Schildkröte megmondja… Internet rabságában

A mai szerencsesütim igazán helyt álló, így vágjunk is bele a sült halakba, mert amilyen csípős volt a mai ebédem, olyan kellemesen krémes köretet szeretnék tálalni hozzá, mint a krumplipüré.

"Az igazság néha fáj, ám ez ne tántorítson el senkit sem a kimondásától."
(A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda: Bhagavad-Gíta)

Míg a Youtube utolsó haldoklásai közepette újabb kemény szankciókhoz folyamodik, a legjövedelmezőbb munka az influenszerkedés, feltéve, ha jól csinálod, a fiatalok az önbecsülést, magabiztosságot és az elismerést a megtekintésszámokban mérik, bizony sok kérdés merül fel egy átlag felhasználóban, mi minden történik a szeme láttára.

Persze, sokan akarnak sikereket elérni, hogy minél többen megismerjék… miközben azt látod, hogy vannak, akik a nagy nézettség nyomására egyszer csak összetörnek, nem tudnak megfelelni a nézői, olvasói abszurd igényeinek, végül feladják különböző okokból.

Leginkább azért, mert nem mérték fel a helyzetet, ennek súlyosságát, nincsen konkrét szabályrendszere, amit általában azért hozunk létre, hogy meghatározzuk, mit cselekszünk, milyen tartalmat engedünk meg magunknak, milyen formátumban és milyen időközben, és mennyi beleszólást engedélyezünk a közösségnek, akik figyelemmel követnek minket.

Ha felelőtlenül nem állítunk fel korlátokat, bizony súlyos következményekkel szembesülünk. Jöhetnek a könnyedebb megjegyzések, miszerint „de hát egy hatéves is már előkapja a telefonját és tud csinálni egy videót, amit egyből fel is tölt a netre”.

Igen, ám egy gyerek még mindig nem képes felmérni azt, hogy ez milyen következményekkel jár. Csak az elmúlt tíz évre visszamenőleg, hány tizenéves omlott össze lelkileg, mert, ahogy kezdett felnőni, rájött, hogy nem képes kordában tartani vagy a közösségét vagy az elveit és mindent megtesz a nézettségért? Ha azt állítanám jó okkal, hogy blogolni vagy épp vloggerként ténykedni legyen korhatáros, hiszen 13 éves kor alatt valójában semmilyen platformra nem regisztrálhatna a tejfogú gyerek. Persze, hiába a tiltás, ha megteszik, kijátsszák a rendszert, akárcsak a dohányzás és az alkoholfogyasztás esetében.

A legnagyobb probléma, hogy nincs megfelelő tájékoztatás a fiataloknak, akik naivságukkal telve azt hiszik, hogy ez olyan könnyű… Nem véletlen, hogy engem is tizenévesen buzdítottak, próbáljam ki… nem tettem, éreztem, hogy még nincs meg az a felelősségtudatom, hogy én nyíltan osszam meg másokkal a gondolataim. Így hát vártam.

Már a húszat is betöltöttem, mire felértem ésszel az összes lehetséges kockázatot, és már jócskán a huszonegyet tapostam, mikor bárki számára olvashatóvá tettem a bejegyzéseim. De két dolgot tudtam: azt, hogy mit csinálok és azt, hogy hosszú távon kell gondolkodni, és kitűzni a célokat. Megvolt a hullámvölgy, már jó pár bloggernek meséltem is arról a bizonyos első három évről, ami vízválasztó, és ez kell ahhoz, hogy valaki eldöntse, akarja-e csinálni komolyabban, vagy feladja. Közben, megismerve több velem együtt kezdő bloggereket, rá kellett jöjjek, hogy vannak olyan aggályok, amin mindenkinek túl kell esni, mint a himlőn, mert aki a hirtelen jött sikert megízleli, nem garantált, hogy hosszú távon is megmaradt az általa választott úton.

Ehhez kapcsolódóan olvastam egy bejegyzést: http://www.zakkantolvas.hu/2018/06/a-konyvesbloggerek-titokzatos-elete.html

A másik oldalról, mint a tartalmat fogyasztók részéről sem egyszerű a helyzet, hiszen a kielégíthetetlen igényeik néha olyan mértéket ölt, hogy csoda, hogy a blogger vagy vlogger nem fullad bele. Illetve a megítélés, előítélek ezrei záporoznak, mivel megesküdnek rá a nézők, hogy amit ők látnak, olvasnak, konkrétan egy bejegyzésből képesek megítélni egy embert. (Nem mondom, én is futottam már ebbe bele, de mi van, ha olyan emberrel fut össze a fogyasztó, aki nem fog ezen nevetni, hanem sértve érzően felveszi a kesztyűt és nekiront az önérzetes figyelőnek?)

Nem formálhatsz már véleményt, nem oszthatsz meg bármit, és minden tetted megkérdőjelezik… hiányzik ez bárkinek is? Ha semmit nem mutatsz meg a napi vlogjaidban, akkor nem vagy hiteles, ha meg mindent pillanatot nyilvánosságra teszel, akkor elbúcsúztál a magánélet szférájától. Ha túl sokat mutatod a kutyád, macskád, gyereked, párod, akkor az a gond, ha titkolod a létezésüket, az is gond.

Komolyan, főleg a tizenévesek szoktak olyan kérdésekkel jönni, amitől a nem létező szőr is feláll a hátamon, hogy mikkel foglalkoznak… Nem, kicsit sem értem őket, hogy a náluk 10-15 évvel idősebb vloggereket miért kezelik úgy, mintha velük egyidősek lennének. Szegény érdeklődő vloggernek elég csak feltennie, hogy milyen könyvet ajánlanak neki… hát totálisan gyerekművek, amiket egy harminchoz közelítő nő tuti nem vesz kézbe. – Persze, tíz éve alig volt ifjúsági regény a kínálatban, most meg épp nem szakad ránk a Young adult kötetek halmaza, de értetlenkedő tizenéveseknek üzenve: a huszonéveseknek komolyabb művekre van szüksége.

Ami még az elmúlt két évben észrevehető volt, hogy a legtöbb Youtube videós most kezdett felnőni, így sokszor átalakult, stílust váltott, elköltözött, dolgozni kezdett stb. emiatt sok esetben megkapták, hogy megváltoztak. Igen, többségük változott, bár más helyzetbe került, de ehhez mérten a nézőknek is ajánlott lenne változni, felfogni, hogy igen, ha valaki dolgozik, többet engedhet meg magának, igen, onnantól nem lesz iskolai bejegyzések tömkelege, új hobbijuk lehet, és új témákkal fognak foglalkozni, ami már a felnőtt élethez szükséges.

Ezen felül sokszor nem fogjuk fel nézőként, hogy az is máshogy fog élni, aki úgy dönt, ebből szeretne megélni és ezt szeretné csinálni főállásban.

Nem csak a nicknevek mögé való rejtőzködés lett módi, hanem a hatásvadász címek évek óta kétséggel telítik el a nézőket, olvasókat, mert már ép ésszel nem tudjuk eldönteni, kinek higgyünk és kinek nem, vagy ki az, aki csak hajhássza a megtekintésszámot, és aki az, aki komoly szándékkal szeretne valamit a követőinek adni a videói és írásai által.

Amilyen összetettek vagyunk, olyan összetett erre is a válasz. Nincs fekete-fehér eset, egy komoly tartalmat készítő is néha engedhet a gyeplőn, de jó lenne, ha valaki a komolytalansága mellett adna valami lényegeset is. Persze, amilyenek a nézők, olvasók, azt kapják meg, ami érdekli őket, mert minek vesződjön bárki is azzal, amit a kutya nem néz meg? Kockázat, de van, aki ennek ellenére is megteszi, és ez nem csak nagy bátorság, hanem elszántság is, nem hallgatva a figyelők igényeire. (vannak esetek, mikor nem rájuk kell hallgatni és futni utánuk, hanem eléjük futni és vezetni őket)