Mikor azt hinné az ember lánya, hogy huszonévesen nem fog fiúk után futkorászni, bizony kezembe akadt pár könyv, ahol a szereplőink olyan intenzitással, dinamikával és lendülettel fedezik fel a világuk és élik az életük, mintha egy Ghibli studiós animét vetítenének a szemem elé.Mikor a szülők és a felnőttek azt hiszik, hogy a gyerekek csakis a gép előtt poshadnak és a lábukat lógatják unalmukban, itt szembe találhatja az olvasó magát egy tucat aktív tizenévessel, akik helyében nem tudnám mondani, hogy unatkoznának.
Annyi biztos, a szereplők édesanyja nem lennék, mert ahogyan ezek szétszéledve futkorásznak még a bérházukon belül is... Az egyik az időben kering, a másik a padláson lébecol, a harmadik leugrik a pincébe, hogy aztán réveteg álmodozással fesztiválon mássza meg élete lépcsőit... Ki mondta, hogy a tizenéves fiúk lusták és csak a gép előtt lógatják a lábuk?
Lássuk is a könyveket kicsit részletesebben, amik természetesen nem csak fiúknak szól.
 |
| Az első saját, és a kicsit megviselt könyvtári második rész |
Jonatán történetei:
Valójában nem is igazán Jonatán az, akinek a bőrébe bújunk, hanem újdonsült barátjának/barátnőjének.. (társának? Ilyenkor kicsit rossz, hogy az utolsó részt nem tudtam még elolvasni) szóval, Galagonyának a szemszögéből ismerhetjük meg a történetet.Az elveszett történetben egy teljesen átlagos nyári szüneti napról olvashatunk, ahol Galagonya addig unta a panellakás szobájában a fejét, míg ki nem tette a nővére a szűrét. A téblábolásban belefutott egy majdnem vele egykorú fiúba, aki szokatlan öltözékével és viselkedésével felkeltette a lány érdeklődését, szóba elegyedtek, hogy aztán a napot együtt lógják el.
A Gutenberg lovagrend nem sokkal az előző történetnél folytatódik, szerepcserésen Galagonya lépett be Jonatán különleges világába, ahol a fiú ellenségével szemben fel kellett venniük a kesztyűt. (meg sok-sok könyvet)
Az első kötetekre mindig egyfajta felvezetőként tekintek, én lezártnak tekintettem az első kötetet (főleg úgy, hogy jócskán tíz évig azt sem tudtam, hogy van több része), a második rész olyan kérdéseket vetett fel számomra, amiket eddig soha meg nem fogalmaztam.
Olvasol, azt olvasol, amit szeretnél. Kézhez veheted bármelyik könyvet. Képzelj el egy világot, ahol nem teheted ezt meg. A kedvenc könyveid nem csak elveszik, egyenest megsemmisítik, kinéznek téged, ha olvasol (ebben a pontban valamiért már a jövőre hajazunk), sőt, akár a családoddal együtt kizárhatnak egy közösségből, mert te könyvet mersz a kezedbe venni.
Remélem, élhetek itt is, a már régebben megírt molyos véleményezésemmel:
"Nem minden gyerekeknek szóló könyv való csak gyerekeknek. Itt van rá az élő bizonyíték.
Eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne ha… egyik alternatív verziója, amit magamtól soha nem juttattam volna eszembe, hogy milyen lenne az élet könyvek nélkül és milyen természetes a XXI. században a könyvek létezése. (Luxusnak luxus, de nem üldöznek olvasás miatt… remélhetően még sokáig nem is fognak. :D )
A könyv megírása után pedig még sejthető sem volt, hogy tíz évvel később az „edzősuli” és a minden napos testnevelés életbe fog lépni. (szokatlan, megdöbbentő és hiába, csak a szemem rótta a köröket, még az is sok volt.)
Nem szokásom összehasonlítani dolgokat, a kötet rövid, tartalmas és a cselekmény sebesen fut, akár egy Ghibli stúdiós anime film. ( Ott elviekben a dinamika a gyerekek aktivitásán alapul, hiszen a gyerekek mindig mindent akarnak, és mindig rohannak céljuk eléréséhez.) Talán, mivel ezeket a filmeket is nagyon szeretem, ezt a kötetet is élvezettel olvastam ki."
A harmadik részt, az Árnyvadászokat nem volt még szerencsém olvasni, de ettől függetlenül izgat még huszonévesen is, hogy sikerül-e (és hogyan) leszámolniuk Jonatánéknak az ellenségükkel és megmenteni a könyveket, amik a trilógiának a központi témái. (könyvmolyoknak kötelező könyvekkel foglalkozó könyves könyvsorozat, és ezzel a fő lényeget talán körül is írtam.)
Budapestet nem csak ők vették a nyakukba, bár, ha az egész Böszörményi repertoárt fel kellene vonultatni a fővárosban, lennének itt érdekes kavarodások. (Míg Ambrózyék a századfordulóban nyomozgatnak, a jelenben gruftik és démonok mászkálnak, mindenki menti a könyveit, Jonatánék mindenkivel jóban lennének - hiszen ők mindenkihez eljutnak - és míg a többiek álmaira Gergő és Zsófi vigyáz, addig az egész káoszt és zűrzavart Mark közvetíti nekünk sztereóban. Ésatöbbi, akikről még nem olvastam, de majd fogok.)
Jonatán kalandjai - összes olvasási élmény
Gergő és az álomfogók
Elsőre azt sem tudtam, mi tévő legyek, olvastam fél szemmel már, hogy "Harry Potter meg varázslós történet, meg hasonlít rá" s a többi szójártatás, de csak legyintettem az egészre. (Azért már három könyvsorozatába belekóstoltam az írónak, nem fogok negyedjére is a kútba ugrani...)
Érdekes kezdet, érdeklődést felkeltő elmesélés, ami annyira mesés, hogy ahányszor csak este nekifogtam úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban, aki könyörög a nagymamájának, hogy "lécci, olvass egy mesét!" és bevackolva az ágyamba magam ez a gyermeki idilli nyugalom szállt meg. (Lehet, hogy ezt meg kellene próbálni hangoskönyvben, a teljes hatás végett.)
Lassan belemerültem egy hét alatt a könyvbe, bár szinkronban mást is olvasok, így lassabb tempóban haladok a kiolvasással, még nem igazán találtam meg a könyv mondanivalóját. Elsőre olyan volt számomra Gergő, aki tizenhárom éves fejjel most ébred rá, hogy változik/más lesz. (ebben nem nagyon tévedtem) Később, belemerülve a kötetbe is éreztem mindig ezt a titkolózást, hogy valami fontos dologra akarják Gergőt, és az író az olvasók figyelmét felhívni, de még a könyv felénél sem jöttem rá, mi is valójában a könyv mondanivalója. (Feltételezésem, hogy ha teljesen kiolvasom, akkor fog összeállni a kép.)
Eleve Böszörményi írásaiban van egyfajta kis "önismereti útmutató", ami a főszereplőt közelebbi ismerőssé varázsolja az olvasó szemében, mígnem egy ponton azonosulni tud vele. Teljesen hétköznapi szituációk, problémák felvezetése főleg tizenéveseknek, akiknek mindig jól jön a tanácstalan időkre valami útravaló. (Talán kétségbeesett huszonévesek is tudnak belőle elég inspirációt nyerni az író műveiből.)
Egy hét és az első kétszáz oldalt elolvasva arra a következtetésre jutottam, hogy elsőre úgy tűnik, sok az oldal, vaskos, lassan lehet vele haladni, de mégsem érzem unalmasnak, sőt eléggé cselekménydús a történet, hogy lekösse az embert. (Bezzeg mikor tizenévesen csak nagy ritkán kaphattam könyvet és akkor is az éppen csak kétszáz oldalas könyveket vásárolták meg, két délután alatt kiolvastam, aztán néztem ki a fejemből, hogy most mihez kezdjek. Ezzel a könyvvel kellett volna akkor fejen találni, hogy le tudjanak kötni.) Itt a cselekmény hiába tűnik előre haladónak, kifejezetten lassú.
A három-négy cselekményszálon futó történetben úgy tűnhet, fölösleges momentumokat olvashatunk, de valójában szükségszerű tudnunk az "ellenség" taktikáját is. (Pont ezt szokás a könyvekből kihagyni, de Böszörményi mindig is igyekezett nem csak a főszereplő, az ellenségének gondolatait is az olvasó elé vetíteni, ezzel még jobban megértjük az elénk táruló történetet.)
Talán az előzőleg megemlített két tény az, ami nem biztos, hogy minden olvasónak megnyeri a tetszését, így én az írótól úgymond "első könyvnek" nem biztos, hogy ezt ajánlanám. Aki már ismeri más könyvekből Böszörményi írási stílusát, annak nem fog meglepetést okozni. (Ez nem azt jelenti, hogy érdekességeket nem tartogat számukra!)
Tizenkilenc fejezetből már a tizenegyedik rész után sejthető, hogy fontos momentumhoz érünk és innentől már tudhatjuk, mit kell Gergőnek tenni. Ő persze, nem akarja elfogadni, hogy más, mint a többi vele egykorú gyerek, de az ellenség rákényszeríti a révülésre, ahol meg kell másznia az élet hét lépcsőjét. (Bármilyen szinonimát ejthetünk itt, mert ahány ember, annyi értelmezést fog nyerni, a mesékre jellemző képek, szimbólumok előkerülnek, miközben mögöttes tartalommal Gergő ráébreszt másokat és saját magát is a változásra. - röviden csak ennyit, azért nem árulhatok el én sem mindent.) A végén mindenre fény derül, összeáll az olvasóban a kerek történet, az utolsó két-három fejezet kifejezetten gyors lefolyású az előtte épp csak cammogó történettel ellentétben.
Van-e Harry Potteres beütése? - Aki bele akarja látni, bele fogja szőni.
Ezen felül nekem még többször ugrott be a Fullmetal Alchemist (itt teljesen mindegy, melyik animesorozat típus, vagy a manga), ami hasonló gondolatokat ébreszt az olvasóban/nézőben.
Találtam benne több mondanivalót is, de feltételezem, ahányan olvasták és olvasni fogják, annyi gondolat fog megszületni a történethez. Szóval, akit érdekel, kutassa fel az álmait és az elképzeléseit.
Ambrózy rajongók számára sok dolog lesz ismerős, a függővéges fejezetrészek, a titokzatosság, amiről szép lassan lehull a lepel, de ennél a kötetnél még látszik, hogy nincs kiforrva a "nyomozós rész" (Amúgy sem krimi, hogy ezt keressük benne, viszont én már akkor kerestem az ellenséget, mikor még fel sem merült, hogy keresni kellene, de hát aki bizonyos báró stúdiumában tanulta ki az olvasói nyomozást, egyből tudni fogja, ki akar Gergőék életére törni.)
Gergő regények - összes olvasói bejegyzés
Lúzer Rádió, Budapest! A Béla-irtó hadművelet
Ha még egyszer pirossal aláhúzza a lúzer kifejezést a word vagy a blogger én... én...
A tizenhárom éves Marci (aki már az elején leszögezi, hogy ő Mark) vidékről belecsöppent mondhatni egyik napról a másikra a "Nyócker" világába, ahol a népes családjával próbál új életet kezdeni. (Most csekkoltam le a KMK oldalán levő fülszöveget... majdnem másoltam.)
Na, a mi Marcink körbemérte az új területét, ahol is a padláson talált rá egy ősrégi orosz rádió adó-vevő készülékre, ami nemcsak, hogy felkeltette az érdeklődését, talált egy szabad sávot, hogy azon számoljon be nekünk, olvasóknak a családja mindennapjairól.
Teljesen normális tünet, ha olvasod a hallani valót, hiszen nem lány, hogy naplót írogasson. (Sőt, mivel egy közel hat éves kiadásról beszélünk, amikor is még szó sem volt az országban Youtube videókról, videó blogokról, pláne nem online live stream adásokról és Facebookon is még javában a tizenévesek voltak a fő felhasználók, ezt elég menő dolognak veszem Mark részéről.)
A lényeg, én sírva nevettem a laza megjegyzéseken, megyek is keresgélni idézeteket, mert poénok akadnak benne bőven.
Na jó, húgomon kívül bárkinek ajánlom, mert neki amúgy is akkora a lepénylesője, mint a bécsi kapu, nem kell nekem több "sötét" megjegyzés a nyakamra, hogy úgy oltson, mint Marci a nővérét. (Tudom, hogy olvasni fogod ezt a posztot, innen is üzenem, hogy azért szeretlek. De csak testvériesen!)
És a fergeteges önpromóció is fokozza a derültséget. Mark Jonatánt olvas, a nővére Rémálom kötetet, és ha már akkor lett volna szó Ambrózyról, biztos nem Fejős Évától olvasott volna Marci édesanyja. (Mondd, hogy nem így lenne.)
Lényeg a lényeg, Mark véletlenül talált magának egy új barátot, akinek el kellett a segítség, amit természetesen a mi jószívű főszereplőnk nem tagadott meg, így csatát indított a hírhedt Béla ellen.
Ki az a Béla? Miben mesterkednek Markék? Sikerül a csatát megnyerniük?
Kicsit több, mint kétszáz oldal tömény humor, hiszen Mark mindenből random kapott az életből: egy laza, de következetes szülők, egy kívül-belül sötét nővér, egy makacs kishúg, hűséges kutya, gonosz nagybácsi, rettegett nagyszülők, szenilis öregasszony szomszéd, egy titkos hobbi, egy haver és még minden hétköznapi dolog, ami egy városi gyereknek kijuthat.
A könyvsorozathoz Szőnyi Gergely képei társulnak, ami nagyon feldobja a könyvet, még könnyebben elképzelve a szerelőket és a jeleneteket.
Összességében mindegyik könyvsorozatba felnőtt fejjel is bátran bele lehet fogni, az író repertoárjának sokszínű tárháza adja meg azt a lehetőséget, hogy minden korosztály megtalálhatja magának a kedvére való könyvet/könyvsorozatot.
Ha valami még a kezembe akad, biztos be fogok számolni róla, addig is csókacsalád, kedves nem-olvasóim! (Ez annyira illene a bloghoz, ha a követőszámot nézem... *nevetek)
Ha érdekelne még egy heti könyvélményes beszámoló, itt olvasható hozzá egy kávészüneti poszt: (Van szó a Lúzer rádió, Budapestről, a Gergő és az álomfogók kezdeti olvasási élményértől, egy kis Ambrózyról, amit még egy embernek beajánlottam, - Azóta már pár fejezetet elolvasott és közölte, hogy érdekli a folytatás - és még pár apróság az életemből.)
Március hosszú hétvége előtti kávészünet #57
Lúzer rádió, Budapest! - összes értékelt kötet