Kávészünet #104 - No Content

„A pesszimista nem is hiszi, hogy kedvire való akadna. Geordie nem csúszott le idáig.
– Maga még az ördög védelmében is tudna egy jó szót szólni, Jim Boyd.
– Ismeri az öreg hölgy történetét, Cornelia, aki azt mondta az ördögről, hogy kitartó. De nem, az ördögről semmi jót nem mondhatok.” (L.M. Montgomery: Anne férjhez megy)

Lesem kétségekkel a jegyzeteket, míg rájövök, hogy a tervezetthez viszonyítva jól állok. Olvasási válság nem fenyeget, az ütemezés szerint haladok, sőt most kezdek kacsintgatni a sorozatok felé, de míg nem lesz nyugtom leülni hozzájuk, addig csak a TheVR Happy Hour streameket nézem vissza, és egyre jobban azt veszem észre, nem csak az időjárás bolondult meg. De a bolond világot csak bolondként lehet túlélni, szóval már semmi nem tud meglepni. Fásultság, stressz, egymás alá vágás, és a népművészeti cserépedénnyé válás is mindennapos nem csak a világon, körülöttem is.

Na meg a pletykák… Igaz, ha nem létezne felszínes csevegés meg másokon csemegézés, a szociális interakciók száma erősen lecsökkenne… (On Sai nem lőtt mellé a mentálokkal, én lennék az, bizisten). Na, utána molyon belefutottam egy karcba, hogy jó lenne, ha látnánk egymás gondolatát. Drágám, jobb mindenkinek, ha nem tudják, mi jár a megmaradt szürkeállományomban, mert akkor ki sem tehetném a házból a lábam.

(Nem mintha ez zavarna. Oké, antiszoc lettem és csak a macskákkal töltöm a szabadidőm, de ha őket tartom értelmes lényeknek, akik éppen magasból tesznek rá, hogy itt a világvége, ha van kaja, mit kell siránkozni?)

Ez is teljesen kihat rám, meghűlés, torokfájás, fejfájás, és a mérhetetlen stressz, néha csak azért, mert vagy nem lehet kimondani dolgokat, vagy épp nem lehet asztalra csapni, hogy térjünk már észhez. Szóval, nekem is a múlt hónap gyilkos csendben telt, főként a kávészünetet illetően vagy épp Schildkröte is ignorálta a dolgokat. Mert, hogy neki az a bizonyos szerve is kivolt ezzel a fél évvel.

Pedig tavaly ősszel még… Sajnos a közelgő öt éves születésnapra semmi konkrétat nem tudok mondani, mert közel olyan hátborzongás fog el tőle, mintha a konkrét születésnapomról lenne szó. Szerintem kérek időpontot fogászatra, mert még egy kezeléshez is több kedvem van. Rossz elérni azt a pontot, mikor nem lehet már itt sem őszinte az ember, főleg inkognitó nélkül, ezért is várom, mikor jöhet el végre az a helyzet, hogy ismét nyíltan írhatok. Szóval, semmi különös nem történt, a könyvértékelők jönnek, de plusz öröm, hogy kozmetikumok terén már most tesztelek pár dolgot, amiről biztos beszámolok. Illetve még ma regisztráltam (hehe, biztos nem aznap, mikor olvasod…) Uraharashopra, ergo komolyan ráveszem magam, hogy az általam kiválasztott animét megnézzem. (Innen is mindent bele a fordítóknak, ha vissza akarnak téríteni a japán kultúrába)

A táncpróbák kezdenek visszatérni, így több feladattal kezdek visszarázódni a régi kerékvágásba (mondom én, aki három próbát kihagyott, mert még az égiek is összeesküdtek, hogy az ágyban szenvedjek). Jó a mozgás, de mivel új anyag nincs, így nem lelkesedem úgy, mert nem kell koncentrálnom. De tehetek én róla, hogy van olyan, akinek annyira nincs tornáztatva a memóriája, hogy egy lassan két éve összerakott koreográfiát sem tudott megjegyezni? – Én meg összeszégyelltem magam, mikor Schwesternek ajánlottam egy könyvet, mert azt hittem, abban vannak lovak és kiderült, hogy másik könyvben volt, amit ráadásul digitálisan olvastam. Évi átlag 100 könyvvel a hátam mögött. Ezért is nem érvényes felhozni két hétnél régebbi dolgokat, mert azokból csak részlegesen emlékezek, ha nem írtam le… nem, arra nem vonatkozik, milyen hülyeséget csináltál 2009 szeptemberében.

Látod, okkal rizsázok, remélve, hogy itt már megunod, és nem érsz a végére. Nem hibáztatlak, mert direkt és szándékosan teszem ezt a machinációt. De igaz, és jogos, hogy két hónap hallgatás után érdemes kicsit többet mesélni. Úgy mindenről. Vagy csak a semmiről. Na, de két és fél hét, szóval össze kell kapnom magam legalább a blog születésnapjára.

Erről eszembe jutottak a leírt projectek, egy nagyobb lélegzetvételű tervben van és a kis szemfülesek már tudják rég, hogy ismét Ambrózy témába vágó bejegyzést terveztem. Főleg, hogy erre a hónapra esedékes, főleg, hogy ha minden jól megy, legkésőbb a jövő héten elolvasom azt az egy elmaradt könyvet, ami viszonyt a legfontosabb lenne a témához. Írások vannak, és tényleg nincs nagyobb elmaradásom és nincsen halomban a piszkozat. A Savarelly regény második fejezete készülget, ha kedvem van hozzá, mellette írom a következő Ambrózy fanfictiont, és még egy novellát is firkantok, ami a Savarelly ügyekhez kapcsolódik. Nem, nem az ötmilliomodik részlet lesz, hanem külön szedem a szereplő párosokat és azokról kerekítek egy történetet. Közel 9-10 páros van a teljes gárdában, és még csak az elsőnél tartok, de mivel két hete úgy éreztem, kicsit vakvágányra kerültem írás közben, így pihentettem. A május hozott egy csomó regényt, amit inkább kihívásokhoz olvastam, így volt, aminél nem terveztem külön bejegyzést készíteni, hanem most kivételesen készül a héten egy összegző arról az elmaradt öt kötetről.

Bizony vannak olyan témák, amiket okkal kerülök, de köztudottan én sem vagyok álszent, és míg nem kérdeznek rá, be nem vallom magamnak sem, hogy megteszem. Persze, ezért sokan meg fognak kövezni, valakik ellene vannak, de vannak, akik csak azért harapnak, ha magyar szerzőtől származó könyvet töltünk le. Miért, a külföldi szerzők könyvei nem fontosak? – lásd, Napernyő protektorátus is befuccsolt, pont ezért… – ugye, erős bokán rúgást hoztam fel? – Lássátok én is megvettem a teljes sorozatot, sőt, ez az a sorozat volt, amiért azt mondom, megéri lenullázni a bankszámlám. Mondhatni túl sokat olvastam az illegális PDF könyvek ellen, hát fogom magam és írok az érem másik oldaláról, ahol a követelőző réteg áll szemben a tudatos letöltőktől, akik szinte függőként gyűjtik ezeket a könyveket, mint gyerekkorukban a Pokemonokat.

A fizetésem jó tíz százaléka könyvvásárlásra fordítódik, könyvtárból rendszeresen és sok könyvet kölcsönzök ki, mégis miért folyamodtam rá, hogy a megvetett letöltést is támogatom? Tegyük hozzá, én nem vagyok feltöltő, nem adok át másoknak PDF könyveket, de mivel nem hangoztatom, hogy ilyenek is vannak a tulajdonomban (igen, mivel amint letöltöd, onnantól a tied – így szeretlek magyar törvény), senki nem zargat ilyenekkel. Akik kicsit is jobban benne vannak a jogszabályaiban, azok nem morognak annyira, és ha nem lehetne letölteni őket, bizony megcsappanna az érdeklődés utánuk a legális eladás során is.

Nem azokkal van baj, akik tisztában vannak, hogy rossz és nem szabadna megtenni, mégis megteszik, hanem azok a kellemetlen emberek, akik alanyi jogon várják el, hogy megkaphassák „ingyen” az e-bookjukat. Évekig olvastam tableten, utána váltottam Kindle-re, azóta a kényelmessége meggyőzött, hogy gyakran használjam. Közben magyar szerzőktől vásároltam már könyvsorozatokat, legálisan megszerezve, így azzal sem vádolhatnak, hogy minden e-bookom csak úgy letöltöttem. Most a karantén helyzet jót tett ennek, mivel sok szerző fillérekért vagy akár ingyen adott könyveket, így ezeket is érdemes kivárni, mert sok csemegét olvashattam így az elmúlt hónapokban.

Talán most legyen elég ennyi, nem vagyok én Böszörményi, hogy litániákat írjak, bár ez most hosszabb lett, mint a szombati karcai. – De inkább azokat olvassátok, az érdekesebb, mint az én firkálmányom.