– Forgasd meg háromszor, és mondd utánam: A divat nevében védelmezek. Kiegészítőként mindenkihez alkalmazkodom. Az igazságot szenvedélyesen kutatom. Esküszöm a nagy napernyőre!A lélektelen Lady Alexia Maccon ismét alaposan felforgatja Londont…
Ezúttal azonban nem a saját hibájából szakadt a nyakába a baj. Amikor egy őrült kísértet megfenyegeti a királynőt, Alexia veszi kezébe az ügyet – és a nyomok a férje sötét múltjába vezetnek.
Mindezt megtetézi a húga (döbbenetes!) csatlakozása a szüfrazsett-mozgalomhoz, Madame Lefoux legújabb találmánya és tarajos zombisülök áradata – Alexiának arra sem marad ideje, hogy saját előrehaladott terhességével foglalkozzék.
Vajon sikerül rájönnie, ki akarja megölni a királynőt, mielőtt túl késő lenne? Megint a vámpírok szervezkednek, vagy az áruló ezúttal farkasbundát visel? És egészen pontosan micsoda fészkelte be magát Lord Akeldama második legjobb szekrényébe?
***
Gail Carriger hozta ismét a szokásos humorát, amivel nem kevés alkalommal kacagtatott meg.
Az előző részhez viszonyítva lassan fél év is eltelt, Alexia nem retten el a sok teendőtől, miközben a gyerekviselés utolsó hónapjába lépett. A farkasemberek és talpasaik minden óhajára ugranak, mielőtt a nyűgös és éhes alfa elsírja magát.
– Ó, verje meg, hiszen rögtön éhen veszek!
Amint kimondta, mindhárom férfi a mellénye belső zsebébe nyúlt, és máris nyújtotta az onnan előhúzott ennivalókat. Lyall egy barna papírba csavart sonkás szendvicset, Lord Maccon egy viharvert almát, Lord Akeldama pedig egy kis doboz török édességet. A teljes falka immár hónapok óta azzal volt elfoglalva, miként szolgálja ki az egyre nyűgösebb Alexiát, és jól megtanulták, hogy ha az étel nem érkezik azonnal, valakit megtépnek – vagy ami rosszabb, Lady Maccon sírva fakad.
Amint kimondta, mindhárom férfi a mellénye belső zsebébe nyúlt, és máris nyújtotta az onnan előhúzott ennivalókat. Lyall egy barna papírba csavart sonkás szendvicset, Lord Maccon egy viharvert almát, Lord Akeldama pedig egy kis doboz török édességet. A teljes falka immár hónapok óta azzal volt elfoglalva, miként szolgálja ki az egyre nyűgösebb Alexiát, és jól megtanulták, hogy ha az étel nem érkezik azonnal, valakit megtépnek – vagy ami rosszabb, Lady Maccon sírva fakad.
***
Alexia egy pontig viszonylag kezelhetőnek találta a terhességet. Mivel azonban azt a pontot nagyjából három hete elhagyta, a jelleméből fakadó képessége, hogy uralja a helyzetet, már átadta a helyét a szentimentalizmusnak. Éppen az előző nap esett meg vele, hogy belezokogott a reggeli tükörtojásába, amiért az furán nézett rá. A falka jó fél óráig igyekezett módot találni a megnyugtatására, a férje pedig annyira aggódott, hogy félő volt, maga is sírva fakad.
Eközben a vámpírok serényen igyekeznek, kicsit sem diszkréten megölni Lady Maccont, de férjével közös taktikára vetemednek, ezzel megőrizve Alexia és a leendő gyermek épségét. Ebben a tervben Lord Akeldama a joker, felajánlja a segítségét, aminek következtében a farkasemberek költözésre kényszerülnek… csupán 16 évre.
Miután megtudja az olvasó, mégis mi rejtőzik Lord Akeldama ruhásszekrényébe, Lady Maccon túléli a zombisülök támadását máris felbukkan egy szellem, aki szerint valaki meg akarja ölni a királynőt.
Talán ekkor kezdődött el Alexia számára az eszeveszett rohangászás, mivel ebben a kötetben bizony alig ült vagy aludt nyugton a napernyős lélekőrünk.
Viszont ennek fejében sok-sok titokra fény derül, de most nem célzottan egy személyre koncentrálva. Alexia nem csak azzal szembesül, hogy a halhatatlan világban mindenki mindenkit ismer, és valamelyest kapcsolatban vannak egymással, hanem megismer pár, számára ismeretlen részletet az édesapjáról, Lyall professzorról, miközben kiderül, hogy nem csak Lord Akeldama és Floote, hanem Channing is jól tudja, mi folyik a háta mögött… és nem a Temze ebben az esetben.
Ezen felül plusz feladata lett Alexiának, hogy a kölyök farkasemberüket, Biffyt meggyőzze a helyzetéről, próbálja vele elfogadni az elfogadhatatlant, miközben Lord Maccon emberségből jeleskedik, vigyáz az általa átváltoztatott, félelmeivel küszködő Biffyre.
Apropó, kapcsolatok… Az írónő, eddig is tett, nem egy félreérhető célzást, de most ebben a kötetben már nem fogta vissza magát, tisztán, mégis diszkréten mélyült bele a vámpírok és vérfarkasok szerelmi ügyeibe. (Akinek nem lenne tiszta, annak csak annyit erre vonatkozólag, hogy igen, ezek a természetfelettiek meglehetősen csakis férfiak.)
Persze, aki az írónő angol köteteit már nézegette, sejtheti, hogy itt Carriger még csak a felszínt kapargatja, mivel két kötet is létezik, egy Madame Lefoux, egy pedig Lyall professzor előző életéről.
Alexia nyomozásával együtt jöhet rá az olvasó a valódi helyzetről, így ez a része meglehetősen ütemezett mértékben halad a teljes cselekmény, szemben a pörgős, mindig mindenhova rohangászós Lady Macconnal szemben, akinek tényleg nincs egy perc nyugta sem.
Amit kifejezetten szerettem a kötetben, azok Alexia terhességéhez köthetőek, Conall-lal való vitáik megszokottak, de elmélyültebbek, miközben pár, a filmekből megszokott jelenet tárult elém olvasás közben. Maga a szülés komikus jelenetre sikerült, abszolút üdítő volt olvasni minden sorát, annyira vicces és nevetséges volt. Alexia viselkedése hozta ebben a kötetben is az elvártakat, és még a vajúdás és a szülés közben sem tagadta meg önmagát.
– Mozgékony kisfiú, hát nem?
– Kislány – javította ki a felesége. – Mintha az én gyermekem fiúnak merészelne születni.
Ez már régi civódás volt közöttük.
– Fiú – vágta rá Conall. – Egy gyerek, aki ennyi gondot okozott már az elejétől fogva, bizonyítottan csak fiú lehet.
Alexia felhorkant.
– Mert az én lányom nyugodt természetű és kérlelhető lenne?
Conall vigyorogva lecsapott Alexia kezére, és az ajkához emelte, hogy csókot nyomjon rá; lágy ajkak a szúrós borosta között.
– Igazságod van, feleség. Nagyon is.
– Kislány – javította ki a felesége. – Mintha az én gyermekem fiúnak merészelne születni.
Ez már régi civódás volt közöttük.
– Fiú – vágta rá Conall. – Egy gyerek, aki ennyi gondot okozott már az elejétől fogva, bizonyítottan csak fiú lehet.
Alexia felhorkant.
– Mert az én lányom nyugodt természetű és kérlelhető lenne?
Conall vigyorogva lecsapott Alexia kezére, és az ajkához emelte, hogy csókot nyomjon rá; lágy ajkak a szúrós borosta között.
– Igazságod van, feleség. Nagyon is.
***
– Nevet kell adnunk a kicsinek.
– Mmm? – felelte a felesége.
– Nem bizonyos, hogy ez jó név lesz.
– Mmm.
– Mmm? – felelte a felesége.
– Nem bizonyos, hogy ez jó név lesz.
– Mmm.
Érdekes módon, Conall erősen a háttérbe szorulva ténykedett ebben a kötetben, viszont amikor a helyzet megkívánta, mindig ott volt Alexia mellett.
A történet vége megmosolyogtatott, tetszett a kötet lezárása, ahogyan a Maccon szülők szembetalálják magukat a gyermekükkel és az új kihívásokkal. Érdekes módon, amennyire elutasító volt Alexia az előző kötetben, a végére úgy ragaszkodott az új jövevényhez, ahogyan bármelyik alfanőstény anya elvárná tőle. Conall tehetetlennek bizonyul, de mégis gyakorlatiasan lép fel, ami csak még inkább növeli a gróf iránti szimpátiámat.
Faragatlan, gondolta a felesége, de rémesen jól áll neki.
***
A férje farkasember, néha pedig tulok, de csodásan törődő, ha egyszer rátalál a módjára.
A vámpírok önző viselkedése nem épp a legemberibb, az pedig egyenesen ironikus, hogy csak Lord Akeldama dolgozói mernek Alexiához hozzáérni.
Ezen felül a teák és ételek fogyasztása a háromszorosává nőtte ki magát, és ahogyan egy angol úrinő, Alexia is tudja, hogy minden eseményre és problémára jó a tea. Minden másra ott a melasztorta.
Alexia fején átfutott, hogy hosszú hónapok óta házasok, és még mindig képes tökéletesen elveszni a férje csókjában. Nem vesztette el az ízét – olyan volt, mint egy csésze tökéletes tejes tea, megnyugtató, erőt adó, ínycsiklandó. Azt ugyan nem tudta, a férje mit szólna a hasonlathoz – de hát Alexia Maccon nagyon kedvelte a teát.
***
Lord Maccon zsarnoki pillantást vetett a bétahímre.
Lyall professzor vállat vont, mintha azt mondaná: ön vette el feleségül.
Lyall professzor vállat vont, mintha azt mondaná: ön vette el feleségül.
***
– Micsoda gerlepár! Miként leszek képes elviselni, hogy folyamatosan flörtölnek a társaságomban? Lord Maccon, miféle rangon aluli dolog, hogy szerelmes a tulajdon feleségébe?
***
- Jaj, Conall, előbb nyeld le, ami a szádban van, aztán beszélj! Milyen példát mutatsz a gyerekünknek?
A gróf riadtan körülpillantott, mintha a kicsi lény a tudta nélkül valamiképpen megszületett volna, és most őt lesi, készen arra, hogy máris utánozza a szülei viselkedését.
A gróf riadtan körülpillantott, mintha a kicsi lény a tudta nélkül valamiképpen megszületett volna, és most őt lesi, készen arra, hogy máris utánozza a szülei viselkedését.
***
– Jó leszek, ígérem.
– Miért van az, hogy mindjárt sokkal jobban megrémülök, amikor ezt hallom tőled?
– Miért van az, hogy mindjárt sokkal jobban megrémülök, amikor ezt hallom tőled?
https://schildkrotemegmondja.blogspot.com/2018/11/gail-carriger-soulless-lelektelen.html
https://schildkrotemegmondja.blogspot.com/2018/10/gail-carriger-changeless-valtozatlan.html
https://schildkrotemegmondja.blogspot.com/2018/10/gail-carriger-blameless-szegyentelen.html