Megszokottan könnyed olvasmány, ami kicsit sincs híján abban, hogy két szereplő egymásra találjon.
Fülszöveg:
A csinos és életvidám Lady Phoebe Batten minden vágya, hogy egy herceg húgaként a pozíciójához illő társasági életet élhessen. Ez azonban nem kivitelezhető egykönnyen, lévén a fiatal nő szinte teljesen vak, és a bátyja utasítására mindenhová elkíséri egy felfegyverzett testőr – a meglehetősen idegesítő, ámde felettébb vonzó Trevillion kapitány.
James Trevillion azután szerelt le a királyi dragonyosoktól, hogy megsérült a lába. A sántasága ellenére mégis ördögien ügyesen lő és lovagol, egyszóval nem lenne szabad nehézséget okoznia számára, hogy megvédelmezze az őrjítő Lady Phoebet. A csábító nő azonban egyre gyakrabban tereli el a figyelmét a feladatáról; így amikor Lady Phoebe emberrablók célpontjává válik, a kapitány merész lépésre szánja el magát, hogy megvédelmezze a szívének egyre kedvesebb hölgyet…
Elizabeth Hoyt a Maiden Lane-sorozat nyolcadik részében egy ártatlan, fiatal nő és egy megkeseredett katona történetét meséli el, akik hosszú utat járnak be, mire rájönnek: együtt teljesebb életet élhetnek, mint külön-külön.
***
A párbeszédek mellett, ami igazán derűre sarkallt, a vicces nevek felhozatala.
Az illatok részletes leírása különlegessé teszi a történetet, mivel az Egyezség című kötetben inkább a tapintás, mint érzékszerv került figyelembe. A főszereplő nő, Phoebe viszont az orrával tájékozódik.
Ahogyan a kiadó köteteitől elvárható, tipikus romantikus történet, kicsi erotikával fűszerezve. Szereplőink nem kerülnek össze se túl hamar, se későn az elvártaktól.
Mivel egy sorozat nyolcadik részéről van szó, a környezet, az utcák az előző részekből lettek kiemelve. Kevés, de annál tartalmasabb akciójelenetek is ezeken a helyszíneken játszódnak.
Kapunk többet a fülszövegnél? Nem olyan egyszerűen alakul ki a páros közötti érzelem, mint az elsőre gondolnánk, sőt egy hosszabb utazás is kell, távol a lány bátyától, hogy az olvasó is érezhesse, hogy itt lesz köztük valami.
Trevillion védelmező karakter, aki néha vakmerően szembeszáll az ellenséggel, hogy barátja, kenyéradója húgát biztonságban tudja. Emellett a lány vaksága nem hátráltatja, nem tartja hátránynak és képes úgy kezelni a rá bízott Phoebet, mintha egy teljesen átlagos vagyonos örökösnő lenne. Nem szánakozik, hagyja a lányt kibontakozni, szabadságot nyújt számára.
Ezek a cselekedetei teszik kiemeltté Jamest, és emiatt fogja megkedvelni az olvasó.
Kicsit több akciójelenet került bele egy megszokott romantikus történethez viszonyítva, de csak a legvégén kezdtem érezni, hogy kicsit elnyújtotta az írónő a történetet. Ettől függetlenül jól illettek a dramaturgiába, kellett kicsit feldobni az eseményeket, így ezt nem számítom fel a történet hátrányának.