2019. március 15.

Ambrózy fanfiction bakik, avagy mit néztem el?

Még egy baki nem baki, de mikor már egy héten belül a harmadik felfedezés szúrja ki a szemem, bizonyított ténnyé válik, hogy talán ajánlatos lenne harmadjára is újra elolvasnom a teljes sorozatot. Nos, valójában ezek a kis bökkenők javarészt akkor fognak értelmet nyerni, ha ki is fejtem őket.

Két baki, két tévedés, ami valójában senkinek nem árt, magának a sorozatnak sem, de jobb, ha tudjátok, miért írtam azt, amit.

Leányrablás a másik szemszögből, avagy Ambrózy báró merre is ment, mikor elütötte a kisebbik Hangay lányt?

Megesküdtem volna rá, hogy ezt senki nem tudja, még én sem, ezért nem volt megkötve a kezem, így bátran azt írtam, hogy a kaszinóba tartott.
(Mégis, egy arisztokrata férfi hova máshova ment volna a pesti délutánban?) Nos, aztán lapoznom kellett volna pár oldalt… Állítása szerint a Népszínház felé hajtott. (Na, azt viszont tényleg nem tudjuk, hol kötött volna ki.)


„Vágtattam a kaszinóba, mikor programom egy hölgy feldúlta.”

Békebeli fanfiction részlet #3


A haj a tébolyító, vagy a szemben lakozó titkok, amik megfogják a bárónk érzelmeit?

Itt bármelyik, „csöpögős” hangvételű rajongói írás szóba jöhet, mert először csak kísérleti jellegű volt, aztán valahogy berögzült, de most, hogy három hete boncolgattam magamban Richárd érzelmeit, rájöttem, hogy alapost tévedtem.

A lényeg, néha úgy véltem, hogy bizony a férfiak kifürkészhetetlenek, ehhez képest a női logikában legalább nem keresek értelmet, mert jól tudom magamról, hogy az nincs, de vannak helyzetek, mikor egész egyszerűen a férfiak túlontúl ésszerűen döntenek. Talán megszokott állítás, hogy a külső megfog, belső megtart, és a legtöbb romantikus írásnál sincs ez másként.
Röviden tömören, a férfiak mindig valamire szemet vetnek a kiszemelt nőn, de mire, az nem mindig jön le elsőre az olvasóban.
Két dolog volt mindig előtérben, a haj és a szem. Én elindultam egy úton, miszerint Richárdot a hajtincsek színjátéka köti le, de ez téves, mert nyomozóként megszokta, hogy mindenkinek a szemét nézi meg először. Milinél sem tett máshogy, ahányszor próbálta megérteni a lányt, folyton a tekintetét kereste, remélve, hogy ebből mindent meg fog tudni.

A Rudnay gyilkosságok

Az előzőleg készített bejegyzés, amiben Richárd érzelmei után kutathattunk, pár idézet található erre vonatkozólag. Sőt, pont, hogy ezekből az idézetekből jöttem rá erre a tényre.

Miért hibáztam el? Akaratlan tévedés volt, mivel sikerült Richárdot felruháznom, miközben neki ehhez semmi köze nem volt. Tanulság? Sose írj egyszerre fanfictet és saját írást, különben még szerencsétlen pasas olyan tulajdonságot kap, ami nem is az övé.
Szóval Ambrózy Richárd még mindig a szemeket vizslatja, és a Savarelly ügyek fenegyereke, Petrov bukik a hajtincsekre. – De felőlem cserélhettek, csak lehetőleg ne feleséget. Nem, felejtsétek el, mindenki megy vissza szépen a maga korszakába és országába, ne kelljen kétszer mondanom! Úgy, Richárd vissza az ágyba hattyúk halálát játszani és közben vágyakozik Milinek a szempillantásaira, míg meg nem jelenik az új rész. Legalább a báró úr tudja, hol a helye.