Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet. Elsősorban azért, mert nincs lelke.
Alexia Maccon, Woolsey grófnéja a kora esti órákban arra ébred, hogy férje – akinek, mint minden rendes farkasembernek, illedelmesen aludnia kellene – teli torokból ordít mellette. Később el is tűnik, egyedül hagyva Alexiát, akinek így egymaga kell megbirkóznia a küszöbén táborozó természetfeletti regimenttel, űzött szellemek seregével és Viktória királynő haragjával. Ám Alexia fel van fegyverezve a legújabb divat szerint készült napernyőjével és harapós modorának egész arzenáljával. Még amikor a nyomozása Skóciába, a rusnya mellények honába sodorja, akkor is résen áll, feltérképezi a farkasfalka belső dinamikáját, ahogy csak egy lélektelen képes rá.
Sőt arra is tud időt szakítani, hogy megkeresse elkóborolt férjét – ha akarja.
***
A fülszöveg nem egészen pontos, de elnézhető, mivel Carriger ismét megnevettetett.
Ahogyan nem telhet békésen és nyugodtan Alexia élete még grófnéként sem, úgy kezd hozzászokni új szerepéhez, mint a falka alfanősténye. Mikor házon kívülre kerül férje, nem rest felkötnie az alsószoknyáját… hogy aztán egy csatakiáltással összecsődítse Woolsey összes farkasemberét, Lord Maccon talpasát lehurrogva férje eltűnése okából még kora este lévén attól sem retten vissza, hogy ura gammahímjét alaposan fejbe kólintsa napernyőjével. Természetesen, miután Lyall professzor újraismerteti a hierarchiát, Alexia mégsem indulhat el az árnyékkormányhoz, ha a barátnője szívbéli ügyeiről kíván azon nyomban csevegni.
Eközben Lord Maccon felfedez egy ijesztő jelenséget, ami őt sem kíméli, és inkább kívánná, hogy csakis a felesége mellett tapasztalja meg a lélektelenek képességét.
Borús, őszies időre való tekintettel, hova máshova csöppenünk, ha nem Skóciába?
Megismerhetjük kicsit jobban Conall Maccon régi énjét, régi falkáját, régi családját, akik szépen belemásztak a bajok legmélyebb gödrébe.
Borús, őszies időre való tekintettel, hova máshova csöppenünk, ha nem Skóciába?
Megismerhetjük kicsit jobban Conall Maccon régi énjét, régi falkáját, régi családját, akik szépen belemásztak a bajok legmélyebb gödrébe.
Titkokkal övezett nyomozás, házassági civódások, temérdek vicces jelenet és párbeszéd, amit már az első kötettől megszokhattunk, kellemes kikapcsolódásra szánt történet.
Burkolt, de lényegre törő erotikával fűszerezve nyeri el a felnőtt olvasók célközönségét.
Új szereplők is felbukkannak, akik egytől egyig érdekesek, mindenki a saját érdekeit tartsa szem előtt. Néha a legbizalmasabb illető döfi Alexiát majdnem hátba (ezt akár vehetjük szó szerint is) de van, amikor rá kell jönni, hogy az ellenségnek hitt személy, valójában semmi rosszat nem akar nekünk. Sőt, segít a valódi ellenséget lefegyverezni.
Maga a történet viszonylag előre látható, a krimi szála komplex, de könnyen átlátható, aki akarja, már a legfőbb ellenség kilétét elsőre kitalálja, vagy épp Alexia mit fog cselekedni.
Megkedvelt szereplő: Ormond Tunstell talpasunk eléggé felkeltette az érdeklődésem a történetben, erős bástyaként tűrte alfája és annak felesége összezörrenéseit.
Aki a legjobban irritált: Egyértelműen Felicity Loontwill tudta csak Ivy Hisselpenny okoskodását felülmúlni a szó szerinti értelmetlen szurkálódásával, ami Alexia személye ellen szól, jól tudva, hogy a Loontwill család nincs minden természetfeletti titokba beavatva.
Szerencsére beleolvashattunk a harmadik részbe, így gondolkozás nélkül csaptam fel a Szégyentelent, megtudva, mi várható a folytatásban.
https://schildkrotemegmondja.blogspot.com/2018/11/gail-carriger-soulless-lelektelen.html
https://schildkrotemegmondja.blogspot.com/2018/10/gail-carriger-blameless-szegyentelen.html
https://schildkrotemegmondja.blogspot.com/2018/11/gail-carriger-heartless-szivtelen.html