2018. november 27.

Borongós heti kávészünet #72

Most már végérvényesen elkezdődött a tél, a könyvmolyok még inkább bekuckózni látszódnak, így magam is, jelenlegi más dolgom úgy sincs felkiáltással, illetve könyvekkel feltankolva szórakoztatom magam.

Meg közben egy léggyel is perpatvarba kerültem, aki majdnem lecsaptam, de nem pusztult bele. A mellettem levő bundás kalácsra – aki még nem csinált, ajánlom, sós kaláccsal jobban kedvelem, mint a bundás kenyeret – még épp nem startolt rá, de tudhatja, hogy ha csak szándékát látom, hogy megkísérli a bundáskalács kamikaze mutatványát, az lesz az utolsó élvezete az életben.

Mikor pediglen leülök végre nekifogni az Outlander 4. évadába, rájövök, hogy nem biztos, hogy épp ez a sorozat az, aminél lenne gusztusom vacsorázni. A sorozat jó, csak a téma túl komoly az étkezéshez. Sőt, ismét tarolni fog ez az évad is a szememben, már most biztos vagyok benne. Sam Heughan mosolyai pedig nem sok nő szívét hagyja ridegen. Meg a hangja sem. Bár, a kinézete mellett félő, ezek eltörpülnek…

Talán a cím kicsit sarkít a helyzeten, mert legfeljebb csak az időjárás borús, de nem a hangulatom.
Két hét alatt pedig nyolc történelmi romantikus kötet elolvasása felér egy rekorddal.

Az előző hét péntekén meg lettem hívva egy könyvbemutatóra, ami nem csak magából a könyv megismerésével járt, hanem egy érdekes, új történettel találkoztam a második világháború eseményeiről és annak következményeiről.
A kötet önmagában nem egy regény, hanem egy történelmi gyűjtemény, összefoglalva egy népbírósági per folyamatát és ítéletét, miközben megtudhatunk többet az elítélt Jány Gusztáv parancsnok életéről, aki a mai közhiedelmekben vegyes érzelmekkel utalnak tetteire és döntéseire. A kötet szerzője, Kolarovszki Tamás úgy véli, mindenkinek önálló döntése, hogyan is vélekedik Jány Gusztávról, de tisztában kell lenni, miért ítélték el valójában.
Akik segítettek a kötet létrejöttében, céljukká vált megismertetni a mai társadalommal az akkori perek lezajlását és Jány Gusztávnak visszaszerezni a méltatlanul elvett rendfokozatát, ezzel megfosztva a parancsnokot férfias becsületétől.

Ezen felül a héten folyattam Fábián Janka Emma fiai című regényt, az Emma sorozat második részét, ahol az előző kötethez hasonlóan tobzódik a kérdésekben és az izgalmakban.
Megjegyeztem az Emma szerelme kapcsán, hogy nem fejeztem be teljesen a könyvet, az értékelésem során már csak a háborús idők maradtak ki, de kellemes elégedettséggel csuktam be a könyvet, szép lezárást kapott az első sorozatrész.
Na jó, belekukkantottam a végébe, hogy Gábor túléli-e a háborút, de aztán a második kötetbe is belelapoztam, már megnyugodva olvastam el a sorokat, nem tartva, hogy az írónő váratlanul, mégse boldog lezárást adjon a történelmi sorozat első szegmensének.