Böszörményi Gyula: Gergő és a bűbájketrec

Kétségem sem volt afelől, hogy egyszer a kezembe kerül a Gergő és az álomfogók folytatása. Kicsit más világba révültem, kicsit más mondanivalókra kezdtem koncentrálni, miközben meggyőződtem, hogy ez a rész sem kizárólag gyerekeknek szóló regény.

Három nap és három éjszaka is eltelt, mire tudok nyilatkozni a kötetről, aminek olvasása közben egy holdforduló is eltelt.

– Megérkeztünk végre! – súgta a lidérc.
– Hova? – morgott Bunzen.
– Arról fogalmam sincs – vallotta be az Álomfelügyelet ügynöke.

A könyv olvasása óta akárhányszor kioldódott a cipőfűzőm, nem néztem le bosszankodva a föld felé, hanem egyenesen mosolyogtam, hogy ismét az utamba került egy kölyöklidérc.

Amit észrevettem, hogy az utóbbi időkben meglepően felkeltette az érdeklődésemet a könyvek elején található ajánló. Gyula bátyó ezt sem aprózta el, egy Esterházy Péter idézettel indítja a történetet, és ki másnak ajánlaná tiszta szívvel, ha nem Annak, aki a legtöbb motivációt adhatta a kötet megszületésére? Személyes, névhez szóló és ezzel részese lehet az olvasó, a szerző életének egyik szegmensének.

Merüljünk is el a történetben, ahol már az elején a Rejtezés Táltoskollégium helyszínén révülve olvashatjuk Réti Gergő küzdelmét… egy ruhásszekrénnyel. Ha véletlenül valaki egyből mutogatva a könyvre elkiáltaná magát, hogy „Harry Potter”, most sem fogom megcáfolni a vádaskodását. Az első fejezet számomra is egyfajta összehasonlítással telt, de szerencsére a következő fejezettől sikerült ebből a szindrómából kizökkenni, és végre visszatértem abba az ismerős, magyar környezetbe, amit az első kötetben már megismerhettünk. Pontosabban, elkezdtem keresni veszettül azokat az aspektusokat, amik eltérnek a jól ismert, angol varázsvilágtól.

A második résztől már visszacsöppentem a jól megszokott Világfa birodalmába, nem éreztem az elébb felemlített hasonlatot, így bátran mélyültem bele a folytatásba.
Gyula bátyó bizony nem csak az olvasók kedélyét tudja megváltoztatni, a szereplőit sem kíméli: Gergő ismét veszélyben, az édesanyja, Boglárka emiatt nem lesz egy perc nyugta sem, miközben igyekszik aggodalmát leplezni. Zsófi pedig szokásához híven nem fog ölbe tett kézzel várni, hogy minden magától megoldódjon, helyette ő maga indul mostohatestvére rosszakaróinak a felkutatására (Honnan is ismerős számomra ez a szereposztás? Pedig Hangay Mili még ekkor gondolatban sem létezett feltételezéseim szerint.)

Ahogyan már megszoktam a Böszörményi köteteknél, egy kis nyomozgatás sosem árt, ebben a kötetben a Megbízó után loholhatunk, aki nagyobb veszélyt jelent a Világfa életére, mintha mindenki a Rémálmok Birodalmába csöppent volna.

Kitaláltam ki a Megbízó? Igen is, meg nem is… Sejtésem volt, ki lehet, de a kötet végéig és a leleplezésig nem voltam benne biztos, hogy jónak bizonyult ismét a megérzésem. Először izgatott a kérdés, de mikor már heteken át ül a köteten az ember, valahogy már nem éreztem a lelkesedést, hogy ki akarom találni, ki is valójában, akit le kellene leplezni. Ezért a leleplezés jól sikerült, elégedetten bólintottam az eredményre, bár, ahányszor felmerült, hogy Gergő ismeri, már nem kételkedtem, kivel került a fiú szembe.

Gergő nem máshova kerül, hanem a Rémálomvadászok táborába, ahol új élményekkel és tapasztalatokkal találkozik a táltostanonc fiú. Önállóság, elfogadni az új helyzetet, amiből nehéz, sőt egyenesen lehetetlen szabadulni, de minden rosszban van valami jó, főleg, ha vannak szövetségesek.
Ahogyan egy kamasz fiútól elvárható, feszegeti a határait, okoskodásával próbálja kompenzálni tapasztalatlanságát, miközben ismerkedik az új helyzetre kialakult érzelmeivel. Keresi a férfiak között a példaképeket, igyekszik a helyes és a helytelen viselkedést megkülönböztetni, ezzel egyfajta értékrendszert próbál az életében felállítani.
Ez a Gergő már nem az a gyerek, akit megismerhettünk az első kötetben, váratlanul a segítő állata nélkül kell helyt állnia olyanok között, akik célját nem tudja elfogadni. Viaskodva az elveivel, remélve a szabadulást még azért marad ereje plusz gondolatokra, ami a másik nemhez kötődik. ( Annyira mégsem szorult a helyzete, akinek még van kedve merengeni azon a lányon, akire hálával tekint. )

A Világfa birodalmában új helyszíneket ismerhetünk meg, új szereplők bukkannak fel, akiknek így vagy úgy, de közük van régi kedves szereplőinkhez.
Monyákos Tuba egyre több mindent mesél magáról, nem is csodálkozok azokon az olvasókon, akik úgy vélik, a lidérc meséiből kellene még egy kicsit több…

A kötet azért is különleges, mert előtérbe helyezi az ősmagyarok motívumit, jelképeit és legendáit, amit, ahogyan Gergő is megjegyezte, ennyire részletesen még az iskolában sem tanítják.

Megtudhatjuk, mi a különbség a némber és a vajákos között, mi a szerepe az örök ifjúknak, Hunornak és Magornak, miközben talán a macskák is hisznek a reinkarnációban. Álmossal még nem találkozott Gergő, de egy Emesével igen, és miután Ágas is meg lett kergetve, teljessé válik rovásírásokkal együttvéve az ősök éneke.

Mit adott számomra a könyv?

„– Amit el akarok mondani, az… Hogy is kezdjem? Félek, hogy bolondnak fog tartani, doktor úr! – fogott bele Zsófi.
– Minden bizonnyal – helyeselt dr. Produk. – Alapelvem ugyanis, hogy minden gyermek bolond. Sebaj, én azért vagyok, hogy meggyógyítsam, vagyis felnőtté rémisszem őket.”

Szerencsére, senki nem lett felnőtté ijesztve, hiszen Gergő is megértette, hiába a hatalom és az erő, ha nincs sem tapasztalata, sem bölcsessége a használatára.

A Gergő és az álomfogók kapcsán már megfogalmaztam, hogy bizony eljön az idő, amikor nem keseregni kell, hanem felállni és cselekedni. A folytatásban már elindultunk a startvonaltól, nem is rossz helyről, de fontos tudatosítani magunkban, hogy bizony azt a helyzetünket meg is kell tartani. Új élethelyzetek, új lehetőségek és a lényeg, hogy minden szituációból hozzuk ki a lehető legjobb eredményt. (Ismerős? Nekem nagyon is, ha csak a jelenlegi munkámat és életemet nézem.)
Ahogyan küzdött Gergő a rémálom fogók fogságában, ahogyan Zsófi felkerekedett és igyekezett az ellenséggel szembeszállni, úgy a való életben is úgy vélem, ugyanúgy küzdök, felmérem a lehetőségeket és igyekezek több tapasztalatot szerezni.

Sok, Gergőhöz hasonló kérdés merült már fel bennem is felnőtt fejjel, miközben a kamaszos lázadását a fiúnak mosollyal az arcomon olvastam, tudva, hogy ő még nem érti a felnőtt világot, jól emlékezve a tíz évvel ezelőtti, hozzá hasonló énemhez. Ő volt az a szereplő, akivel igazán tudtam empátiát tanúsítani.

Kedvenc szereplőm Monyákos Tuba lett.

Ami kifejezetten tetszett nekem: Egyértelműen a nyelvezete ismét újdonságokkal kecsegtetett számomra, illetve pár, teljesen hétköznapi mondás is értelmet nyert. Sokszor bele se gondolunk a szavak jelentésébe, vagy szó szerinti definiálása sosem kerül sorra.

Elsőre hosszúnak tűnik a kötet, az első kötethez viszonyítva hasonló hosszúságú, ugyanúgy folytatásért kiáltó lezárással végződik, tartalmát tekintve pedig minden fontos karakter megkapja a maga fejezetét, részletesen feltárva gondolataikat, érzelmeiket.

A történetet itt is szép, igényes és részletgazdag képekkel illusztrálta Fábián Noémi, ami csak emeli a történet meseszerű hangulatát. Talán emiatt sem érzi az ember töménynek, vagy soknak a hosszú fejezeteket, hiszen pár kép megszakítja a történetet, könnyebben elképzeljük a lidérceket, tárgyakat vagy épp az állatokat.

Meglepetés: mint folytatás, nem voltak benne újdonságok, hacsak nem Monyákos Tuba életéről van szó, mert kiemelt szerepet kapott. Ami igazán meglepett, az a végén levő ítélethozatal volt azon belül is pontosabban Borzalag kíméletlen döntése a bűnösök büntetéséről. Szerencsére, Zsófi menti a menthetőt, még akkor is, ha nem gondoltam arra, hogy Borzalag mérlegelés nélkül hozzon szélsőséges ítéletet.

Összegzésül, kihagyhatatlan olvasmány lett, amióta csak elolvastam az első részt, miközben a folytatásból is tudok pár részletet, mit tartogat Gergő, Zsófi és a többiek következő kalandja, így izgatottan fogok neki a harmadik résznek is.


Lemaradtál volna az első rész olvasási élményemről?
https://schildkrotemegmondja.blogspot.com/2018/03/tenyleg-csak-gyerekkonyvek-jonatan.html


Vagy a folytatás érdekel?
Böszörményi Gyula: Gergő és a táltosviadal
Böszörményi Gyula: Gergő és az álomvámpírok 1.