Schildkröte folklór mesék #2 – a néptáncos sosem unatkozik nyáron sem

Üdvözletem, ismételten itt, és nem kevés program volt az elmúlt hónapban.

Aki lemaradt volna az előzményekről, azoknak csatolom a bejegyzés linkjét:

https://schildkrotemegmondja.blogspot.com/2022/05/schildkrote-folklor-mesek-neptancos.html

Javában az április programokat kipipálva egyből bele is ugrottam a május-június minden hétvégére valami programsorozatba, ahol nem kispályás dolgokkal kellett szembe néznem.

Május 6. Cimbaliband koncert és Szélműves táncház

A Fonó Klub Makó utolsó évzáró műsoraként nem csak holmi táncház került terítékre, hanem egy hangulatos, színvonalas koncert résztvevői is lehettünk, így kiváltképp pozitívan zárhattuk a nyári szünet előtti utolsó táncházas programot. Mondhatni már izgatottan várjuk az őszi táncházakat.

 

Május 21-22. Hévízgyörk

A Maros Táncegyüttes Mötyke-ttő csapatával egy hétvégére kimozdultunk az ország másik végébe, ahol érdekes programon vettünk részt. Egyrészt a palócos tájegységben olyan ritka jelenségnek lehettünk tanúi, ahol több korosztály képes volt fenntartani a hagyományaikat, és megőrizni a ruhákat, a dalokat (amiről tudni kell, hogy kétszer sosem éneklik el ugyanazt), ez által a környező települések összetartása, szoros kapcsolattartása példaértékű. A fellépések után egy kis mulatós bulival marasztaltak minket, na meg a finom ételeikkel és a kézzel készült süteményekkel, ami által mindenki elmondhatta, hogy jó pár kiló plusszal tértünk haza. Konklúzió: néha kell egy kis kiruccanás, még ha ezért az ország másik végébe kell menni.

 

Május 29. Makói Magánzene Iskola évzáró gála

Nem kis fejtörés volt, és szerencsére egy héttel elcsúsztatták az időpontot, így fel tudtam lépni, nem kis munkával a hátam mögött. Mire megtanultam az egyik szólamot, kiderült, hogy a másikat kellene táncolnom, erre volt összesen két próbám, de kicsire nem adva, és az egy évvel előtte tett ígéretemre, hogy mindkét szólamot megtanulom, három ígéretes általános iskolás gyerekkel bővítve csapatunkat mutattunk be két táncot. Mivel az utóbbi lassan tíz évben eléggé kaotikusra sikeredett a csapattagságom, a tizenöt évre járó emléklap és az ezzel járó kitüntetés most kerülhetett a kezembe, ami által mondhatni elérték nálam azt, hogy el is gondolkodjak azon, hogy még komolyabban vegyem ezt a kötelezettségemet. Konklúzió: lassú víz partot mos, és mindig van eredménye a kitartó munkának.

 

Június 2. Maros táncegyüttes évzáró gála

Egy hét sem telt el, már a másik csapatnál szerepelhettem a párom oldalán, mivel hétvégére nem kaptunk színpadot, így hétköznap bonyolították le. De a pörgős hét ellenére is sikerült teljesíteni, még akkor is, ha az előtte levő hévízgyörki fellépés „szólóprodukciója” kicsit befeszítette a csapatot. A „teli vagyunk szólistákkal, de mi az nekünk, legalább volt egy kis táncház jellege a dolognak, szeretjük önállósítani magunkat” megjegyzéssel jelezzük, hogy a Maros még mindig nem versenyistálló. Konklúzió: merni kell nagyot álmodni, és tenni a céljaidért, nem feledve, hogy több, mint tíz évig csak ácsingóztam arra, hogy egy ilyen nagy múltú együttesben lehessek.

 

Június 12. Csongrád, Csoóri fesztivál

A Csoóri programban részt vevőket meghívták Csongrádra, ahol mi magunk a kötelező délelőtti programra jelentkeztünk. Nem kis fába vágtuk a fejszénk, de kevés előkészülettel, és egy rövid táncos koreográfiával léptünk fel a főtéren. Bejártuk a gimnáziumot, a főteret, az egyik főutcát, és sikerült mindenkinek napszúrás nélkül kibírni a programot. Nekünk már ez is néha a nagy teljesítmények közé tartozik, és még ha csak hatan is tudunk részt venni benne, akkor is sikerül megoldanunk a megjelenésünket. Konklúzió: vannak dolgok, amiket senki sem szeret, de ha megteszed, meglesz a jutalom.

 

Június 24. Tótkomlós TÉR-ZENE PROGRAM - CSÍK JÁNOS és a MEZZO koncert

Egy kis kikapcsolódó programra hívott meg a párom, ami nem volt messzire tőlünk. Kiváltképp feltöltött minket a jazz és a népzene keveredése, és a legnagyobb hiba azt volt, hogy ülőhelyes volt a koncert, mert több esetben is legszívesebben táncoltunk volna a zenékre. Konklúzió: ha vannak közös dolgok, amik érdekelnek titeket, szenteljetek rá időt.

 

Június 25. Földeák Rózsalakodalom és bál

Nehéz szervezéssel a háttérben sikerült végül eljutni a megvalósításig, ahova négy tánccsapatot is meghívtunk, így szinte teljesen folklór stílusú buli kerekedett végül. Egyedül az igeliturgia ülte meg mindenki gyomrát, ami eltért az előző templomi szertartásoktól, de ez nem szervezési hibának róható fel, így utólag már senkit nem érdekel. Maga a többi program kisebb módosításokkal hasonló volt az előző programokhoz, a bálon pedig jól érezték magukat a vendégek, így pozitívan zárhattuk a napot.  Konklúzió: ha kell a segítség, ott van karnyújtásnyira, csak kérni kell.

 

Július 2. Óföldeák falunap

Kihagyva, párom készült aznap Bulgáriába egy hetes fellépésre. (ne csak én járogassak el fesztiválokra, meg a párok megvoltak, így nem kellettem)

 

Július 9. Szatymaz őszibarack fesztivál

Az utolsó fellépés sem volt könnyed, mivel számomra nem kevés buszos utazással telt, ráadásul annyit tudtunk, hogy egész napos program, de azt nem, hogy ezt azt jelenti, hogy tíz órás talpalás lesz belőle. Szinte minden órában tartottunk egy táncrendhez tartozó kicsit táncházat, ahol a jelenlevő közönséget is igyekeztük bevonni a programba, és jó hangulatot teremteni. Szerencsére kaptunk segítségül egy másik csapatot is, akikkel már „dolgozunk” együtt, így egymást támogatva koptattuk ki a művelődési központ udvarának gyepjét. Konklúzió: fontosak a kapcsolatok, hiszen így tudjuk segíteni egymást.