Fábián Janka: Emma fiai (Emma sorozat 2.)

Belemélyülés a XX. század első felének romantikusabb hangvételű történetébe, ahol az előző részben megismert Kóthay Gábor és felesége, Emma három fiának szerelmi történetét ismerhetjük meg.

Három fiatal férfi, három különböző személyiség, három különböző céllal. Talán csak egy hasonlóság van köztük, hogy mindhárom fivér egy szülőktől vannak. Ezen felül mindegyik fiúnak megvan a maga kis titka, mind a szülei, mind egymás előtt.

Történelmileg kiléptem a komfortzónából, és olyan eseményekről olvashattam ebben a kötetben, amikről a történelem órákon is szinte csak félve tesznek említést.

Két háború között álló Magyarország, viszontagságok, szerveződések különböző csoportosulások és az ideológiák épp arra ösztönzik az embert, hogy vegye komolyan a történetet. A történelmi leírások épp annyira merülnek részletességbe, hogy beleképzelje magát az olvasó, annyi információt kapunk, amennyi szükséges, és ami nem fogja a fiktív történetre való koncentrálást megzavarni. Teljes mértékben beleépül a történet az akkori történelmi eseményekbe.

A szereplők ebben a részben sem lettek kímélve, a fellegekben járástól a poklok megéléséig mindent megkapunk a 340 oldalas kötetben.

Amit észrevettem a kötettel kapcsolatban, az maga a történet folyása és a dramaturgiai felépítése. Aki kicsit is belemélyült már a második világháború és ennek előzményeibe, annak semmi meglepetés nem fog az ölébe hullani, elég csak egy név, egy tett, vagy egy cselekedet, amit el szeretne végezni az egyik szereplő, és már tudjuk, mi fog történni az adott illetővel. Viszont megjegyzem, így is tud Fábián Janka sokkolni, hiába tudtam előre mi fog történni, ugyanúgy sokkolt, mikor ténylegesen bekövetkezett, amitől tartottam. Vagy épp ezek az izgalmak kötöttek le. Ha valaki nehezen alszik el a kötet elolvasása után, mert annyira kattog a sok eseménytől a feje, szinte természetes reakciónak fogom fel.

Lássuk a három főszereplőt, akik köré épül a sorozat második kötete.

Kóthay Tamás, a legidősebb fiú kivételes helyzetben van, szülei éles eszével sikerül elérni azokat a sikereket, amiket egykoron apja is elért. Mondhatni röviden tömören az apja nyomdokaiba lépett minden tekintetben. Egyedül a szerelmi élete kavarta fel az állóvizet, de amint rájön, ki is lesz számára igazán fontos, utána semmi kivetnivaló nincs az elsőszülöttben.
Megfigyelhető a testvéri hierarchia a családban, és ő az, akinek a legkevesebbet kell cselekednie, hogy felfigyeljenek rá, közben fontos számára, hogy az öccsei élete is jól alakuljon.

Kóthay Péter, mint középső fivér, ahogyan középső gyerekként, igyekszik minden figyelmet magára fordítani. Gyerekkori csintalankodásai csökkentésére a sportba fektetett energiái eredményesnek bizonyulnak. Tizenéves, könnyen befolyásolhatósága a gyengesége, sajnos későn jött rá arra az életigazságra, hogy minden ideológia romlott a maga módján. Valamelyest önzősége hajtja előre, hazugságokkal telítve nyeri el azokat a pozíciókat, ahol biztonságban tudhatja magát. Ő az a szereplő, akit elsőre elítél az olvasó, hiszen hitt a nácizmusban, Hitlerben, később beállt a nyilasok közé, mindig is radikális pártokban forgott, de ha kicsit a fiú lelkére nézünk, láthatunk benne önzetlenséget és szeretetet is, még akkor is, ha sajnos bábuként mozgatják a háttérből. (Itt jönne a mi lett volna, ha… dilemma. Ha nem adta volna fel magát, még szerintem képes lett volna sebtében átállni az Ávo-sok közé.)

Kóthay Gábor, az ifjabbik, mint legfiatalabb testvér szép csendben szemléli a bátyjai életét, még akkor is, ha valójában ő volt az első gyerek, akinek tehetségét leghamarabb fel lehetett fedezni. Öcsi volt az, aki nem csak békítő volt, hanem mindkét fivére titkairól jól tudott. (Ha így nézem, nem lepődök meg, hogy az események után bedobta a törölközőt és inkább lelépett Párizsba.) Leleplezte Tamás első szerelmét, elnézte, hogy Péter elszerette a barátnőjét és mindent megtett, mikor kitört a háború és Tamást a frontra küldték, vigyázott a családjára. Önzetlen fiú, aki művészien érzékeny a maga módján, de mégis a három testvér közül ő a legerősebb lelkileg.

A három fivér húgáról, Évikéről talán a következő kötetben számolok be, mert nem kerül akkora figyelem rá, mint a bátyjaira. (Gondolom, a folytatásban lesz ő előtérben.)

Tamás felesége, az egykori Damkó Paula úgy kellett ebbe a kötetbe, mint az almás bélesbe az alma. Ahogyan Évike is megjegyezte, kétségtelenül filmes jelenetre hajazóra sikerült a páros összejövetele. Épp annyira romantikus, hogy nem éreztem csöpögősen édesnek, szóval elégedett voltam ezzel a fordulattal.

Öcsi váratlan találkozása az antikváriumban dolgozó lánnyal szintén nem volt meglepő, de a lány hirtelen változó érzelmeit nem tudtam hova tenni. A történet szempontjából ez csak fokozta az izgalmakat, hiszen a lány, Wágner Klára felesleges atrocitásoknak lett kitéve. A sorsa meg számomra sem elfogadható. Tegyük hozzá, az ő élete tévedésekkel telve, ráadásul megszökött Péterrel, akiről nagyon jól tudta, milyen elveket vall, már semmi jóra nem számíthat az olvasó, viszont Péternek kijárt volna az észhez térítő pofon. (Jó, más pofont kapott az írónőtől, ami már szinte aránytalanul kiérdemeletlen volt. Kicsit megkímélhettük volna… Vagy ennek pont így kellett lennie? Kóthay Péter tényleg az olvasó morális erkölcseivel viaskodik.)

Varga Erzsit csak futólag ismerhetjük az előző részből, de ahogyan egy negatív szereplőnek viszonyulnia kell a Kóthay családhoz, Erzsi minden akadály nélkül jól végezte ezt a ráruházott szerepet. Sajnos, semmi jót nem tudok róla írni, hiszen kicsinyes módon a bosszúja vezeti a lányt. Ezen felül, mivel az alma nem esik messzire a fájától, Erzsi apja, Zách István is előkerül, aki szintén igyekszik megtenni mindent azért, hogy tönkretegye a Kóthay családot. (Komolyan, hogy a család mindenkinek a begyében van, miközben semmi rosszat nem tesznek…) Zách volt az a szereplő, akit már alig vártam, hogy végezzenek vele, az, hogy a saját növendéke, Kóthay Péter kapja el a grabancát, számomra elégtétel volt.

Viszont voltak ezen felül olyan szereplők, aki a szívemhez nőtt, mint Stefi, mosolyt csalt az arcomra Dezső, a macska, miközben megkönnyeztem Öcsi csalódását, amikor a Klárának szánt ajándékát végül a húgának, Évikének adta.

Egy logikai hiba jutott eszembe utólag, ami inkább csak az én szőrszálhasogatásom, mintsem a kötet hibája, ezért molyon kétség nélkül megkapta tőlem az 5 csillagot.
Az már tudjuk az előző kötetből, hogy Emmának édesanyja, Bella fiú ikreket hozott volna a világra, ezért teljesen logikus volt, hogy az idősebb Kóthay Gábor elsőszülött fia, Tamás is ikrekkel gazdagodott. Magam úgy tudtam, hogy az ikrek anyai ágon öröklődnek, nem hiába ritkább a fiúikrek születése, illetve Tamás felesége, Paula családjából nem tudunk olyat, hogy lettek volna ikrek, ezért szép, hogy a történelem ismétli önmagát, viszont a valóságban ennek csekély esélye lett volna. Viszont ha valaki szerint ez teljesen megvalósulható eset, elfogadom, mivel tetszett ez a fordulat a történetben.

Az előző részről:
Fábián Janka: Emma szerelme (Emma sorozat 1.)
Fábián Janka: Emma lánya (Emma sorozat 3.)