Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860–1914)

Mert az úrinők csakis hímezgettek, korzóztak, aztán este bálokon díszelegtek… Néha kap a múltban kutakodó olvasó pár ellentmondást egy-egy magyar író által megírt történelmi regény által, de ez a kötet bebizonyította, hogy tud újat mondani, el tudja oszlatni a tévhiteket és megmutatja nem csak a nők, hanem a békebeli társadalom viszontagságait.

Elsőre azt hinné az olvasó, hogy az úrinők alatt majd a már-már sznobnak ható arisztokratákról lesz szó, de kellemes csalódást adhat, hogy kis-, de inkább nagypolgári úrinők levelezésének tartalmából következtethetünk a békebeli idők mindennapos ténykedéseiről.

Szécsi Noémi már a könyvkiadás előtt foglalkozott a témával, és aki ismeri a Halcsontos fűző facebook oldalt, illetve weboldalt, illetve gyakran olvassa el a bejegyzéseket, azoknak előre jelezném, hogy bizony, lesznek ismerős sorok, de még azoknak is tartogat kiegészítéseket, és plusz információkat ez a kötet. Aki szereti a szerző írási stílusát, azoknak könnyed olvasmány lesz barangolni a történelmi időben, avagy a szépanyáink világának titkaiba betekintést nyerhetünk.

Fülszöveg:

Szécsi ​Noémi nőtörténeti blogja, a Halcsontos fűző kinőtte kereteit: a bejegyzések témái kibővítve és rendszerezve, szakmai szerzőtárs bevonásával most kötetben is olvashatóak. A szerzőtárs Géra Eleonóra történész, az ELTE Művelődéstörténeti tanszékének docense.
Fedák Sári, Blaha Lujza, Jászai Mari, Beniczkyné Bajza Lenke, Jókai Mór udvartartása, a Feszty-szalon… A nőtörténetnek az a nagy korszaka, amelyben egy nő nem csak a szépségéről vagy a botrányairól híres, hanem művészként, tudósként is kitűnik, érvényesül, netán jól keres. Amikor pénzzé tudja tenni vagy befolyásra tudja váltani a tehetségét – a férfivagyonok és a férfikarrierek világában.
A századfordulón a főváros diktálja a színpadi, az irodalmi és az öltözködési divatot. Kiállításokat rendeznek, szalonokat, iskolákat nyitnak. Egyre több fiatal lány szeretne Budapesten szerencsét próbálni.
Itt játszódnak a regények, itt adják ki az újságokat, amelyekben egyre több a női szerző és a szerkesztő. A pesti lapok közlik a híreket és a pletykákat. Ezekben az újságokban jelennek meg a divat-tudósítások, amelyek hatására a vidéki lányok, asszonyok is Budapestről rendelik meg a kelengyéjüket, a kalapjukat, a báli ruhájukat és a társasági élethez szükséges egyéb kellékeket. A nők jogaiért folyó harcnak is Budapest a legfőbb színtere.
A budapesti nők magánélete a századfordulón tehát már egyre inkább közügy. A kötet szerzői újságcikkek, regények, visszaemlékezések és levéltárakból előkerült magániratok alapján érdekesnél érdekesebb női sorsokat idéznek elénk. Két szólamban mesélnek nagy jelentőségű eseményekről – szerelmekről, eljegyzésről, tanulmányokról, házasságkötésről, terhességről, szülésről, tönkrement frigyekről, halálesetekről – vagy éppen olyan praktikus dolgokról, mint a háztartási költségvetés, az öltözködés, a cselédtartás, a gyermekgondok és a nyaralás.

***

Jókai Mór és Laborfalvi Róza

A kötet rövid, pár oldalas fejezetekkel van ellátva, és nagyobb témakörök közé vannak a fejezetek csoportosítva. Elég sok a tartalom, engem is jó egy hónapra lekötött, még akkor is, ha szinte tíz fejezetet olvastam el egyszerre. (Az indexek senkit nem kell, hogy megzavarjanak, legtöbb esetben csak forrásmegjelölés, így akik ódzkodnak a sok megjegyzéstől, azoknak nem kell figyelembe venniük ezeket, így nem szakítva meg az olvasást.)

Nyelvezetileg egyszerű, laikusoknak, fiatalabb olvasóknak sem okoz nehézséget, bár számítani kell rá, hogy pár német vagy francia kifejezés nincs szó szerint lefordítva. (Ez se ijesszen el senkit, bár aki tud németül, azoknak csemege lesz olvasni a levelezéseket.) Néhány mondat iróniára vall, ami nagyon jól ellentmond az akkori elméleti szemlélet a gyakorlatban alkalmazott szokások tekintetében. Képes a kötet rávilágítani az akkori gondolkodásmód hibáira.

A polgári származású nők életét kísérhetjük végig a kötetben, kezdve az eladósorba került leányok helyes döntését illetően, a jó házasság nyélbe ütése, a gyerekszülés túlélése, gyereknevelés, és a fejlődési lehetőségek mondhatni az akkori nők számára is kőbe… inkább papírra vésett szabályok határozták meg, hogy egy úrinőnek, egy honleánynak, és honanyának milyen kötelezettsége van a társadalom és a hazája felé.

Jókai Mór és Nagy Bella

Az a fránya nyelv, a levelezési szabályok és a publikussága a magánleveleknek

A szabadságharc utáni Monarchia társadalma a nyelvújítási reformokkal kezdett megváltozni. A magyarok a jobb lehetőségek miatt gyötörték magukat a német nyelv elsajátításával, míg a kis-és nagypolgárok, akik nagy része német anyanyelvű volt, ebben az időben mindet megtettek, hogy a magyar honhoz hűnek tüntessék fel magukat, így még ha törve is, de próbálták a magyar nyelvet elsajátítani. Aki pedig ragaszkodott a német nyelvhez, azok kibújva alóla, a gyerekeiket tanítatták és nevelték magyar eszmékre.

A levelek néha szinte publikusabb olvasottsággal bírtak, mint a mostani blogos bejegyzések és szinte mindenről képesek voltak beszámolni nem csak az egész családnak, hanem a rokonoknak, vagy a vendégeknek is. Olyan pedig, hogy privát szféra, legfeljebb a budoárban létezett… már amelyik nőnek és feleségnek erre tellett.

Kényszerházasság? Ugyan, nem vagyunk arisztokraták, házasodni csak is szerelemből… de a vagyon fontos! Az igazi honleány okosan dönt és a kőbe vésett szabályok esetén még mindig vannak, amik a mai társadalmunkra is hatással vannak. Szabad, sőt kötelező szerelemmel házasodni, de csakis megfelelő partnerrel, aki ugyanazon javakat és társadalmi szintet képes megadni a leányzónak.

Szeretik egymást, de hogyan írják le, hogy ne legyen polgárpukkasztó a szülők szemében? Majd a mama megmondja! Levelezni az udvarlóval nem egy könnyű dolog, de az erre készült kézikönyvek és mintapéldányok nagy divatját élték. Amelyik kérőre pedig a drága mama nemet mond, az úgy is felejtős, szóval szakítani kell vele. Hogyan? – Bizony, erre is találhatunk mintapéldányt.

Lónyay Elemér gróf és Stefánia belga királyi hercegnő

A boldog házasság… felvilágosítási elhanyagoltságok és következményeik, avagy megártott a vacsora vagy gyereket vár? Nem egyszerű békebeli úrinőnek lenni, akinek még sejteni sem szabadott, mi történhet egy férj és feleség között a nászéjszakáig, miközben minden erkölcstelenséget képesek voltak újságpapírra vetni, ha ismertebb emberek vagy színésznők botrányokba keveredtek. Kismamagondozás? Várandósági megfigyelések? Sokszor a tapasztalt édesanyák árulták el a frissen házasodott lányuknak, akik jöttek a különböző, egyértelmű panaszokkal, hogy bizony ideje nem csak magára gondolnia a fiatalasszonynak.

Éld túl a szülést, miért is istenítik Semmelweist? Szó esik a bábák taníttatásáról, jelentős feladatukról és a higiéniai tisztaságra való törekvés a békeidőkben kezdett tudatossá válni, és még egy polgári úrinő a saját cselédjétől is elvárja legalább a kézmosás gyakorlatát. A tetűvész kínosabb volt a polgárság körében, mint a nők havibajának kitárgyalása és az úrinőket sok aggodalom fojtogatta, tartva, hogy épp milyen kórságot szed össze önmaga vagy a családja. Félelme jogosnak mondható, mivel őt bélyegezték meg azzal, hogy olyan a családja, ahogyan bánik velük.

Sose bízd a kamrakulcsot a cselédre! Cselédprobléma, mosónők kergetése nem csak a feleségek életét volt képes megkeseríteni, hanem ez olyan fokú közérdekű téma volt, amiről még a férjuraknak is megvolt a véleményük. – Főleg, ha a saját házából van az urasága kipaterolva, ha a nagymosás napja elérkezett.

Gyereknevelési stratégiák, avagy hogyan trenírozd a gyereked, ha sikeres emberré akarod tenni? Feleségnek nem csak a háztartásban kellett jeleskedni, odafigyelni a cselédekre, hanem mint egy modern logisztikusnak, rendszerezni, tervezni, elemezni, költségvetést számolni, ellenőrizni tudnia kellett, de hova tűntek a gyerekek? Bizony, még az úri gyerekek is szigorú szabályokkal találhatták magukat szembe, akiknek pont ott volt a helyük, ahova a család feje… vagyis a háztartási dandártábornok úrinő, alias, édesanya parancsolta őket.

A szalonba gyerek nem tehette be lábát, sőt volt eset, ahol a szülők és a gyerekek egy szobán osztoztak, mert hiába a jó tervezés, az akkori lakásberendezési kultúra nem kedvezett se felnőttnek, se gyereknek.

Beszámolók szerint sok esetben volt elég helyiség, hogy gyerekszobát alakíttassanak ki, de ez csak a békeidők utolsó éveiben lett felvetve, hogy a polgárok esetében, praktikusabban használják ki a lakás nyújtotta lehetőségeket és ne pazarolják a teret holmi szalonokkal és külön étkezőkkel.

A gyerek néha szinte teherként van számon tartva egy úri lakásban, a nőknek pedig egyszeriben idejük nincs nevelni őket. Többségében a legidősebb leánytestvérekre voltak a kisebb testvérek bízva, akik egyfajta kis mama titulusban felügyeltek a gyerekekre. Ez is egy praktikus tervezés eredménye, mivel ezzel úgy vélték, a nagyleányokat felkészítik a gyereknevelésre és a felnőtt életükre.

A leányokat szinte trenírozva, nagylányságuktól kezdve besegítettek a háztartásban, hogy aztán idősebb korukban, 16 év felett akár átvehette édesanyjától a kamrakulcsot, rábízhatta édesanyja a házat, ami nagy megtiszteltetés volt a lányoknak, bizonyítva a rátermettségüket a tökéletes háziasszony szerepre.

Blaha Lujza

Közoktatás, emancipáció, feminizmus és a szavazati jogok mellett a diploma megszerzési lehetőségek bűnkörei a művészetpártolással szemben

Egy leánynak nem csak a háztartásban kellett jeleskednie, a polgári sarjaknak már a felvilágosult szüleik is sejtették, hogy nem lesz elég az, ha több nyelven beszél a leányzó, és tud zongorázni és táncolni, hanem ösztönözték, hogy tisztességes, női szakmát tanuljanak ki, amivel akár egyedül is megélhetnek. – Alapvető probléma volt, hogy a nők a férjüktől függtek, így mondhatni patthelyzetbe szorulva próbálták „túlélni”, ha rossz helyzetbe kerültek.

Jászai Mari

Ettől függetlenül a férfiak rosszul voltak a gondolattól, hogy a nők törtetően szerzik meg a tudást, és ahogyan a mai, 21. századi nők most ismételten, akkor is megkapták a gunyoros megjegyzéseket, hogy „egy nő a háztartással foglalkozzon, meg szüljön gyereket”. (Pont aktuálisan jött ki nálam ez az olvasási élmény, egyszeriben groteszk belegondolni, hogy míg a nők próbáltak alkalmazkodni a nehéz helyzetekhez, a férfiak többség… gondolkodásban maradtak ott, ahol voltak száz-százötven éve. Én a helyükben örülnék, hogy még a feministák nem vették tá a helyüket, még félő, változni fog a világ gondolkodásszemlélete.)

Az akkori társadalom sem volt megelégedve az oktatási rendszerrel és szükséges volt a leánygimnáziumokat fejleszteni, mivel sok szülő azért vette ki a gyereket, mert semmi hasznosat a jövőre nézve nem tanítottak, illetve az ehhez kapott érettségi sem volt garantált a továbbtanulás lehetőségéhez. (Mint írtam, még mindig ugyanazokkal a problémákkal vagyunk, mint száz éve…) Kevesen tehették meg, hogy irdatlan sok pénzt fektetve leányuk okosításába, külföldi egyetemekre küldhessék őket, ahol, ha szereztek diplomát, azzal, ha nem is az országban, de külföldön elismerté tették őket.

A színésznők tényleg annyira lenézettek voltak? Persze, minden úri leányzót próbálnak lebeszélni az eszement ötlettől, hogy közösség előtt mutogassák magukat, de a primadonnák képesek voltak befolyásolni a nők ízlését és öltözködését. Ettől függetlenül nem volt egy könnyű és egyszerű életük a színpadra pályázó nőknek, kiszolgáltatva magukat a férfiak döntéseinek. A férjezett asszonyoknak jobb esélyeik voltak, de aki házas volt, az többségében lemondott színészi karrierjéről, a társadalmi nyomásra.

Beniczkyné Bajza Lenke

Egy nő írhat? Még mit nem, kékharisnyákból egy férfi sem kér. Vannak írónők, riporternők és újságírónők, akik valahogy a mai korban élőknek semmit nem jelent a nevük, szemben megannyi férfival szemben, akik ugyanezt a karriert választották hivatásuknak. Nőként nem csak elszántnak, hanem bátornak is kellett lenni, de a jó kapcsolati rendszer, a férfiakkal való szövetkezés akár biztos jövőt is kecsegtetett. Mivel gombamód szaporodni kezdett a női magazinok írása, és az eziránti érdeklődés, nem egy nő osztotta meg praktikus, korhű tanácsait én innovatív ötleteit.

Kiknek? Történelem kedvelőknek, akik érdeklődnek az Osztrák-Magyar Monarchia életvitele iránt, vagy csak érdekli az, hogyan éltek anno száz évvel ezelőtt az országban élő polgárok.

A halcsontos fűző Facebook oldala, és a blog oldalának linkjei:

https://www.facebook.com/halcsontosfuzo/

http://halcsontosfuzo.reblog.hu/

A könyv az Európa könyvkiadó gondozásában jelent meg.

https://europakiado.hu/konyv/743731/a-budapesti-urino-maganelete-1860-1914/