A sorozat második része nem kevés meglepetést tartogat, mind
a helyszínek, mind a dramaturgiát illetően.
Fülszöveg:
Az 1910-es évek,
kisvárosinak semmiképpen sem nevezhető Budapestjén eltűnik egy árva kisfiú. Nem
különös eset ez, a pezsgő, élettel teli fővárosban mindennap történnek ennél
különösebb dolgok is – csak éppen Dávid Veron ezt nem hagyja annyiban. A Nő
című feminista lap munkatársaként kívülről ismeri a várost, és barátnőjével, a
tündöklő szépségű, csábos Marával együtt nyomozni kezd. A gyanú hamarosan egy
ördögi alakra terelődik, egy bizonyos Szászi Barabásra, aki vallásos
lózungokkal – és persze sármos külsejével – vonzza magához a gyermek után
áhítozó nőket. Veron és Mara nyomozópárosához csatlakozik egy délceg, jóképű
sírkőfaragó is (aki nem utolsó sorban az eltűnt kisfiú nagybátyja), hogy
hármasban kezdjék üldözőbe venni a velejéig gonosz Szászi Barabást.
Balatonfüreden keresztül egészen Abbáziáig követik, ahol olyan titkos üzelmekre
bukkannak, amely az egész Osztrák-Magyar Monarchia jövőjét katasztrofálisan és
végzetesen befolyásolhatják.
A szerző első regénye,
A fekete zongora átütő sikere után az olvasók ismét felejthetetlen kirándulást
tehetnek a Monarchia korába a Baráth Katalintól megszokott élvezetes stílusban,
fergeteges humorral és felejthetetlen szereplőkkel.
***
1911-ben játszódva érdekes lopási kísérletnek lehetünk tanúi, amibe a
szorgos, pesti lánnyá avanzsálódott Veronika egyből belekeveredett a belvárosi
forgalomban.
Felbukkan a történetben Erdős Renée verse (Kék pillangók), a Párisi
Nagyáruház és egy megemlítésre Trusek Anna Cilike sorozata.
A központi cselekményben egy gyermekrablás kerül előtérbe, ami után a
tettest elkezdik üldözni. Balatonfüredre kerülnek szereplőink, mikor máskor, ha
nem az Anna-bál idején? Ezután kettéválik a történet, a gyerekrablás története
lezárul és egy másik, a tettes előkerítésére fókuszálva meg sem állnak Triesztig
és Abbáziáig.
A kötet bemutatja az akkori legnépszerűbb fürdő- és
üdülőhelyeket, ahova a tehetősebb polgárok és a nemesek utaztak a nyári
időszakban.
Veronika szerencsénkre sehol nem tagadta meg önmagát, éles nyelve,
határozottsága vagy épp feminista gondolkodása derült pillanatokat ad az
olvasóknak.
Egyéb szerelők, Veronika kísérői teljes mértékben támogatóak,
kedvelhetőek.
Egy másik kulcsszereplő az első részből, Remete Pista majdhogynem
kimaradt, de érdekes függővéggel tudatja jelenlétét. Helyette a Marához közel
álló férfi, Lipovszky Ferenc kíséri el a kalandos nyomozásra a komoly Veronikát.
Kalandos történet, egészen kikapcsolt, és megborzongatott.
Szerepet kapnak az irodalmi művek, könyvek, amik elengedhetetlenek a könyvmoly
újságíró Dávid Veronikának.
Pár idézet:
(...) visszaterelte Dedét a Singer és Wolfner tekintélyes, háromemeletes épületébe, ahol nemcsak A Nő szerkesztősége kapott otthont, hanem a Tutsek Anna vezényelte Magyar Lányok is. (Veron ki nem állhatta a szerkesztő asszonyságot, és akárhányszor szóba került a hölgy könyveinek országszerte népszerű hősnője, az édes és engedelmes Cilike – „a mintabirka”, ahogy Veron nevezte –, fogai között mindig kiszűrt néhány kevéssé úrilányos jelzőt.)
Veron saját tapasztalatából tudta, hogy a csipkés napernyők, makulátlan ingderekak, vidáman hullámzó szoknyafodrok és kedélyesen hintázó sétapálcák világa ijesztőbb titkokat és sötétebb bűnöket rejt, mint a nemzetközi cselszövények. A diplomácia a budoárok kusza, árnyék borította ösvényeihez képest egy széles, napsütéses sugárútnak tűnt.
– Ne aggódjon már – szólt rá Veron. A tekintetük találkozott. – Kutya bajom. Csak… Csak mérges vagyok. Ki tudnám tekerni a nyakát annak a…
– Ahogy magát ismerem, inkább a Toldi estéje összes strófájának a fölmondásával kergetné halálba az áldozatát – vágott a szavába Lipovszky. Úgy látszott, ez az elképzelés már régen megszületett az elméjében.
Bandolli tapasztalatból tudta, hogy egy dühös főnemesnél nincs veszélyesebb vad a Monarchia tarka állatseregletében.