogyan máshol mondják, kamra
hideg), így a torkomnak sem fog rosszul esni. De hogy egy kis szénhidrát is
legyen, a müzlimből szórtam rá egy keveset.
Könyvekkel haladok, Verát
befejeztem délután, utána egyből megírtam az értékelőt is, ráadásul a plecsnire
is jelentkeztem, azt este át is vehettem. A
tündérködben 74 oldal, elmentem fürödni, most vacsorázok és irány vissza,
mivel most kezdődik igazán a történet.
December 26. Csütörtök
Rövid kávészünet pipa, A
tündérköd olvasása halad, csoki még van elég, ráadásul rájöttem, hogy van
meggybor, szóval egy pohárkával délután elfogyasztottam. Most már nem tud érdekelni,
hogy holnap délelőtt mennem kell dolgozni (mindezt természetesen úgy, hogy
hivatalosan szabadságon vagyok és nem az én érdekemben teszem…). Ráadásul itthon
pedig még mindig olyan a volt konyha, mint a múzeum, mert valahogy a családban
kényszeres dolog, hogy minden szabad felületre kell pakolni valamit.
Megszokottan szalad a ház, de még szerencsére senki nem ment egymás agyára. (ez
teljesen megszokott azon családokban, akik normális esetben nem is látják
nagyon egymást, mert mindenki más életritmus szerint él)
December 27. Péntek
Próbáltam a maradék optimizmusom is előkaparni reggel. Csak
később tudtam belőni, mikorra is lesz kész a munka, szerencsére úgy végeztem és
tértem haza, hogy a legrosszabb viszonylathoz tekintve időben kész lettem.
Harmadik kávé, nekilátok a két szendvicsnek, amit reggel csináltam, utána
bekuckózom az ágyba folytatni az olvasást.
Illetve a tegnap, magamban
felállított teória megdőlt, hogy nincs kiszámíthatatlanabb dolog az embernél…
de van. Nők értik. Szóval, ha már a szervezetem csütörtököt mondott és könyörög
a pihenésért, most nincs kedvem megfosztani egy délután erejéig. Így viszont
nincs mese, hétvégén pakolás.
Napi molyos statisztika: 49.500 oldal (A tündérköd olvasott oldalai beleszámolva)
December 28. Szombat
Hajajaj, szombat… szóval, A tündérködből az utolsó három
fejezet marad mára, közel 100 oldal, ami azért furcsa, mert éjjel kettőkor
dobtam be a törölközőt, hogy nem tudok tovább fennmaradni. Tizenegy után kelés,
kávé, még amondó vagyok, hogy ebben a következő három napban oda kellene tennem
magam olvasás ügyileg, szóval szinkronban elkezdem az olvasási beszámolót írni,
délután pedig befejezem a kötetet.
Délután negyed kettő, megint megfázással küszködöm, de az
évösszegző nagyjából kész, a könyvről a beszámoló nyolcvan százalékban megvan,
szóval iszok egy teát és nekiülök a könyvnek, hogy ma ki tudjam a bejegyzést adni.
Délután négyre be is fejeztem, kész lett a bejegyzés, így
már csak pár apróság maradt hátra, mint a molyos értékelő, két idézetet is
találtam, azokat szeretném begépelni, és talán a Rontásűző trilógia
összehasonlító bejegyzéseibe is bele tudok kezdeni… egy újabb, de rövidebb
könyvvel együttvéve.
***
Innen is szeretném megköszönni az érdeklődést, és ha idáig
jutottál a sorok olvasásával, a következő évben is várhatóak hasonló, napi
blogos bejegyzések, mivel kedvelem ezeket megírni.
Remélem, a következő évben is velem tartotok, hogy
Schildkröte megmondja éppen azt, ami a fejében kószál.