Avagy nyomozzuk ki, milyen bakikkal szembesültek az
olvasók
Ha magáról az Ambrózy
báró esetei könyvsorozat első kötetéről kell beszélni, én bevallom, ezzel
legalább egy évet késtem. Voltak tényezők, amik felett én lehet, hogy szemet
hunytam, viszont mások kritikus érzékenységgel tudni akarják, mégis mi tört meg
egy olyan sorozatot illetően, amiben a hű rajongók megesküdve állítják, hogy
nincs benne hiba. (Amúgy van, ők is észrevették, de ők már tudhatják, ami ehhez
a bejegyzéshez fog kapcsolódni.)
Mások elmondása szerint a kötet szerzője is
rábólintott a bakinak titulált jelenetekre, én még személy szerint nem
kérdeztem erre rá, mint írtam, mivel ez az én olvasási élményem nem befolyásolta.
(Ez nem jelenti azt, hogy én ne vettem volna észre, mert de. Mivel a történetet
nem befolyásolja egyik baki sem, így eddig nem is foglalkoztam vele
részletesen. )
Két, alapvető kérdés merül fel az olvasókban, akik az első
kötetből akarják az egész sorozatot megfejteni:
- Mi lehet Emma és az édesanyja közös titka?
- Milinek hogyan sikerült Ambrózy báró „hiányzó” karját meglátnia?
Lássuk hát az én ötleteim, tanakodásom, a többiek válaszait,
a felvetett kérdésekre. A forrásokat belinkelem, és itt csak a saját
hozzászólásaim teszem közzé, illetve a felvetett idézeteket.
Egy titok, amire nem
derült fény
A karcok, amik ehhez kapcsolódóan megszülettek:
„Találkozni fogok vele, anya!
Hallod te ezt odafönn az égen? Találkozni fogok a mi nagy titkunkkal, úgy
bizony, édesmama!”– Leányrablás Budapesten 126. oldal
Van egy alap magyarázata, miért baki és van, amit én magam
gyártottam hozzá válaszként (Spoileresen, csak azoknak, akik olvasták már az
Ármány és kézfogót!):
„A történetet Mili
szemszögéből láthatjuk, ő meséli el mindezt, amit hallott, látott és
tapasztalt. Lehetséges, hogy Emma hallotta előtte Bissingen gróf nevét, ha
racionális személyiségként nézem Emmát, akkor szimplán csak próbált egymaga
utánajárni a dolgoknak.
Ambrózy az után, hogy elkezdett neki segíteni, ő elfogadta, amit Richárd mond, még akkor is, ha valami információt visszatart. A lényeg, hogy Emma nem kezdi Richárd teóriáit megcáfolni.
Mivel nem mehetett sehova, egyszer nem engedték el Hül-ék, aztán Ambrózy tette el „láb alól”, kénytelen volt azokkal az információkkal a megoldáson töprengeni, amit kézhez kapott. Úgy vélem, ő sem tudta pontosan, hogy a grófnak mi köze van az édesanyjához, téves hipotézist állított fel, ezért lepődhetett meg. – hiszen Ambrózy és Mili hallotta csak az édesapja elbeszélését, Emma ezek szerint nem kapta meg a mesét – ki ebben a lugas? Nem Ambrózy báró, mivel csak ő volt az, aki az információkat dobálta mindenkinek, ahogyan azt ő kénye-kedve szerint gondolta? – Persze, meg is ütötte a bokáját a saját machinációjába.
Milinek pedig kedve szerint Emma annyit árul el, amennyit akar, de ha elárulta volna Milinek, mi is az a „nagy titok”, akkor abban az esetben, nekünk, olvasóknak is tudnunk kellene. Mivel Mili a mesélő és pont ugyanez van Richárddal is: csak annyit tudatunk meg róla, amennyit maga Mili tapasztalt meg, vagy amit a morc bárónk elárult, mit is tett, mikor nem voltak együtt.
Ezen felül jó, hogy be lett mutatva, valójában Emma mennyire talpraesett hölgy, akit, ha megtámadnak, nem kap hisztériás rohamot és nem ájul el, viszont neki nem ez a fő szerepe. Akárcsak a Gergő regények esetén Botlik Zsófinak, úgy Emmának is a támogatás és a főszereplők asszisztálása a feladata. Persze, mint Zsófi is, belekerül mindig a balhé közepébe, mindig kievickél, de kell valaki, aki kihúzza a bajból. Ha a saját ügyét kellene Emmának megoldani, az már inkább a Monk sorozatra hajazott volna, ahol a nyomozó a saját bűnügyét próbálja felkutatni.
Ambrózy az után, hogy elkezdett neki segíteni, ő elfogadta, amit Richárd mond, még akkor is, ha valami információt visszatart. A lényeg, hogy Emma nem kezdi Richárd teóriáit megcáfolni.
Mivel nem mehetett sehova, egyszer nem engedték el Hül-ék, aztán Ambrózy tette el „láb alól”, kénytelen volt azokkal az információkkal a megoldáson töprengeni, amit kézhez kapott. Úgy vélem, ő sem tudta pontosan, hogy a grófnak mi köze van az édesanyjához, téves hipotézist állított fel, ezért lepődhetett meg. – hiszen Ambrózy és Mili hallotta csak az édesapja elbeszélését, Emma ezek szerint nem kapta meg a mesét – ki ebben a lugas? Nem Ambrózy báró, mivel csak ő volt az, aki az információkat dobálta mindenkinek, ahogyan azt ő kénye-kedve szerint gondolta? – Persze, meg is ütötte a bokáját a saját machinációjába.
Milinek pedig kedve szerint Emma annyit árul el, amennyit akar, de ha elárulta volna Milinek, mi is az a „nagy titok”, akkor abban az esetben, nekünk, olvasóknak is tudnunk kellene. Mivel Mili a mesélő és pont ugyanez van Richárddal is: csak annyit tudatunk meg róla, amennyit maga Mili tapasztalt meg, vagy amit a morc bárónk elárult, mit is tett, mikor nem voltak együtt.
Ezen felül jó, hogy be lett mutatva, valójában Emma mennyire talpraesett hölgy, akit, ha megtámadnak, nem kap hisztériás rohamot és nem ájul el, viszont neki nem ez a fő szerepe. Akárcsak a Gergő regények esetén Botlik Zsófinak, úgy Emmának is a támogatás és a főszereplők asszisztálása a feladata. Persze, mint Zsófi is, belekerül mindig a balhé közepébe, mindig kievickél, de kell valaki, aki kihúzza a bajból. Ha a saját ügyét kellene Emmának megoldani, az már inkább a Monk sorozatra hajazott volna, ahol a nyomozó a saját bűnügyét próbálja felkutatni.
(Sőt, titkon
örülhetünk, hogy nem egy Nesbø regény, mert akkor a fináléra már meg kellett
volna Emmát ölni, csak azért, mert segédkezett a nyomozásban. – Annyira mégsem
szerencsétlen leányzó Emma. )”
Jó, de mi is az alap
magyarázat, és miért könyvelték el bakinak?
„Az első fejezetek nem
olyan kiforrottak, mint a többi rész. Közel két évvel hamarabb íródtak meg,
mint a sorozat többi része, nem volt olyan tudatos a megjelentetése, mint a
folytatásnak. A többi résznél érdekes módon semmi ilyen nem volt, sőt! Az
utolsó kötetre annyi utalás van, hogy másodszori olvasáskor épp nem kaptam
sokkot.”
Erre a Bibibuchlove
csatornáján látható, közös interjún adott válasz talán közelebb áll az
igazsághoz és ez jó indok arra, miért is bólintana rá Böszörményi arra, hogy
igen, ez baki. Röviden tömören, két év alatt a történet más fele ment el, mint
ami legelőször lett kitalálva.
Ezen felül a legtévesebb, ami megtéveszti az olvasókat, hogy
rossz fele keresgélnek, mikor felmerül Bissingen gróf neve… mert ő nem az,
akinek elsőre hiszi az olvasó.
Egy jelenet, amiben
egy pillanatra Ambrózy báró visszakapta elveszett karját
A karcok, a felmerült kérdésekkel:
„A fiáker oly hirtelen állt meg, hogy ha a báró bal keze el nem kap, a
padlón kötök ki.” – Lázálom című fejezetből
– Nem azért, de ha engem elütne egy konflis, majdnem
agyrázkódást kapok, nem hiszem, hogy megkülönböztetném a balt a jobbtól, ha egy
snájdig pasinger velem szemben ülne… na, meg akkor sem Mili, sem az olvasó nem
hökkenne meg, mikor lelepleződik, mégis hány karja van Richárdnak.
„Viszont Mili tévedése
hétköznapi, hiszen fogalma nem volt róla, hogy az említett kar nem létezik. Ha
akkor tisztán látja a helyzetet, akkor nem, hogy helyben elájult volna, orvos
után a Lipótba is kerülhetett volna egyenest.”
Gyanús, hogy ez inkább egy olyan pillanat volt a kötetben,
amivel az olvasót megtéveszteni szándékozta az író, hogy ne fogjunk azonnal
gyanút, milyen „különlegességgel” állunk szemben Ambrózy báró személyében. Ki tévedett
nagyobbat, Mili vagy a Szerző? – Egyértelmű, Ambrózy báró, aki fogta magát és
egy karral, felkapva a lányt magához vette. Meg ráadásul be se voltak mutatva
egymásnak, ami szintén kiérdemli Terka néni sopánkodására hajazó
értetlenkedést, hogy Milinek nem mutatkozott be. (Tudom, mostanában mindent
Ambrózyra kenek, szerencsétlen báró már rettegésben van, hogy mi lesz a
következő tett, amit ráfogok… Majd jön a
kárpótlás Rihárd, ne nyugtalankodjék, kétségtelen a hetvenedik bejegyzésre nem
ezt terveztem.)