Mi okból romantikus sorozat az Ambrózy báró esetei? Valójában miért nem az?

Előre szólok, hosszú leszek, mint a Duna, de ne aprózzuk el a dolgokat, illetve ne is vesszünk el annyira a részletekben…

Ahogyan minden romantikus történet esetében, meg kell fogni az olvasót, elhitetni, hogy létezik az igazi és leírni a szerelem kialakulásának jelentős és boldog mozzanatait.
Mindenki ismeri (még filmeket nézve is) az alap jeleneteket, mint az első találkozás, az első randevú, az első csók… teljesen mindegy mennyi csavarral átitatva, a lényeg a karikagyűrű, a házasság és a happy end.
Aki olvasta a sorozatot, most ráncolhatja a homlokát, hogy ez szép és jó, de ez mégsem úgy volt…

Persze, lelkes Ambrózy rajongó, nem tévedtél el és nem vonom kétségbe rajongásod tárgyát (Most komolyan, én törném össze a szíved? Akkor az enyémnek is vérezni kellene, de rendesen.), de mindannyian tudjuk, hogy bennünk él egy kép a sorozattal kapcsolatban és van egy kép azok szemében, akik még nem ismerik vagy nem ismerték ki a történetet. (Vagy egyszerűen mást vártak el, ami pont ehhez kapcsolódik.)

A könyvkiadó csábításai és a marketingszlogen természetesen ezt a könyvsorozatot sem kímélte meg, sőt, eddigi tapasztalataim során ezt volt a legnagyobb hiba a részükről, amit el lehetett követni.

Romantikus krimisorozat

Ez még önmagában nem egy hiba, külön bejegyzésben, talán többször is kifejtettem már, miért is krimi kategória ez a sorozat, meg lássuk be, kriminek íródott. Na, de mi a helyzet a romantikával? Talán, ha a Romantika, mint stílusirányzatra utalnánk, akkor még helyt is állna a titulus, de a romantika… Ahogyan szokta Gyula bátyó mondani, akinek az kell, az ne Ambrózyt olvasson, hanem füzetes regényt. – Nem, kedves nemolvasóim nem láthatjátok, hogy éppen felnevettem, de képzeljétek el. Csak a vasárnap délutáni csendes pihenő miatt igyekszem visszafogni magam, mielőtt apám fog mögöttem teremni Ambrózy bárónál is szigorúbb pillantásokkal fűszerezve, hogy hagyjam már aludni, meg különben is beleőszült már a szertelen és társadalmilag triviálisan abszurd viselkedésembe.

Na, de vissza arra a fránya romantikára. Utána olvasva az internet bugyraiban már elolvastam több definíciót erre vonatkozólag, és utólag fejet hajtok a kiadó döntése mellett, miért is kategorizálták romantikussá a sorozatot. (Ráadásul még a romantika stílusirányzat elemeiből is sok tényező és kritérium megtalálható a történetben, ezért is fordult elő az összehasonlítás egy Jókai regényhez.)

"A szerelmes regény cselekménye két ember köré koncentrálódik, ahogy azok szerelembe esnek, majd ezt követően a kapcsolat fejlődését kíséri figyelemmel."

Az Ambrózy báró esetei sorozat cselekménye három személy köré koncentrálódik, amiből az egyik plátói szerelembe esik, ami elsőre úgy tűnik, a másik illetőt nagyrészt hidegen hagyja, sőt egyenesen bosszantja, ezzel megzavarva békés életét, miközben a harmadik illető érzelmeit nem fogjuk szétboncolni, mert legszívesebben leüvöltené mindenki fejét, hogy hagyják már őt békén. – Rendben, békén is hagyom.

Kapcsolatfejlődést legfeljebb az láthatott a történetben, aki bele akarta látni, hiszen a kötet alapból a Hangay lányok jellemfejlődésére koncentrál. Meg a krimire és a gyilkosságokat felbujtó személyekre.

Lássuk, mely jelenetek azok, amik merőben különbözhetnek egy megszokott romantikus regény történetétől:

Első találkozás az igazival:

(Naiv leánykáknak nem megjegyezni, hogy nincs igazi, ezt csak a füzetes regények hitetik el velük. Illetve nem térünk ki a férfiak kivesézésére, arra lesz másik alkalom, ígérem.)

Elképzelés: Megszokott klisé, belefut a leányzó a férfiba, egymásra néznek és valami éteri boldogság járja át testük-lelkük, tudva, hogy… össze fognak házasodni? (Mi van?!)
Hölgyeim, most valljuk be magunknak őszintén, hogy csakis azért ragadunk le ezeknél a történeteknél, hogy egyrészt megtudjuk, hogy hogyan lehet fogni egy apajelöltet (nem, nem úgy, ahogyan a történetek leírják és ezt, a már asszonyszerepben levő nők is bizton állíthatják), meg azért nézzük végig a filmeket, hogy megvizslassuk a nő menyasszonyi ruháját. (az eljegyzési gyűrű karátjait már meg sem merem említeni)

Ambrózyék szerint: A véletlenek itt is megvannak, egymásba botlanak, akarom mondani, Richárd méltóztatik elütni a Hangay lányt, Mili örülhet, hogy túléli a konflis alá kerülést, miközben a bátor megmentő elrabolja a villájába. Első találkozásuk alkalmával pedig Mili jól ki lett faggatva, hogy ő gyilkolta-e meg a nénikéjét, Mili erre majdnem sokkot kap, rájőve, hogy a daliás herceg, de inkább csak báró valójában fél karral rendelkezik. (Ez még nekem is bizarr első visszaolvasásra, mintsem romantikus, de kinek mi az édes… Pedig nem is túloztam.)

Első randevú:

Elképzelés: Sétálunk, sétálunk, legfeljebb moziba megyünk, vagy bálban táncolunk… a cukrászda nem kihagyható hely, ahol jobban megismerhetjük a másik illetőt.

Ambrózyék szerint: Mondja, hogy nem jön velem a nyomozásokra! Biztos, hogy jönni akar, Hangay kisasszony? Felőlem, akkor vegye a kalapját és siessünk, mielőtt kihűlnek a nyomok! Tényleg, szeretné megtanulni a zártörés titkait? De kérem kisasszony, ez nem magának való… végül is megtaníthatom… Ígérem Mili, megtanítom!

Végre valami, ahol semmi sziruposság, ahol a pasi pont azért faggatja ki a kishölgyet, hogy minél többet tudjon meg róla. Ez talán kis paranoiára adhat okot Mili részéről, de nem olyan fából faragták a lányt, hogy egyrészt ilyennel törődjön, másrészt betudja szakmai ártalomnak. Emmát és Márit jobban zavarta ez a fajta titokzatosság, hogy Ambrózy mindent tudni akar róluk, cserébe meg semmit nem árul el, legfeljebb azt, hogy nem tud mit kezdeni Milivel. (Komolyan Richárd… aztán csodálkozol, hogy Emma lepattint, mert elég gyakran felemlegeted a húgát? Milivel pedig összepacsizok, mert valamit mégiscsak jól csinált.)
Randevú terén pedig inkább a kedves mamával vagy a barátnővel küldi el szórakozni Milit, mintsem őméltósága unatkozzon egy csésze kávé és sütemény mellett. (Vagy megérezte, hogy ha nyilvánosan, a nyomozásokon kívül is együtt töltik azt a kevéske szabadidejüket is, akkor egyből össze fogják Milivel boronálni. – Hiszen, elég volt csak a lánynak beköltöznie a villába, már szálltak a pletykák rendesen.)

Első csók:

Elképzelés: Az első randevú után, vagy a másodikon, teljesen mindegy, hol és mikor, a lényeg, hogy eufórikus érzelmekkel túlfűtve legyen. Ha eddig a páros nem nyilvánította ki szerelmét egymásnak, akkor majd ezután.

Ambrózyék szerint: Pardon, először jussunk már el az esküvőig, ne legyünk már ennyire puritánok! Ez így egyáltalán nem komilfo!

Megjegyzés: Ne ess kétségbe Mili, a fennálló helyzeten kívül is előbb-utóbb megkaptad volna azt a csókot. Bízz bennem. (vagy a teknősökben) Ha nem éred el és nem töröd fel a báród kőszívét, akkor van egy rossz hírem: Emma megtette volna, szóval Richárd így is gazdagodott volna a történet végére egy Hangay lánynak szánt csókkal. (A piszok fráter még ezt is eléri…)
Szóval, Richárdunk alapból gentleman, és nem csókolózik akárkivel. – olvasók fő panasza, velem egyetértve, hogy olyan kevéske, szinte már bűnbocsátó puszira hajazó csókok szerepeltek az utolsó kötetben, hogy ez a nők szívét nem nagyon volt képes feltüzelni. Helyette inkább sírtunk Keszkenőért és a leányszíveket repdeső álmokért, a lényeg, legalább valami érzelmet sikerült kiváltani bennünk.
Nem bomolni, remélem, a fanfiction írásokkal kiegyenlítettük ezt a kis hiányt. (Igen, képes voltam a ló túloldalára esni emiatt.)

Első szenvedélyes éjszaka:

Elképzelés: A lényeg a szerelem és a szenvedély kifejezéseken alapszik. Ha azt nézzük, ez is lényegi jelenet egy romantikus történetben. Teljesen lényegtelen, hogy esküvő előtt, vagy esküvő után, a lényeg, hogy emiatt ne késsék le az esküvőt. Az alkalom után pedig, elhagyva földhöz ragadtságuk, szinte szárnyakat kapva lebegnek a boldogság felhőin. (Jó, ez nekem is szirupos és köztudottan a valóságban abszurd jelenet, amit a filmekben láthatunk.)

Ambrózyék szerint: Nászéjszaka? Ugyan már! Richárd úriember, kikéri magának a rágalmakat, hogy olyat tegyen meg az újdonsült feleséggel, amit maga az asszony nem akar. (De ha akarná, se teszi meg neki ezt az örömöt, főleg, hogy a bárónkat más kényszerek vezérelték a házasságra, mint holmi szerelmi és fiziológiai érzelmek.)

Nem, magam sem hinném, hogy Richárd elvált volna tőle, akármennyire is hangoztatta, mert valahogy nem tudom elképzelni, hogy azok után, amiket közösen átéltek, még lenne képe továbblépni Rajta. Másnak hagyja meg a lányt? Szerintem van benne annyi férfias birtoklási vágy és önzőség, hogy inkább megtartsa magának, amit nagy nehezen megkapott. És ezt még a drága Agáta mama is jól tudhatta.

Mindezeken felül, mivel nem tudjuk száz százalékosra meghatározni, valójában mi is jár Richárd gondolataiban, és ezt kutatni nehéz, főleg, ha egy tizenhét éves lány szemszögéből figyelhetjük csak meg.
Ambrózy báró nem azért tilt meg dolgokat Milinek, mert alkalmatlannak tartja a feladatra. Valójában rábízná az összes ügyét Richárd, ha rákényszerülne, hiszen nem egyszer dicsérte meg hű segédjét, hogy jó munkát végez. A bárónk erősen félelemben él, félti a lányt tudva, hogy anno már egyszer csúnyán elbaltázta, és rosszul esett neki, hogy a számára fontos egyént nem volt képes megvédeni és ez hét évvel később sincs máshogy.
Természetesen, a hét év alatt sok tapasztalatra tett szert, rájött, hogy megfontolandó hagyatkozni a megérzéseire, mert annál biztosabb fegyvere soha nem lesz. Tudja, mik azok a tényezők, amik erősen hátráltatják, ebbe beletartozik a saját érzelmei is. (több idegszálába kerül megfékeznie a saját gondolatait, mint Milit lebeszélni arról, hogy ne menjen fejjel a falnak)
Valljuk be, Richárd néha tényleg szentimentális, szeret mélázni dolgokon, bármilyen szélsőségesen és bármilyen mélységekre menően.

Eljegyzés:

Elképzelés: Egy vacsora alkalmával, vagy az adott város egy népszerű pontjánál, kettesben vagy nagy társaság közepette a lényeg a férfi találékonysága, és az, hogy a nő minél sziruposabbnak és romantikusabbnak érezhesse az eseményt, mikor kigondolja, hogy most mond igent, vagy a reklám után. Ha viszont nemet kellene mondani, a nő balhét csap. (a dráma gyerekek, a dráma…)

Ambrózyék szerint: Majd Agáta mama megoldja a kriminális kérdéseket, bízzuk a bölcsebbekre a fontos döntéseket. Illetve mondhatni mindent egy lapra tettünk fel, legyen egyszerre és egy napon átadva az eljegyzési- és a karikagyűrű, legyen utána megpecsételve egy csókkal az igen kimondása, hogy aztán… Egy romantikus pillanat merülhet fel az olvasóban, az pedig Mili aznapi szemkontaktusa Richárddal. (A szem a lélek tükre nem igaz?)

Alapból a megjegyzés, miszerint Richárd komolyan veszi az esküvőt… Könyörgöm, mikor volt Ambrózy báró komolytalan? Még a kutyakomédia kellős közepén is képes higgadtságot mutatni az arcán, minden racionalitással meggyőzve magát, hogy ez a helyzet mégsem annyira szörnyű.

Házasság:

Elképzelés: Templom, virágeső, mindenki tök boldog… minél fehérebb a jelenet, annál jobb.

Ambrózyék szerint: Már legalább háromszor kitértünk rá, mivel sikerült minden eseményt egy csokorba szedni. A lényeg, totálisan nem úgy zajlik, ahogyan bakfisos leánykaként elképzeltük. A rózsaszirmok pedig semmi jót nem jelentenek, hiába is fújja kívülről Emma a virágnyelveket.

Boldogan élnek, míg meg nem halnak?

Elképzelés: Emlékezetem szerint ide jön valami öt-tíz évvel később jelenetek, ahol mindenki boldog. Mindenki, érted?!

Ambrózyék szerint: Koránt sincs vége a sztorinak. Egyáltalán nincs vége. Sőt, amint letudták kötelezettségeiket a párosunk, folytatták gőzerővel a nyomozást. Azután pedig… Hát kit érdekel, hogy mi lesz azután?

Értem én, Mili megfogta a lényeget a kérdésben, mert lehet, hogy érdekli az olvasót, hogy mi fog mondjuk egy évvel később történni a szereplőinkkel… de mégis, nem mindegy, mi is fog történni? A lényeg, történni fog valami, még akkor is, ha az épp nem lesz egy idilli boldogsággal fűszerezve. (Tudjátok, Mári utalása Richárdra és a muskátlis ablakra. Még a gondolat is egyenesen absolute dehonestáló bárónkra nézve.)

[Képek:google]