Üdvözlök minden teknősködőt, a héten kaptam egy újabb kihívást, amiben nem más szerepel, mint az általam leggyakrabban használt négy emoji, és azokhoz mely köteteket csatolnám.
Köszönöm Áginak a kihívást, az ő bejegyzését az alábbi linken megtekinthetitek:
Nos, magam kevés emojit használok, de négyet könnyen össze tudtam válogatni.
Gail Carriger: SzívtelenNem csak nevetést váltott ki, hanem még a könnyeket is kicsalta a szememből, miközben Alexia eszét vesztve menekül. Komikumban nem volt hiány. Felmerült bennem a kérdés, hogy az utolsó kötet képes a Szívtelen párbeszédeit felülmúlni?
Az teljesen megszokott, ha egy könyvön párszor felnevetek éjjel a szövegen, de az már kicsit sem komilfo, mikor három oldalon keresztül küszködök a könnyekkel egybekötött nevetéssel.
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukálDerű, öröm és boldogság szállt meg az olvasása közben, kikapcsolt és szórakoztatott. Tipikusan fülig ért a szám olvasás közben. Főleg Calderon és Taina jelenetei voltak szívmelengetőek, miközben a feszültség oldására a párbeszédek megnevettetek.
Sarah MacLean: Tizenegy botrány egy herceg meghódításáhozNem csak mosolyt csalt az arcomra, ahogyan a párosunk Juliana és Simon konfrontálódtak, hanem pirulásra is késztet kicsikét az erotikába hajló romantikájuk. Bár, Juliana bátyja volt az, aki hamarabb lopta be magát a szívembe, ez az utolsó rész pirított el igazán, miközben a vonzás-taszítás játszmáit olvashattam a szerelmesek között, jól tudva, mit művelnek egymással.
Böszörményi Gyula: Nász és tébolyCinkos kacsintás bárónkkal, mivel az utolsó kötetben nem csak Milit, hanem Ambrózy bárót is cinkostársként kezelhetünk. Vagy egyszerűen csak a szerzőjével kacsintanék össze, hogy bizony az epilógus elismerően jóra sikeredett.
Akár a többi rajongóval, aki olvasta már a zárókötetet, velük is kacsintással egybekötött mosollyal néznék össze, tudva, hogy mi már lelepleztük a sorozat fő kérdéseit.