A hónapban is lelkesen daráltam a könyveket, de jó pár inkább a molyos kihívások miatt kerültek előtérbe. Öt kötetről számolnék be röviden, különböző témából és zsánerből válogatva.
Arthur Conan Doyle: A sussexi vámpír (Sherlock Holmes történetei)
Fülszöveg:
Arthur Conan Doyle utolsó Sherlock Holmes-kötetében a legendás magándetektív tizenkét izgalmas történetben csillogtatja meg valóban egyedülálló képességeit. A legrejtélyesebb bűnesetek sem maradnak kiderítetlenül: Mi történhetett a neves élettanprofesszorral, amitől ennyire megváltozott? Miért rejtegeti családja a leszerelt katonát? Miért kezdi átfesteni házát az öreg festékkereskedő, miután felesége megszökött? Valóban vámpír-e a vámpír? Miért hord fátylat az albérlő?
***
Egy Doyle plecsnit megért a kötet, mivel ez a gyűjtemény volt mondhatni az egyedüli, ami nem került az előző évben a kezembe. Szerencsére két történeten kívül az összes újdonságnak hatott (vagy nem emlékeztem rá, hogy már előzőleg olvastam volna), így ez a kötet is lefoglalt pár napra. Különböző, teljesen eltérő történeteket találhatunk benne, teljesen vegyesen, belekerült az egy Sherlock szemszöges történet is, így a fő sorozatot tekintve mindegyikből tudunk csemegézni. Azoknak tudom ajánlani ezt a gyűjteményt, akik csak most ismerkednek Doyle írásaival, mivel nincs benne számot tevően sok történet, mégis lefedi az összes novellát.
Fülszöveg:
Három sikertelen londoni szezon után Daisy Bowman apja félreérthetetlenül a lánya tudtára adja, muszáj férjet találnia. Azonnal! És ha Daisy nem képes megfelelő férfit fogni magának, akkor az ő választottjához kell feleségül mennie… a szívtelen és zárkózott Matthew Swifthez.
Daisy megretten. Egy Bowman sohasem ismeri el a vereségét, ezért úgy dönt, hogy mindent megtesz, hogy találjon magának valakit… bárkit… csak Matthew Swiftet ne! De nem számol Matthew vonzerejével, amely váratlanul éri… sem a férfi izzó érzékiségével, amely hamarosan olyan hevesen lángol fel, hogy egyikük sem tudja többé uralni. Daisy rájön, hogy talán éppen az a férfi válik álmai lovagjává, akit mindig is utált.
Ám abban az édes pillanatban, amikor megadja magát a sorsának, botrányos titok pattan ki… olyan titok, amely tönkrezúzhatja Matthew-t és a szenvedélyességében, ellenállhatatlanságában Daisy legvadabb képzeletét is felülmúló szerelmét.
***
Szerencsére már sikerült megtalálnom a többi részét is a sorozatnak, ez mondhatni az utolsó kötet, ahol a négy főszereplő leányzó utolsó tagja is kiházasításra kerül. Szokatlan helyzetbe kerül Daisy, de egy kis mesésebb történet keretében végül úgy is ahhoz a férfihoz megy, akit elsőre az apja kinézett neki. Az első könyvem volt az írónőtől, könnyed olvasmány, érdekes szereplőkkel. Kicsit mesés hangvételű, főként a kívánságkút rész, mégis reális hátteret kapott a történet. Az érzelmek a szereplőink között izzottak, amit elvártam a kötettől, azt megkaptam. Nem épp a legszórakoztatóbb párbeszédeket olvashattam benne, miközben meglepődtem a váratlan fordulat után, mikor lelepleződött az igazság Matthewről. Szerintem a jövőben sem fogok ódzkodni a szerző történeteitől, illetve felkeltette az érdeklődésem a teljes sorozat iránt.
Fülszöveg:
Ifjabb Alexandre Dumas (1824-1895) szentimentális alkotása (1848) a kurtizánról, akinek a tiszta szerelem esélye is megadatott – bejárta a világot. Népszerűségét fölöttébb gyarapította Verdi ragyogó operazenéje (La Traviata), neves énekesek, illetve a filmváltozatokban színészegyéniségek kiemelkedő teljesítménye. A regény maga azok közé az irodalmi képződmények közé tartozik, amelyek érzelmi aureólába fogják és egyszerű, kongruens képlet szerint építik fel világukat. Mindennek és mindenkinek megvan a maga pontosan kijelölt, áttekinthető helye és szerepe, s az egyetlen nóvum, amit e művek felmutatnak az, hogy valami rosszról kiderül, alapjában véve jó.
Szerb Antal felhívja a figyelmet, hogy a Kaméliás hölgy nyomán megindult demi-monde regénydivatra mintegy keserű ellenhatásként nyúl Flaubert magasabb értelmezési hálóval a közkedvelt érzelmes témához.
***
Egy önzetlen, feláldozó szeretet rövid története, egy méltóságát megtartó nő életéről. Nem tudom, mennyire igaz a történet, számomra teljesen megtörténtnek hat, így ha fiktív, akkor bizony az ifjabb Dumas kitett ennél a regénynél. Plusz kedvelem, ha férfi szemszögből olvashatok el egy történetet, viszont ez a férfi épp csak megismerkedik huszonévesen a szerelem érzetével és annak önfeláldozó motivációjával, látszik esetlensége, féltékenysége, és küzdelme a nőért, akár a családjával szembeszállva is. A kaméliás hölgyünk szemszögét nem ismerve csak az volt biztos, hogy élete utolsó időszakát szeretetben és megbecsülésben szeretné megélni, és szeretné a férfit megkímélni a végzettől. Ez a tény átitatja a regényt, melankóliás románccá alakítva, így kicsit lehangoló lehet, aki könnyebb olvasmányt szeretne olvasni.
Fülszöveg:
Amerika, 1962. A rabszolgatartás újra legális. A néhány túlélő zsidó álnéven bujkál. San Franciscóban a Ji King legalább annyira hétköznapi dolog, mint a telefonkönyv. Mindez azért, mert a szövetséges hatalmak elveszítették a második világháborút, és az Egyesült Államok területén most közösen osztozik a császári Japán és a náci Németország. De azt mondják, létezik egy könyv. Egy betiltott könyv, amely egy másik világról szól. Azt is mondják, hogy abban a másik világban a háborút a szövetségesek nyerték meg. Mindenki a valóságot keresi, de vajon létezik-e valóság egyáltalán?
Philip K. Dick Hugo-díjas regénye mára a science-fiction klasszikusává vált. Egyszerre teremtette meg az alternatív történelmi regények műfaját, és emelte íróját a tudományos fantasztikus irodalom legnagyobb alakjai közé.
***
Orwell 1984 című kötete után vágytam még hasonló disztópiákat olvasni, de valahogy ez az alternatív verzió nem nyerte le annyira a tetszésem. Maga az ötlet jó volt és érdekes, hogy mi lett volna, ha a harmadik birodalom és japán nyeri meg a második világháborút, de őszintén, én sokkal durvább és nyomasztóbb regényre számítottam. A folyamatosan váltakozó szemszög több ember életébe is betekintést adott, de valahogy egyik karakter élete sem fogott el, nem tudtam aggódni értük. A betiltott könyv fantazmagóriája új nézőpontot adott, miszerint hogyan vélekednek arról az „alternatív világról”, hogy Amerika nyerte volna meg a háborút. Kicsit paradoxon élmény olvasni, adni kell neki egy esélyt, de valamiért én nem ezt kerestem benne, mint amit találtam, ha így nézem, kaptam egy új olvasási élményt.
Fülszöveg:
Mi a közös egy gyűrött, szakadt papírfecniben és egy méregdrága fülbevalóban? Azt gondolnád, semmi, de ne legyél ebben olyan biztos!
Livly csupán néhány hónapja költözött el az intézetből. Egyedül tengeti napjait és alkalmi munkával igyekszik fenntartani magát. Mindennél jobban szereti a történelmet és egészséges kíváncsiságának hála, elég jártas is benne. Továbbtanulni ugyan nem tud, de mindenáron pénzt akar keresni, hogy ezt megtehesse.
Az életébe egy idegen hozza el a fordulatot, aki egy álláshirdetés szórólapját nyomja a kezébe. Livly úgy érzi, nincs esélye rá, hogy felvegyék tárlatvezetőnek a fővárosi palotába. A véleménye akkor változik meg, amikor kézhez kap egy csomagot, benne egy fülbevalóval. Az ékszer mellett egy üzenetet is talál:
„Új életed kulcsa. Nagyon vigyázz rá!”
***
A második részt pár éve olvastam, a hangulata a történetnek hasonló élményt nyújtott számomra. Elsőre inkább tűnik hétköznapi történetnek és csak a vége lesz egyre közelebb a fantasy stílushoz. Sőt, egy nap alatt elolvastam, könnyed volt, és imádtam, hogy megismerhettem az előzményét a hamarabb olvasott második résznek. Livly megkedveltette magát velem, és bátran helyt állt még a zavaros, néha számára érthetetlen helyzetben is. Nem dőlt be holmi mágiának, viszont ha tehetetlen volt, hagyta, hogy a dolgok csak megtörténjenek. A fülbevaló, mint kulcs szokatlan lehet, és az újdonság varázsával hathat. Ebben kevesebb fantasy elem van, főként a történet végére bontakozik ki igazán, emiatt inkább egy jó felvezetője a második résznek.