Nos, bebizonyosodni
látszott sok dolog, ilyen a vírustesztek hasztalansága. Egy ismerősöm kórházba
került, semmi baja, mármint vírus szempontjából, de mivel súlyos gyulladás áll
fenn a szervezetében, így az antigén tesztek pozitív eredményt jeleztek.
Viszont semmi köze a dologhoz és nem vírusos. Jó tudni, illetve érdemes ezek
szerint megjegyeznem, hogy az antigén tesztek minden gyulladást, vagy betegséget
jeleznek, ami reakcióba lép a fehérvérsejtekkel, de mindez nem fogja azt
eredményezni, hogy minden tesztelő tényleg vírusos lenne. Szóval kéretik
ennyire komolyan venni a statisztikákat, meg azt, hogy ki miért kerül be a vírusos
osztályra. Ezt mindenképp meg akartam írni, mivel jelenleg ez bökdöste nagyon a
kotnyeles csőröm. A televíziók kidobása továbbra is tervben van a részemről a
környezetemben, és végül csak arra a kompromisszumra lettem hajlandó, hogy én
nem nézek tévét.
Talán túl kemény
kezdést adtam most, de a fogam most sem hagy nyugton, konkrétan karácsony óta, mivel
ismét szenvedek a fogammal. Mikor pedig újév kezdetével sikerült időpontot
kapnom, épp nem nevettem el magam kínomban, hogy március elejéig várnom kell a
soromra. Meg ma pont az eső is tesz rá egy lapáttal, de ez már csak hab a
tortámon. De egy hónapig semmi baj nem volt, így csak bizakodom, hogy nem lesz
rosszabb. Szóval mások várják a vírus elleni oltást, jómagam csak az
érzéstelenítőt várom a fogamra.
Az egész jelenlegi zárt
helyzetünkben egy nyűgöm van, mégpedig az éjszakai kijárási tilalom, mivel így
a kétlaki életem kissé kaotikussá vált és nehéz kivitelezni az utazást. Ezzel viszont
a munkakedv a minimálisra csökkent, és ahogyan szoktam mondani, hogy „örüljenek,
hogy egyáltalán felkelek és bejárok a nagy semmiért”, mivel ugyebár zárva
tartáskor csak takarítani megyünk. Persze, ez nem ilyen egyszerű, kis
bonyodalom is lépett fel azzal, hogy az általános iskolások délutáni
programjait meg kell tartani, de mi is kitartunk, ahogyan csak lehet. Szóval a
menekülés lehetősége sem áll fenn, de mondhatni ez a legkisebb probléma a
mindennapokban.
Túl sok a ha, a talán
és a jó lenne, pedig alapjában elég cselekvőképes vagyok jelenleg és a maradék
szabadidőm erre rá is fordítom. A párom lakásának helyre pofozása, avagy
otthonosabbá tétele még mindig napirendi programon van. Ezzel már egy hét
pakolászás után előrébb haladtunk ígéretünkhöz híven, mint a drága országunk
politikusai a minimálbér megemelésével (és aki azt hiszi, hogy megemelték,
közlöm, hogy a közmunkások megkapták már a bért és egy fillérrel nem kaptunk
többet, köszönjük). A január pedig rohamtempóban eltelt, és csak nagyon
remélem, hogy az év első fele hasonlóan sietni fog a sok teendő mellett, mivel
sok terv van előkészületben.
Olvasás terén jól zárult a hónap, 10 kötetre futotta, pedig nagyon aggódtam, hogy nem fogok tudni nyolc könyvet befejezni, amit már tavaly behatároltam magamnak. Emellett egy animesorozatot, egy filmet és egy filmsorozatot sikerült megnéznem, amikről szeretnék majd mihamarabb bejegyzést csinálni.