Kemény két napig tartott azon duzzogásom, hogy „én az
Ambrózy sorozaton kívül más Vörös pöttyös kötetet többet nem veszek kézbe”,
szóval miután ezen a válságon is túlestem, nézzük, mit tudhat egy
tizenéveseknek szóló kötet, ami átértelmezi a sokak által kedvelt Kis herceg című kötetet.
Két szemszögből, de
egy szálon futó történetről beszélünk, ahol is a két főszereplő, Róka
(Regina) és Kisherceg (aki amúgy Herczeg, csak van egy bátyja, így ő lett a kis
Herczeg…) megismerkedésük pillanatait olvashatjuk.
Róka tizenöt éves
lányként, ráadásul introvertáltként sok problémával szembesült: a szülei
válása és az ezzel járó nem megértés, mind arra késztette a lányt, hogy rossz
társaságba kerüljön, lógjon az iskolából, csak azért, hogy felfigyeljenek rá.
Az új iskolában nem találja a helyét, semmivel nem akar foglalkozni, csak a
számítógépes játékokkal és a rajzolgatással.
Ezzel szemben
Kisherceg elszánt, még ha nem is tudja, mi szeretne lenni felnőttként,
ennek súlya terheli, a tanulásra koncentrál, és egyedüli szabad foglalkozása a
barátnőjével, Rozival való találkozgatás.
Ha
valaki az eredeti Saint-Exupéry könyvet olvasta, az sejtheti, hogy ez a
kapcsolat sem lesz sírig tartó, a rózsát el kell hagyni és el kell érnie Kis-hercegnek,
hogy a kiszemelt Róka megszelídüljön.
A fő helyszín az iskolához köthető, de
inkább cselekményorientált történet, ahol a fő cél, hogy szép lassan Rókát nem csak megismerhessük, hanem
megoldást találhasson a problémára.
Személy szerint
elégedett voltam, hogy a szerző fokozatosan adagolta számunkra a probléma
és a Rókában gyökerező aggályait, de a megoldás is tetszett, hogy nem hárult
minden Kishercegre.
Elsősorban
kétségekkel élő tizenéveseknek tetszhet a történet, remélve, hogy hasonló
megoldással sikerül a kamaszkori bökkenőkön túlesni. Ezen felül érdemes azt figyelembe venni, amire nem
helyeződik hangsúly, az pedig Róka viselkedése, hozzáállása a környezetére,
mert jól leírta az introvertált
viselkedés jellemzőit.
Könnyed történet,
korhű, sőt több igazság is felfedezhető benne, mint amikor Kisherceg
feladatul megkapja, hogy látogasson el cégekhez, emberekhez, remélve, hogy
tőlük választ kap arra, milyen szakmát válasszon. A kérdései, a tizenévesekre
jellemző szemlélet jó volt és a válasz is teljesen reálisan mutatja be a fiatal olvasóknak a felnőttek életét.
Egyedül a párbeszédek esetében pár esetben hirtelen nem
tudtam, ki is mondta az adott mondatot a két főszereplő közül, egyedül ez
akasztotta meg az olvasást, de ezt nem lehet felróni, mert segítségül a fejezetek fel vannak címkézve, épp kinek a
szemszögéből látjuk a történetet.
Viszont plusz pont, hogy nincs ismétlés,
gördülékenyen halad a történet, nincs úgymond „múlton való rágódás”, de egy
ilyen rövid kötet esetén ez felesleges, mert könnyen emlékezhetünk az aspektusokra.
Pár Kis herceg idézet is belekerült,
volt, ami jó helyre, volt viszont olyan rész, ahol túlerőltetettnek tűnt
számomra, vagy nem oda illőnek. A lényeg, az idézetek nélkül is megállta volna
a helyét a történet, ha csak a mögöttes tartalomként jelent volna meg Saint-Exupéry
történetének mondanivalója. (lehet, hogy ez tizenéveseket, vagy akik a másik
kötetet nem olvasták, azoknak ez nem feltűnő, hanem magyarázatot adhat a
cselekményeknél)
Persze, a komoly tartalma és mondanivalója mögött
találhatunk pozitív szereplőket is, türelmet, empátiát, amivel rájöhet Róka,
hogy nem olyan rossz a világ, mint amilyennek előtte sejtették neki a számára
nem megfelelő személyek. A lényeg, van benne pár mosolyfakasztó jelenet.