Meik Wiking: Lykke - A boldogság nyomában
Fülszöveg:
Könnyű belátnunk,
miért nevezik Dániát a világ legboldogabb országának. A dánoknál tökéletes
egyensúlyban van munka és magánélet, ingyenes a felsőoktatás, pontosan
közlekednek a vonatok, és ha mindez nem lenne elég, náluk a legnagyobb az egy
háztartásra eső gyertyafelhasználás.
A boldogságról – amit
a dánok lykkének hívnak – valószínűleg senki sem tud többet, mint Meik Wiking,
a koppenhágai Boldogságkutató Intézet igazgatója, aki egyben a szenzációs
sikerkönyv, a Hygge, a dán életérzés, ami boldoggá tesz szerzője. Meik Wiking
meggyőződése, hogy jóllehet rengeteget tanulhatunk a dánoktól a beteljesült
életről, a boldogság kulcsai világunk minden táján ott rejlenek.
E lebilincselő könyv
szerzője kincskeresésre invitál bennünket, hogy végül előttünk is megnyílhasson
az elégedett élet kapuja. Wiking többek között taglalja, mire fordítjuk drága
időnket, hogyan viszonyulunk szomszédainkhoz, és miként főzünk vacsorát –
bolygónk legboldogabb zugaiból gyűjtve össze a bizonyítékokat, történeteket és
tippeket. Ez az eszményi útmutató ahhoz, hogy valamivel több lykkére leljünk az
életünkben.
***
Azt már az „előzményköteténél” is kifejtettem, hogy gyanús,
szinte furcsa hozzáállásuk van a dánoknak az élethez, és a boldogság
fogalmához, ez a kötet abban nyújthat az olvasóknak segítséget, hogyan tudják a
maguk életében elsajátítani a skandináv életstílust. A borongós, zord telek
között is megtalálni a fényt, a meghittséget, megtalálni az emberek közötti
örömöt, miközben más országok életstílusát is összeveti a dánok mindennapi
életével. Az első rész javában folytatja az első, Hygge című kötet tartalmát,
és kis ismétlést ad nekünk az énidő hasznos eltöltéséről, vagy éppen a pihentető
kikapcsolódás fontosságáról. Szó esik a segítségnyújtásról, az önkéntes
munkáról (nem csak mások segítsége lehet ez, mint rájöttem, magam is a
néptáncnak hódolva önkéntes munkát végzek), a jó szomszédi viszony ápolásáról,
és hogyan lehet másoknak adni úgy, hogy az számunkra egy fillérbe sem kerül.
Mondhatni minden embernek segítséget nyújthat, mivel mind az extrovertáltaknak,
a nyitott személyeknek ad segítséget a társas kikapcsolódáshoz, de az
introvertáltak csendes belső nyugalmához is ad tippeket, hogyan töltsön egyedül
el hasznos, feltöltő perceket. Ha nem is mindennel lehet egyetérteni, már csak
a kulturális különbségek okából kifolyólag, pár ötletet elcsenni, az életünkbe
beépíteni hasznos lehet, talán a gondolkodásunkat is pozitívabba válthatja.
Hyeonseo Lee · David John: A lány hét névvel- Szökésem Észak-Koreából
Fülszöveg:
„Megrázóan szép
történet egy lányról, akitől még a nevét is elvették, élete mégis azt példázza,
mi tesz valakit emberré.”
Hyeonseo Lee
Észak-Koreában, a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrájában töltötte
gyermekkorát. Egyike annak a több millió embernek, akit túszul ejtett a
titkolózó, brutális kommunista rezsim. Amikor az 1990-es években lesújtott
Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében agymosáson ment
keresztül. Tizenhét évesen elhagyta a hazáját. Hazatérésre menekültként nem is
gondolhatott, mert családjával együtt börtön és kínzás várt volna rá. Mivel
életben akart maradni, Kínában telepedett le. Tizenkét év elteltével visszatért
az észak-koreai határhoz, hogy egy merész küldetés során átsegítse családját
Dél-Koreába. Ez a vakmerő és különleges történet bepillantást enged a világ
legzártabb diktatúrájának mindennapjaiba, első kézből ad számot a történelem
egyik legbrutálisabb éhínségéről, miközben megismerhetünk egy kivételes nőt,
aki nem félt küzdelmesen kivívott szabadságát kockára tenni a családjáért.
***
Szerintem az egyik legnehezebb kötetet vettem kézbe, viszont
amint beszippantott a történet, szinte minden nap vágytam rá, hogy minél
hamarabb folytathassam, így elmondható, hogy ezzel végeztem a leghamarabb.
Kemény, egy ismeretlen, mégis megdöbbentően valós országba nyerhetünk
betekintést, főként egy szabadult embertől, aki felnőtt koráig élt
szülőhazájában, utána pedig külső szemlélőként figyelte országa eseményeit.
Külső szemlélőként nehéz elhinni az olvasottakat, és az a tudat, hogy mindez a
kilencvenes, kétezres évek elejéről szól, teljesen másnak értelmezhetjük
életünk és a mindennapjaink. Kemény, meneküléssel telített történet, szinte
végig pozitív életszemlélettel, és erős jellemmel, tudva, hogy azok menekülnek
meg, akik erős jellemek, és kitartanak minden rizikós helyzetben.
Leigh Bardugo: Shadow and Bone – Árnyék és csont (Grisa trilógia 1.)
(Grisaverzum)
Fülszöveg:
Alina Starkova sosem
várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit.
Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a
legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket
besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes
küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli
sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor
támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina
ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem
tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából… Meg sem
áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség
tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta
vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző
erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában
sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud
beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül,
feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a
birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina
megmenthesse a jövőt.
***
Mivel egy iszonyat jó történet, nem csak könyvben, hanem
elviekben filmen is (még nem tekintettem bele, először az egész trilógiát el
szeretném olvasni) így a veteránoknak semmi újjal nem tudok szolgálni, mint,
hogy ez egy kifejezetten jó young adult, illetve fantasy műfajú regény, aminek
sok orosz kötődési szála van, egyfajta misztikussággal megfűszerezve. Aki pedig
velem együtt hamarabb olvasta volna el On Sai Vágymágusok című kötetét, azoknak
talán több kérdés is felmerül, illetve megengedett a fejvakarás, hogyan képesek
a szerzők egymástól függetlenül összhangba kerülni. A szürke kisegyeres
tizenéves leányzó szinte hőssé válása itt egyfajta tudatos missziónak
tekinthető, mivel főszereplőnk tudat alatt tudta magáról az eltitkolt
képességét, hogy grisává válhasson. Izgalmas, oroszos hideg, szinte
tündérmesébe illő környezetbe csöppenhet az olvasó, miközben egy fantasztikus
fantasy világ tárul a szeme elé. A sötétség és a fény ellentétes mágikus ereje
központi szerepbe kerül, miközben egy lány felnőtté válási vívódásaival
azonosulhatunk.
Erberling Judit: Vers a tengerben
Fülszöveg:
Erberling Judit első
verseskötete igazán hű a címéhez. Hiszen, ahogy a tenger is végtelen, úgy
végtelen az emberek lelkének mélye is. A Vers a tengerben pedig egy-egy versnyi
bepillantást enged a lélek és a gondolatok végtelenségébe.
S ahogy olykor a lélek
is összegabalyodik és különböző mintákba, formákba rendeződik, úgy ebben a
kötetben is, nem szabályos témákra bontva követik egymást a versek.
Izgalmas utazás a
gondolatok világában.
***
Ritka, hogy verset olvassak, de talán ezzel a mondatommal
nem fejeztem ki többet, mint megannyi olvasó, aki már előttem kézbe vette Judit
verseskötetét. Mivel vannak regénysorozatok, kötetek, amiket hasonlóan
kedvelünk, így számomra nem kérdés, hogy a Rudnay-gyilkosságok első fejezet
által ihletett vers lett a kebelkedvencem. (Van egyáltalán ilyen kifejezés?)
Legalább egy hétig töprengtem azon, hogyan is lehet egy hasonló kötet
bemutatni, mivel elég széles spektrummal rendelkező gondolatokat tartalmaz, sok
érzelmet elevenít fel, illetve nagy hatással vannak a versek hangulatára a
költő élményei és emlékei, amik kiváltották az ötletet a versek megszületésére.
Kifejezetten ritmusos, jól csengő rímekkel tarkított sorokat olvashattam,
fellelhető vegyesen mindenki ízlésére formált történet. Sok, látásra ösztönző
képek elevenednek fel, hol fület ingerlő, dallamos rigmusok olvashatóak, amik
az olvasót ráveheti, hogy akár hangosan is felolvassa a verseket. A szerelemi
történetek is sokoldalúak, mondhatni egyfajta kitárulkozása a szerzőnek, és
ezekkel a sorokkal mondhatni jobban megismertem Juditot, pontosabban az
életének egy szeletét. Ezen felül utazásaiból is merít gyönyörű tájképeket, és
a sokak által megihletett „aranyóra” alkonyata is ösztönözte pár sorra, élményt
adva az olvasónak. Ha összességében nézzük, egy élet szeletét kapjuk kötetbe
csomagolva, bemutatva azt, hogy az embernek mennyiféle hangulata, pillanata
lehet.