Nem éppen ezzel a bejegyzéssel kellett volna folytatnom a
blogolást, mégis ahogyan mondják, az élet hozza a váratlan fordulatokat.
Igazából lett volna lehetőség rá, hogy e-mailt küldjek, de végül a gondolataim
úgy szálltak tova, hogy nem csak a családnak szerettem volna írni, hanem
megosztani mindenkivel, aki ismerte, vagy olvasta a regényeit.
A csillagpettyes
égbolt látványa balzsamként hatott a lelkemre. „Ha itt a földön annyi rútság is
van, hogy már-már bele kell őrülni, odafönn a mindenség milliárd apró fénye tán
vigaszt rejt magában”- gondoltam.
Köszönjük a sok tanulsággal teli regényt, ami megadja a választ arra, hogyan legyünk:
- olyan nyitottak, mint Galagonya,
- olyan leleményesek, mint Kukec Marci (Mark),
- olyan kitartók, mint Réti Gergő,
- olyan makacs, mint Hangay Mili,
- annyira emberinek, néha esendőnek lenni, mint Ambrózy báró,
- legyünk kitartók és higgadtak a legrizikósabb helyzetben is, mint Agáta mama,
- küzdjünk meg a bennünk levő démonokkal, mint Lili,
Különben könnyen szer'usz világ válhat körülöttünk, amihez egy Jonatán sem képes új történetet találni.
– Úgy van az, hogy
amikor az ember azt hiszi, nincs több remény, akkor szokott felpercenni az új
nap első sugara!
Ha pedig még az egyik legfontosabb idézetével nem találkoztatok,
most megosztom veletek:
Higgy az álmaidnak!