Fülszöveg:
Miután nagybeteg
édesanyja elhunyt, Mary Jekyll kénytelen szélnek ereszteni házanépét. Hajdan
jónevű orvos-tudós édesapja, dr. Henry Jekyll tisztázatlan körülmények között
távozott az élők sorából, így az ifjú hölgy szűkös időknek néz elébe. Ám
hamarosan ennél is több fejtörést okozó problémákkal kerül szembe, kezdve
nyomban egy vadóc leányzóval, és a gyanúval, hogy apja hajdani barátja, a
gyilkossággal vádolt Edward Hyde talán még életben van. Mary már csak
megélhetési okokból is kénytelen a rejtély nyomába eredni, s ehhez nem mástól
kap segítséget, mint a híres detektívtől, Sherlock Holmestól, és az ő krónikás
hajlamú társától, dr. Watsontól. Ahogy nyomozásuk kibontakozik, úgy lépnek a
színre újabb, a viktoriánus kor krimi- és természetfeletti horror irodalmából ismerősnek
tűnő szereplők, hogy ki-ki megpróbálja megfejteni vagy épp elfedni a szálakat,
melyek egy hajmeresztő dolgokra képes, titkos társasághoz vezetnek.
A magyar születésű,
de Amerikában felnőtt Theodora Goss trilógiájának első része letehetetlenül
izgalmas, ám nemcsak kalandokban, de emlékezetes szereplőkben, humorban és
egyéb rabul ejtő elemekben is gazdag történet, mely 2018-ban megkapta a legjobb
első regénynek járó Locus-díjat, és jelölték a Nebula- és World Fantasy-díjakra
is.
***
Már maga az elbeszélés különleges módú, a több főszereplővel tarkított viktoriánus kori krimi akaratlanul is megfogja az embert. Ha már a borító szemet gyönyörködtetőre sikerült, a másik ok, ami igazán meglepheti az olvasókat, az a fiktív karakterek felbukkanása. Hyde, Holmes, dr. Watson olyan, szinte fantáziába illő esetbe csöppen, amikhez női főszereplőket válogattak össze.
Ha ez a kaotikusság fűszereződik egy kis alkímiával és cirkusszal, akkor az olvasónak kutya kötelessége nem unatkoznia olvasás közben. Kicsit hosszúnak tűnt, de a tartalmas cselekménynek kellett a mennyiség. A történet izgalmai nem voltak olyan kötethez szegezőek, hogy rohanósabb napon is a kötethez szögezze az olvasót. Külön kedvencem lett, hogy Sherlock Holmes szerepet kapott, még ha nem is Doyle írásmódjában, finoman épült bele a történetbe.
Karaktereket tekintve pozitív, hogy sokszínű, változatos háttérrel és kicsit sem hétköznapi szereplők kerültek a történetbe. Mindenki kapott egy külön fejezetet, hogy monológ formában (bár néha narrációval tarkítva) megismerhessünk mindenkit, honnan indultak és milyen formában talált rájuk, a főszereplőnk Mary. A társaságot az összezörrenések és Diana gyerekes cserfessége hozza közelebb egymáshoz, ami az olvasót néha nevetésre is képes sarkallni. Ezen felül, mivel női főszereplőkről van szó, talán inkább a női olvasókat célozhatja meg, mert amint megismerjük közelebbről a főbb szereplőinket, olyanná válhatnak számunkra, mint egyfajta barátnők.
Ráadásul a történelmi
korszellem is egyfajta nehézségnek tekinthetjük a történet gördülékenységének
szempontjából, de szereplőink még szoknyába bújva is bebizonyítják, hogy fiatal
koruk ellenére és a férfiak által oly sokszor emlegetett „gyengébbik nem”
képviselőiként, képesek a sarkukra állniuk. Némi misztikusság is csöppent a
történetbe, bár sok alkímiai dolog csak felszínesen, vagy csak említésszerűen, lett
megelevenítve.
Dr. Hyde karaktere is
titokzatos a regényben, függetlenül attól, hogy az eredeti történetét nem
olvastam eddig, így holmi összehasonlítást nem terveztem, milyen átfedések
vannak a regények között. Egyedül a Sherlock novellák ismeretével rendelkezve
fogtam bele a kötetbe, és mondhatom, szemernyit sem csalódtam, megérte várni
erre az újdonságra hónapokat, hogy ne csak kézbe vehessem, hanem a polcomon is
helyt kaphasson.
Érdekes narrációval lett ellátva, ráadásul sok utalás van pár Sherlock esetre, illetve a sorozat folytatására is kapunk pár megjegyzést, ami akaratlanul is kíváncsivá teheti az olvasót.