Megdöbbentő, mennyi nő esik áldozatul zaklatásoknak,
erőszaknak, és mérgezőbbnél mérgezőbb kapcsolatokból menekülve nehezen adnak
hangot sérelmeiknek, gátlásaiknak, mígnem ott tartunk, hogy elkezdünk mesélni
egymásnak… és lassan látok esélyt arra is, hogy tudunk is segíteni
nőtársainkon.
Abortusz, gyerek és ami körülötte van, avagy még mindig egymás
méhében kutakodnak. Ugyebár köztudott tény, hogy a nők két dologért képesek
mindent megtenni: azért, hogy legyen gyerekük és azért, hogy ne. Erre a
világban mivel állnak szemben? A férfiakkal, akik úgy vélik, majd ők eldöntik
ennek a helyzetnek a véglegességét. Ezek után teljesen érthető a kétségbeesés
azok részéről, akiket már a nőtársai is „piszkálják”, téves hiedelemmel, hogy
jogot formálhatnak a többi nő döntései felett. Hasonló cipőben járóknak
üzenném, hogy nem kell ezekre tekintettel lenni, mivel tényleg csak is egyéni
döntés az, végül mit szeretnél elérni az életben.
Nárcisztikus férfiak és a majdnem pszichopata kapcsolat. A
manipuláció bizony nem egy ember életét keseríti meg, és miközben, akik sosem
élték át, nem értik meg, miért nem tudnak az áldozatok kilépni a karmok közül.
Egyszerű a képlet, mivel az egyén elhiteti az áldozattal, hogy minden rendben
van és helyes az, ahogyan irányítják őt. Hogyan lehet védekezni ellene vagy éppen
kilépni? Tanulj, fejlődj, fókuszálj önmagadra, és a legfontosabb, légy okosabb,
leleményesebb, és lelkileg erős, hogy merj elmenekülni, minél hamarabb.
Nem hiszünk az erőszakban… de megteheti bárki ellenünk.
Sajnos ez nem felnőttkori nyavalya, hanem már gyerekkorban érheti az embert nem
csak a fizikális, hanem a verbális bántalmazás, ami sajnos nem egy generáció
gondolkodásmódját formálta meg. Sok megnyilvánulása van a felnőttek körében,
mint az agresszivitás, passzív szociális élet, vagy éppen a negatív gondolkodásmód.
Tudatosuljon, hogy nem kell olyannak lennünk, mint az előző generáció, nem kell
teherként hordozni mások lelki sérelmeit és pláne nem kell az utódokkal úgy
bánni, ahogyan velünk tették előtte. Sosem késő a gondolkodásunk, elveinket
újra formálni, esetleg pozitívabbá változtatni, főként önmagunkért, és utána
másokért.
Miért kell hisztizni? Mondhatni a feminizmus egyfajta
negatív értelmezéssel társul, miközben háttérbe szorul a lényege, miszerint
képesek legyünk nőként olyan életminőséggel rendelkezni, akár a férfiak. Lássuk
meg a bennünk rejtőző lehetőségeket, tudjunk segíteni másoknak is, akárcsak egy
jó szóval. A keményen küzdés nem mindig arról szól, hogy mások ellen
irányuljon, hanem felismerjük azt, hogy mire vagyunk képesek egyedül, milyen
célokat és sikereket érhetünk el, ha megdolgozunk érte.
Ne feledkezzünk meg arról, jogunk van hozzá, hogy az
életünkről mi magunk döntsünk, és aszerint éljük az életünk, ahogyan az elveink
és elképzeléseink álmodják meg.