Fábián Janka: Emma szerelme (Emma sorozat 1.)

Régóta szemeztem a könyvsorozattal, most a könyvtárban rá is bukkantam, így lelkesen vetettem bele magam az írónő békebeli romantikus családregényébe. A férfi csapodárság, a nők ártatlanságának kétségei, a házasélet hűsége már az akkori korban is megkérdőjelezhető volt. Ki a bűnös és ki az áldozat? Erre az olvasónak kell megadnia a választ.

Mikor úgy véltem, végig Emma szemszögét olvashatjuk, egy egészen más felépítésű regényt kaptam, ahol minden szereplő kontaktban van egymással, mindenkinek köze van egymáshoz és mindenki hatással van a másik illetőre.

Köztudott, mennyire fanatikus rajongója vagyok, ha nem is kizárólagosan a békebeli időszaknak, de az Ambrózy báró eseteinek mindenképp. Ez a történet hasonlóan fenntartotta egész estére az érdeklődésem, akárcsak a Nász és téboly, illetve hasonló drámaisággal és izgalmas fordulatokkal lett megírva, mint az Ármány és kézfogó. Ha pedig egy kötetben olvashatom mindazt, amit eddig kettő kötetben, az már minden lehet, csak nem rossz. Mit adott ez a kötet, ami szó szerint egész éjszaka fenntartott, és miben másabb egy megszokott történelmi romantikus történettől?

Elsősorban a szerelmi szálak azok, amikre koncentrál a mű, de nem csak egy páros összejöveteléről szól csupán a történet. Ahogyan más regényekben, általában magunknak kell rájönni az összefüggésekre, a családi titkokat legtöbbnyire csak a történet végén olvashatjuk, ott mire észbe kap az olvasó, már rég tudja, ki kibe szeret bele, kinek milyen bűne van és a tény, ha nem jön egy váratlan esemény, akkor bizony lebuknak.
Mikor már az olvasó tobzódik az izgalomban, nem tudva, hogy meddig fog tartani a szereplők feszült állapota, az írónő ekkor veti be minden alkalommal a váratlan eseményeket, amik előrébb lendítik az történetet. Érdekes módon, ebben a kötetben is szó szerint hullottak az emberek, és mint valami baljós árnyként valakire mindig leütött a mennykő. Valahol ezt nem sajnáltam, valahol kicsit elszomorodtam, hogy még egy szereplőt elveszítünk, de volt, aminél szó szerint fellélegeztem, hogy végre nincs benne, mint „kellemetlen helyzet”.

Emma tulajdonképpen sodródik az árral, a szülei és annak barátai titkaival. Ráadásul, rosszkor volt rossz helyen, téves következtetéseket levonva, balítélettel telítve néz arra, aki soha nem akart neki rosszat. A leányzót a tizennegyedik életévében ismerhetjük meg, aki Kanadából érkezik meg egykori lakhelyére, Magyarországra. Édesapja egykori szerelméhez viszi el a lányt, hogy biztos gyámot találhasson számára, mivel Vallay Zoltán tudta, meg vannak számolva a napjai. A lány utolsó ajándékként egy naplót kapott, aminek feljegyzéseiből megtudhatjuk, valójában mennyit is tud Emma a körülötte levő személyekről. Ekkor megjelenik Ő, akiről csak annyit tudhatunk, hogy a lány, szerénysége és tapintatossága jellemében valami okból, szívből meggyűlölte az illetőt. Egyből rájön az olvasó, hogy az utálat tárgya nem más, mint az ifjabb Kóthay Gábor, akiről elsőre mindent elképzel az olvasó, talán ebben az esetben nem lesz meglepő a következő sorokban leírtak a kötetben, mit is vétett a férfi.

Na és akkor térjünk rá Gáborra, mert talán eléggé megoszló, hogy a férfiú most Emmához hasonlóan a gyűlöletünket, vagy épp ellenkezőleg, a szimpátiánkat fogja elnyerni. Szerintem ez eléggé olvasófüggő lesz, ki milyen erkölcsi rendszerrel bír. Gábor lebukik Emma szeme láttára, aki még akkor, hétéves korához mérten nem tudta feldolgozni a látottakat, nem értett belőle semmit, így alaptalan vádakkal illette meg a férfit. Persze, a férfit nem sajnálom, menekült, amerre látott, és magam sem preferáltam a csapodár életstílusát. Viszont Emma gyermekes vádja, ahogyan felnőve a lány maga is rájön, hogy nem akkora vétek, és nincs akkora köze a történteknek, mint azt gondolta. Ehhez viszont a lánynak fel kellett nőnie, neki is át kellett lendülnie a bakfisos korszakán és neki is vétkeznie kellett, hogy megértse Gábort.

Persze, nem olyan egyszerű a szerelmi történet, ahol ismét találkoznak felnőttként, rájönnek, hogy hibáztak és aztán egymást átölelve egymáséi lesznek. (Magyar műről van szó, kérem, ez nem fog ennyire könnyen menni és ezt még az Ambrózy rajongók is sejthetik.) Az, hogy kerülgetik egymást és másoknál keresik a boldogságot, ezzel egymást féltékenységre hergelik teljesen elfogadott a történettől, bár néhol már számomra is túl sok váratlan fordulat jött, egy-egy újabb szereplő előbukkanásával, akik még egy kicsit összekuszálják az amúgy is bonyolult helyzetet. Kétségtelen, az írónő egyik szereplőnket sem kímélte, mikor pedig már egymás szemébe hazudnak az érzelmeikről, szerintem nem csak én lennék az, aki belépne egyből a történetbe és nyakon vágná őket, hogy észhez térítse a párosunk.

Nem éppen egy vígjáték forog le az olvasó előtt, így az erre érzékenyebbeknek ajánlott egy doboz zsebkendőt elővarázsolni a kötethez, mert könnyeket is kicsalhat az emberből. (Tudjátok, hogy én magam még Ambrózy báró és Mili esküvői jelenetén sem sírtam el magam, pedig az már tényleg olyan kiharcolt jelenet volt, amiért érdemes pár könnycseppet hullatni, legalább Mili ábrándjainak eltiprása okából kifolyólag.)
Fábián Janka arcpirítóan nem volt kegyes, nem kertel és leplezetlenül tárja szemünk elé a szerelmi élet buktatóit és hibáit.

Maga a kötet rövidnek tűnik, de tartalmas, ahol kell, ott el van nyújtva, hogy fokozza az olvasóban az izgalmat, dramaturgiailag nem találok benne kivetni valót, minden kérdésemre választ kaptam a kötetben, úgy vélem, minden kirakós darabot megkapunk, és nem érezte, hogy szerepelnének felesleges szereplők, vagy helyzetek, amik csak „kitöltik” a történetet. Nyelvezet szempontjából könnyű, inkább a mi, modern korunkhoz van igazítva, a francia kifejezések le vannak fordítva, viszont Ambrózyékhoz viszonyítva itt nem a teljes történelmi hitelesség és a sok, tartalmas és leíró fülszöveg tanítási célzata a lényeg, hanem elsősorban a kikapcsolódó szórakoztatás, az érett olvasóknak, akik szépirodalmi regényeket szeretnének olvasni.

Lényeges, hogy meg kell különböztetni a két sorozatot, mivel más céllal készültek el és egyik sincs befolyással a másikra. Aki objektíven szemléli a sorozatokat, annak egyből fel fog tűnni, a két történet mire koncentrál, mit szándékoznak elérni az írók, és mit szeretnének átadni az olvasóiknak. Aki az angol történetek híve, és szereti a romantikus, drámai fordulatokkal tűzdelt történeteket, azoknak ez tetszeni fog.

Aztán szeressük vagy se Kóthay Gábort? – leszögezem, minden olvasó maga döntsön erről, hogy szimpatizál Gáborral vagy sem. A részemről elég vegyes érzelmek bujkálnak bennem. Ha emberileg nézem a férfit, egy jóravaló személy és szerethető, viszont erkölcsileg már nem preferálom, még akkor sem, ha közelítve a harminchoz már kezd benőni a feje lágya. Persze, ahogyan olvashatjuk a történetben, senki se szent, fiatalon mindenki követ el hibákat, de vannak olyan hibák, ami számomra feleslegesek és elkerülhetőek. Megértem a szereplőink indítékait, és tetteit, még akkor is, ha gondolkodásmódban nem értek velük egyet és én nem cselekedtem volna úgy, ahogyan.

Jelenleg egészen az 1914-es első világháború kirobbanásáig olvastam a történetet, így lehet, hogy kicsit elhamarkodottan született meg ez a beszámoló bejegyzésem, de valószínű, jövök majd a további folytatással, amiben várom a hasonlóan fordulatos eseményeket.

Maga a trilógia a huszadik század első felét lefedi, így valamelyest többnek tartom, mint kizárólagos békebeli regénysorozat.

A folytatása:
Fábián Janka: Emma fiai (Emma sorozat 2.)
Fábián Janka: Emma lánya (Emma sorozat 3.)