2019. december 28.

Schildkröte fiktív Blogmas 2019 #4

Utolsó hét utolsó feladatai, cél, hogy a végére minden a helyére kerüljön. Persze, úgy az igazi, ha karácsonyig tart, de mások elkezdik novemberben a készülődést, én viszont blogolok ezen a héten most már végig.

December 22. Vasárnap

Éjjel kettőkor befejeztem az Artúrt. Ismételten abban a helyzetben vagyok, hogy nem tudom, melyikkel folytassam. Próbálom Grecsó Krisztián Veráját elkezdeni, mivel jelentkeztem az olvasmány kihívására.
Napi molyos statisztika: 150 könyv, 48884 oldal. (150 könyv 2019-ben plecsni átvéve)
Tegnap ki lett találva, hogy ma reggel ejtjük meg az ünnepi bevásárlást, amit sikeresen zártunk. Utána lehetett tovább folytatni a takarítást, amivel így délre készen is lettünk. Halat is vásároltunk, aminél jót derültem, mert hazafele a lábaimnál volt a fejbe kólintott friss halak. Egészen hazaúrig bírta, a falutáblához közeledve viszont az egyik fogta magát és megmozdult. Ráadásul a kesudió ára is meglepően jó volt az előző hónapokhoz képest.
Lehetőleg a délutáni program játszani a frissen megismert telefonos applikációval, és megírni az Artúrhoz az értékelőt. Utána pedig olvasás és macskázás.


December 23. Hétfő

Este begyulladt a torkom. Végül majdnem délig aludtam, de haladok a könyvvel és a sorozattal is. Molyon meglepetés fogadott, mivel elkészült a következő Ambrózy kötet. Ma pakolnom kellene, de nem tudom, mi fog teljesülni.

Az étkező és a számítógép melletti szekrény pipa, a régi konyha pakolása viszont stornózva lett. Helyette kukorica salátát készítettem és befejeztem az Ambrózy fanfiction történetet. Ha ez nem lenne elég, mivel nem érkezett meg ma sem a két Kindle tok, de szerettem volna idén kitenni, így bátorkodtam a régi, két tokomról csinálni képet, mivel ugyanazokat rendeltem meg. Illetve tegnap este megcsináltam az ünnepekre az üdvözlőkártyát. Így jelenleg négy könyves tartalom van függőben az éves összegzővel egyetemben.

Nem tudom, hogy mi lesz a program a nap többi részére, most zenét hallgatok, szerintem mindjárt csinálok egy forró italt, mert már a torkom nem fáj, de a megfázással küszködöm. Illetve a Verát kellene olvasnom, a harmadik fejezetnél tartok, de még most sem tudom, mire számítsak, kicsit szkeptikus vagyok, hogy ez a kötet mit ad számomra. Talán Tutsek Anna Az élet iskoláját kellene inkább olvasnom? Pechemre három ifjúsági regény maradt év végére, így még váltogatni sem tudom, mert egy zsánerbe tartoznak.



December 24. Kedd

Lehet, hogy tizenegykor ébredtem fel, de egyből kinyílt a csipám, mikor megláttam, hogy az Ambrózy báró Facebook oldalán már kinn is van egy friss karc. Nosza, egyből molyra, és tizenharmadikként csillagoztam az új kötet részletét. Két olyan idézetet is tudok belőle kiemelni, amiről már most tudom, hogy tetszik és a lehetséges fizikai példányban meg is jelölnék.

Maga a nap gyorsan elrepült, sütés, főzés, rohangálás, mosogatás, zenehallgatás, avagy mindig az szól a konyhában, amit a főző egyén kedvel.

Nos, a Verával jól haladtam, éjszakára már csak négy röpke fejezet maradt hátra. A vacsoránk nosztalgiázó volt, csendes, meghitt, egészen a képek készítéséig, aminél Schwester mindent beleadott, hogy jól érezzem magam. Most kicsit más program szerint alakult a szenteste, mivel nem mi látogattuk meg az unokaöcséméket, hanem ők jöttek ki hozzánk.


December 25. Szerda

Nem eszed magad teli az édességekkel, nem csapod el a gyomrod és ésszerűen étkezz… aha, tartsa be a szabályokat az, aki… hát, aki akarja, én ehhez gyenge lélek vagyok. Negyed egy (éjjel, folytatva az előző napi összefoglalóm) és még a sós sütiből nassolok.


Az ebéd szerencsére hamar véget ért, így utána gyorsan be is fejeztem a Verát, mivel az utolsó 30 oldalnál aludtam be éjjel háromkor. Most kicsit írni van kedvem, de okosan be kell osztani az időm, mert közel 750 oldalt még el kell olvasnom idén az 50.000 oldalszámhoz. Szóval, most már gőzerővel A tündérködre koncentrálok, mivel A szolgálólány meséje harmadik évadát tegnap előtt befejeztem.


Nos, este fél kilenc, ma salátás kedvem van, délután kukoricasalátát ettem, estére kicsit kapart megint a torkom, de a mézes teát iszom, míg ki nem pukkadok. Mivel narancs nem maradt, gondoltam egyet (vagyis kiszúrta a szemem), hogy végül egyek a gyümölcssalátából, mivel teli van az is citromos gyümölcsökkel és ráadásul nem lett a hűtőbe visszatéve (az étkező elszeparált a háztól, így ott hűvösebb van… avagy ahogyan máshol mondják, kamra hideg), így a torkomnak sem fog rosszul esni. De hogy egy kis szénhidrát is legyen, a müzlimből szórtam rá egy keveset.

Könyvekkel haladok, Verát befejeztem délután, utána egyből megírtam az értékelőt is, ráadásul a plecsnire is jelentkeztem, azt este át is vehettem. A tündérködben 74 oldal, elmentem fürödni, most vacsorázok és irány vissza, mivel most kezdődik igazán a történet.


December 26. Csütörtök

Rövid kávészünet pipa, A tündérköd olvasása halad, csoki még van elég, ráadásul rájöttem, hogy van meggybor, szóval egy pohárkával délután elfogyasztottam. Most már nem tud érdekelni, hogy holnap délelőtt mennem kell dolgozni (mindezt természetesen úgy, hogy hivatalosan szabadságon vagyok és nem az én érdekemben teszem…). Ráadásul itthon pedig még mindig olyan a volt konyha, mint a múzeum, mert valahogy a családban kényszeres dolog, hogy minden szabad felületre kell pakolni valamit. Megszokottan szalad a ház, de még szerencsére senki nem ment egymás agyára. (ez teljesen megszokott azon családokban, akik normális esetben nem is látják nagyon egymást, mert mindenki más életritmus szerint él)


December 27. Péntek


Próbáltam a maradék optimizmusom is előkaparni reggel. Csak később tudtam belőni, mikorra is lesz kész a munka, szerencsére úgy végeztem és tértem haza, hogy a legrosszabb viszonylathoz tekintve időben kész lettem. Harmadik kávé, nekilátok a két szendvicsnek, amit reggel csináltam, utána bekuckózom az ágyba folytatni az olvasást.
Illetve a tegnap, magamban felállított teória megdőlt, hogy nincs kiszámíthatatlanabb dolog az embernél… de van. Nők értik. Szóval, ha már a szervezetem csütörtököt mondott és könyörög a pihenésért, most nincs kedvem megfosztani egy délután erejéig. Így viszont nincs mese, hétvégén pakolás.

Napi molyos statisztika: 49.500 oldal (A tündérköd olvasott oldalai beleszámolva)


December 28. Szombat


Hajajaj, szombat… szóval, A tündérködből az utolsó három fejezet marad mára, közel 100 oldal, ami azért furcsa, mert éjjel kettőkor dobtam be a törölközőt, hogy nem tudok tovább fennmaradni. Tizenegy után kelés, kávé, még amondó vagyok, hogy ebben a következő három napban oda kellene tennem magam olvasás ügyileg, szóval szinkronban elkezdem az olvasási beszámolót írni, délután pedig befejezem a kötetet.

Délután negyed kettő, megint megfázással küszködöm, de az évösszegző nagyjából kész, a könyvről a beszámoló nyolcvan százalékban megvan, szóval iszok egy teát és nekiülök a könyvnek, hogy ma ki tudjam a bejegyzést adni.


Délután négyre be is fejeztem, kész lett a bejegyzés, így már csak pár apróság maradt hátra, mint a molyos értékelő, két idézetet is találtam, azokat szeretném begépelni, és talán a Rontásűző trilógia összehasonlító bejegyzéseibe is bele tudok kezdeni… egy újabb, de rövidebb könyvvel együttvéve.

***

Innen is szeretném megköszönni az érdeklődést, és ha idáig jutottál a sorok olvasásával, a következő évben is várhatóak hasonló, napi blogos bejegyzések, mivel kedvelem ezeket megírni.

Remélem, a következő évben is velem tartotok, hogy Schildkröte megmondja éppen azt, ami a fejében kószál.