Julia Quinn: A korona szolgálatában sorozat

A kétrészes történelmi, romantikus regény két különböző történettel meséli el két gyerekkori barát szerelmi kalandjait. Egészen fordítva látjuk a történetet, hiszen az összefüggő kapocs a két kötet között az a két férfi lesz, miközben az elsődleges nézőpont pont az ellenkezője, két nő által kerül elbeszélésre, akikbe ez a két jó barát beleszeretett.

Hogyan fogjunk örökösnőt

attraktív – vonzó
„Soha senkit még ennyire attraktívnak nem találtam. Vagy szerelmes vagyok, vagy romlott volt a hal, amelyet tegnap este ettem.”
Caroline Trent saját szótárából

Amikor Blake Ravenscroft elrabolja Caroline Trentet, a lány még csak nem is próbál menekülni a vészesen jóképű férfi elől, hiszen éppen egy nem kívánt kényszerházasság elől futott világgá. Blake viszont azt hiszi, hogy a lány nem más, mint a hírhedt kémnő, Carlotta De Leon. Caroline-nak még hat hetet kell várnia a huszonegyedik születésnapjáig, akkor lesz ugyanis az övé az öröksége. Kapóra jön, és nem kevés jóleső izgalommal is jár, hogy titokzatos fogva tartójánál rejtőzhet. Blake Ravenscroft a brit koronát szolgálja, feladata az, hogy „Carlottát” átadja az igazságszolgáltatásnak. A férfi szívét megkeményítette az élet, ám ezt a lányt különös módon lefegyverzőnek találja. Egyszer csak megtörténik a lehetetlen – az össze nem illő két ember egymásba szeret.

***

Már a történet eleje nagy csattanóval kezdődik, de Caroline nem az ijedtségéről híres. Miután megtudjuk, hogyan jut el az életében addig az estig, hogy az unokatestvére rátámadjon, a lány már megszervezte a menekülését pénzéhes gyámjától.

Pozitív szemléletű lányként tudta, hogy hat röpke hét válassza el a nagykorúságtól és az örökölt vagyonától. Mindössze ennyi ideig kell kitartania.

Viszont nem sejtette, hogy lecsapnak rá. Tudta, hogy a férfi tévesen fogta el, de tudta, mindenhol rosszabb, mint a szobába kuksolni, így elszántan megpróbálta több napra kihúzni tartózkodását a férfi birtokán. Amint lelepleződött, szinte kivirultan ismerkedett össze a háznál dolgozókkal, és próbálta háláját kifejezni a férfinak, aki alibiként tartotta végül magánál a lányt.

A történet két szemszögből épül fel, néha betekintést nyerhetünk a férfi, Blake életébe. Tipikus férfiként nehezen viseli el a tévedését, azt, ha felforgatják az életét és az érzelmeit sem szereti kinyilvánítani. Mikor már megmakacsolva elutasítja a lányt, a barátja megadja neki a féltékenységi, szívbe kerülő, érzelmi tőrdöfést, ezzel észhez térítve magát.

Szerelmük kifejezetten érdekesen, és megfontolt ütemben alakult ki, még akkor is, ha alig két hónapot foglal össze a történet. A lány naplója, amiben a számára idegen kifejezéseket írja le és igyekszik megtanulni, a fejezetek elején olvasható, ami minden esetben a fejezet tartalmára utal.

Hogyan fogjunk márkit

A lány megpróbálja követni a szabályokat…
Amikor Elizabeth Hotchkiss munkaadója könyvtárában a Hogyan fogjunk márkit egy példányára bukkan, biztos benne, hogy valaki otromba tréfát űz vele. Tudja, hogy kénytelen férjhez menni, hiszen három kisebb testvérét el kell tartania. De vajon ki az, aki kitalálta, mennyire fontos ez neki? A csábítás kézikönyve lehet a megoldás, abból semmi baj nem származhat, ha belenéz egy kicsit.
…ám a férfinak saját szabályai vannak
James Sidwellt, azaz Riverdale márkit azért hívatta magához a nagynénje, mert az idős hölgyet zsarolja valaki. Jamest úgy mutatja be, mint az új jószágigazgatót, akinek első számú gyanúsítottja éppen Elizabeth, a néni társalkodónője. A férfinak felkelti az érdeklődését a vonzó ifjú hölgy a különös kézikönyvével, és felajánlja, hogy segít neki férjet találni, azaz megengedi, hogy rajta próbálja ki a csábítás trükkjeit. Amikor azonban a próba túlságosan is jól sikerül, James tudja, csak egyetlen szabály létezik: Elizabeth menjen férjhez az ő márkijához.

***

Egy történet, aminek nem csak az eleje sejthető, hanem a végkifejlete is. Viszont az a különleges benne, ahogyan eljutunk a happy end-ig.

Elizabeth jelleme jobban megfogott, mint az előző kötetben megismert Caroline. A lány körül több a véletlen, mint az elképzeli az ember, de az olvasó rájöhet, hogy kicsit sem lehet véletlen egy jelenet sem. Ebből a szempontból tetszett meg az írónő történetleírása, mivel hasonlóval nem találkoztam, ahol szó szerint az orrunk elé tárul, hogy szándékokkal teli eseményeket él át főszereplőnk.

„Megpróbálta bemagyarázni magának, hogy nem lesz nehéz elkerülnie a férfit. Siddonsnak mint jószágigazgatónak bizonyára rengeteg tennivalója van, amelyek nagy részét nem a házban kell végeznie, így ha ő elbarikádozza magát a Danbury-házban, akkor biztonságban lesz. És ha Siddonsnak mégis bent volna valami dolga… akkor nyilván talál valamilyen okot, hogy kimenjen, és élvezze a meleg napsütést.

Ám ekkor eleredt az eső.

Elizabeth nekinyomta a homlokát a nappali ablakának. – Ez nem lehet igaz – motyogta –, ez egyszerűen nem lehet igaz.

– Mi nem lehet igaz? – kérdezte Lady Danbury. – Hogy esik?

Ugyan, ne butáskodjék már. Angliában vagyunk, ahol esnie kell az esőnek.

– De nem ma – mondta sóhajtva a lány. – Olyan szépen sütött a nap, amikor jöttem.

– De mióta számít ez?

– Azóta, hogy… – Lehunyta a szemét, és elfojtott egy sóhajt. Aki itt él Surrey-ben, az tudja, hogy a reggeli napsütésből még minden lehet. – Semmi, nem érdekes.

– Amiatt aggódik, hogyan jut haza? Ne aggódjék, majd valakivel hazavitetem. Nemrég volt beteg, nem szabad kitennie magát az időjárás viszontagságainak – mondta a lady. – Bár azt kell mondanom, nagyon hamar felépült.

– Nem érzem magam úgy, mint aki felépült – mondta Elizabeth őszintén.

– Mit is mondott, mi volt a baja?

– A gyomrom – dadogta. – Azt hiszem, ettem valamit.

– Fura. Senki másnak nem lett semmi baja. Fogalmam sincs, mit ehetett. De ha egész délután rókára vadászott…

– De Lady Danbury! – kiáltott fel Elizabeth. Nem hányt előző nap délután, mégsem gondolta, hogy az ő emésztési funkcióit kellene megbeszélni.

– Micsoda szégyenlősség? – mondta fejcsóválva a lady. – Mióta ilyen prűdek a nők?

– Azóta, amióta a hányás nem kellemes beszédtéma – vágott vissza Elizabeth.

– Nagyon helyes! – lelkendezett tapsolva a lady. – Kijelentem, Elizabeth Hotchkiss, hogy napról napra jobban hasonlít rám.

– Az isten mentsen meg attól – suttogta a lány.

– Még jobb! Én is ezt feleltem volna – szólt a lady, hátradőlt, és a mutatóujjával a homlokára bökött. – Nos, miről is beszélgettünk?

Igen, arról, hogy ne kelljen esőben gyalog hazamennie. Ne féljen, találunk valakit, aki majd elviszi. Ha kell, akár az új jószágigazgatómat is megkérhetem. Nyilván ilyen időben nem lesz semmi dolga.

Elizabeth levegő után kapkodott. – Biztos vagyok benne, hogy hamarosan eláll az eső.

Hatalmasat villámlott, Elizabeth szerint csak azért, hogy őt megcáfolja, majd olyan hangosat dörgött az ég, hogy a lány talpra ugrott. – Jaj! – kiáltott fel.”

A lány felettébb frappáns válaszai sem voltak utolsók a kötetben, sosem félt hangoztatni a véleményét, mindig képes felvidítani a körülötte levőket és nem hagyja, hogy holmi könyv befolyásolja a viselkedését. Hiába olvasta el a Hogyan fogjunk márkit című kötetet, mondhatni a leírtakhoz mérten az ellenkezőjét cselekedte a helyzetekben.

Az előző kötetben megismert Riverdale márki hozta az ismert formáját, az életunt agglegényt, akit hiába próbáltak, bizony egy nő sem nyerte el a kegyeit. Neki valami különleges kell, nem pedig egy betanított nő, akit csak a pénze és a vagyona hoz lázba. Jogos volt a tette, nem csak a feladata miatt, hogy elfogja a zsarolót, hanem a lány előtt sem fedte fel igazi kilétét.

Ez még elsőre szórakoztatta is, de később már bosszantó konfliktussá alakult közöttük, hogy a lány nehezen fogadja el a férfi igazi titulusát és azt, hogy nem holmi, vagyontalan jószágigazgató.

Természetesen, a békítő akció nem egyszerű, sőt szerintem ez túl elnyújtottá vált, ahol felbukkannak az előző kötetben megismert Blake és Caroline, de végül Elizabeth öccse és James nagyanyja közreműködésével sikerül megoldani a problémákat és azt, hogy nagy nehezen összeköthessék az életüket.