Esterházy Péter:
Hahn-Hahn grófnő pillantása
Lefelé a Dunán
Fülszöveg:
Hahn-Hahn grófnőről a
gonosz Heine tesz említést a nőírókról szólva, mondván: azok egyik szeme a
papíron, a másik mindig egy férfin – kivéve Hahn-Hahn grófnőt, aki félszemű. A
regény e nem létező (?imaginárius) szem pillantását irigyli el, evvel nézi a
világot.
A regény – főhőse- az
Utazó, aki profi utazó, azaz egy gazdagabb úr vagy szegényebb ország
kibérelheti, és akkor ő utazni kezd."
Nemcsak a Duna
ősforrásához – a regény eredetéhez is visszavándorol új művében Esterházy
Péter. Hivatásos utazójának beszámolója a műfajban is kalandozás: a reneszánsz
kori csavargóregények, útirajzok XX. század végi persziflázsa, a stílus
jellegzetesen esterházys érzéki bájával, fény és árnyék, irónia és
megrendelülés felhőjátékaival.
Sokat emlegetett
„geopolitikai meghatározottságunk” elegáns és a szó legnenesebb értelmében
kellemes írói kifejtése ez a mű, zarándokút egy folyón, mely elemiségével,
őstermészeténél fogva összekötni és nem szétválasztani szeretne országokat és
nemzeteket, egyelőre hiába: azonban megérint minket az új szempontú, az
időlegességet katartikus egyértelműséggel sugalló régi fölismerés: csöndes
döbbenete annak, mi a különbség emberi életminőség tekintetében a Duna menti
országokban a folyó felső szakaszán, s milyen lejjebb.
***
Jelenleg ez volt az utolsó várólistás Esterházy kötet, amit kézbe akartam venni, amiben szerzőnk ifjúkori emlékét eleveníti meg, egy dunai hajózásról rokonával. Kicsit romantika stílusúra sikeredett, megszokottan novellaszerű, rövid elbeszélésekkel telített kötet, amiben egy adott témában, kisebb történetek bontakoznak ki. Huszadik századi nosztalgia, hamisíthatatlan Esterházy írás, önmagát nem személyesíti meg, de aki bele szeretné látni az egykori ifjú grófot a történetbe, az meg fogja lelni.
Fülszöveg:
A szerző rövid
budapesti vakációja során egy régiségboltban vásárolt, akvarelleket, rajzokat
és beírásokat tartalmazó bőrkötésű könyvecskéjéről kiderül, hogy egy régi
emlékkönyv. A huszadik század fordulóján sok lány vezetett emlékkönyvet,
amelybe tanácsokat és emlékezetes eseményeket jegyeztek fel. Ebbe a kis könyvbe
az ismerősök és barátok örökzöld versikéket és aforizmákat írtak a
tulajdonosának, Amálkának, aki olyan helyekre látogatott el, amelyek csak kevés
amerikai számára ismertek. A szerző, akit hajtott a kíváncsiság és az
érdeklődés, több évig tartó utazássorozatba kezdett a régi Európa szívébe, és
mélyen beleásta magát a művészetek, a történelem és a háborúk évszázadaiba. Az
eredmény az Osztrák-Magyar Monarchia és az első világháború végén a trianoni
békeszerződés által felosztott országok személyes felfedezése lett. A könyv
lapjain korunkra is kiterjeszti a szeretet üzenetét, és segít, hogy Amálka
története tovább élhessen.
***
Inkább külföldi olvasóknak szánt iromány, más szemszögből megmutatva hazánkat. Az központi szereplőről, Amálkáról nem tudunk meg sokat, így nem nevezhetjük a kötetet regénynek, csak útikönyvnek. Az emlékkönyvek titokzatossága tárul elénk, mintha nagyanyáink kötetét lelnénk meg és lapoznánk a gyönyörű rajzok között megbújó üzeneteket. Történelmileg a Monarchia utolsó éveibe kerülünk, és a nagy háború kétségeibe, amiből egy kis történelmi ízelítőt is kapunk.
(triplán eszetlen szerelem)
Fülszöveg:
Elszabadulnak az
indulatok és a kórokozók, #később az ügyvédek és a károkozók# a floridai
Clearwaterben, amikor egy dühös vízvezetékszerelőnőt terápiás céllal megcsókol
egy meditációs tréner, miután a nő összetörte a férfi kocsiját. A víz és a
szándék lehet tiszta, de a fantázia biztosan nem az…
Na, a Mexerelem
(triplán eszetlen szerelem) se egy szokványos tündérmese, mert a csók nem a
finálé, hanem a nyitány. #Ráadásul ennek a könyvnek a közepén van a vége.# A
végén pedig, #ami nem a közepén van,# jön egy híres ember is, és felsejlik a
kérdés, hogy „hány happy end fér el egy szerkesztői íven?” #Rossz tanács:
mossuk agyunkat rendszeresen szappanoperával!# Jó tanács: lapozzuk fel ezt a
könyvet! Ami biztos kiderül: ennyi oldalnyi marhaság elfér duplaannyi oldalon
is!
Aki olvasta a szerző
Erelem (eszetlen szerelem) és Erelemkettő (duplán eszetlen szerelem) című
abszurd romantikus paródiába oltott narrációs szatíráit, és tetszettek neki, az
a harmadik részben sem fog csalódni. #Ha nem tetszettek neki, akkor sem.# Az
író énjei itt is osztják egymásnak a bölcs hülyeséget, és ismét több mondandó
van a sztoriban, mint ami a felszínen hullámzik.
Bár új szereplőket
#ölhetünk a kedvünkre,# ölelhetünk a keblünkre, valami, sőt valaki mégis
összeköti őket az előző két könyvvel, és ez még nem minden!
Nagyon fontos
megjegyeznünk, hogy a könyv megírása során egyetlen kabrió, baseball-ütő,
spoilerező író #vagy Bear Grylls# sem sérült meg.
***
Az előző két kötethez viszonyítva számomra ez kicsit gyengébb szatíra lett, pedig a történet, a karakterek és a kaotikus helyzetek viccessé tették a jeleneteket. Ami kétség kívül nem változott, az a narráció, és a hozzá köthető szórakozott olvasás. Ahogyan szerzőnk ígérte, nem csalódtam és Borka tudta hozni a meg szokott formáját. A paródia csattanója itt sem hiányzott.
Fülszöveg:
DR. BUBÓ RÖVID
ÉLETRAJZA
Hősünk egyszerű
családi fészekben, szülei tizenharmadik gyermekeként bújt ki a tojásból, két
ikertestvére társaságában. Szülei, bár főleg a megerőltető éjjeli műszakban
dolgoztak, mégse tudtak úgy megtollasodni, mint a henye páva vagy a rátarti
paradicsommadár. Bizony szürke és sivár gyermekkor várt volna Bubóra, ám minden
nehézséget lebíró szorgalma már a fészekben megmutatkozott. Míg szájtáti
ikertestvérei kizárólag az anyjuk és apjuk által összefogdosott rovarok és
lárvák elfogyasztására szorítkoztak, addig a kisded Bubó már életének harmadik
napján elkapdosott egy tucat muslicát, és öntudatosan kiette a szomszédos pók
hálójából a foglyul ejtett legyeket. Így hamarosan kiemelkedett testvérei
közül.
***
Rövid, vicces nosztalgia azoknak, akik emlékeznek a rajzfilmsorozatra. Hamisíthatatlan Romhányi írás, nyelvtörő és a magyar nyelvtant felülíró vicces szerkezettel, ami miatt akaratlanul is a fejünkbe vésődnek a rímek és a strófák olvasás közben.
Fülszöveg:
Kedves ismerőseink a
képernyőről most könyvbe költöztek. A színes családi képes krónika Nepp József
és Romhányi József munkája alapján készült.
***
Szintén a rajzfilmre alapuló történetre hangolt rá. Ugyebár ezt is alapjában Romhányinak köszönhetjük, de a feldolgozás már nem hozza írás tekintetében azt a csattanós humort, amit eredeti kitalálója adott. Ettől függetlenül kellemes kikapcsolódás volt, mint nosztalgia pedig hozta a kívánt hatást.
Fülszöveg:
1911: A yorkshire-i lápvidék
határán álló elmegyógyintézetben, ahol a férfiakat és nőket magas falakkal és
rácsos ablakokkal elválasztva kezelik, van egy bálterem, tágas és gyönyörű. A
bentlakók minden héten egyszer, egy örömteli este erejéig összegyűlnek, és
táncolnak.
Amikor Ella és John
találkozik, táncuk örökké megváltoztat két életet.
Igaz történeten
alapuló regény egy valószínűtlen szerelemről, veszélyes megszállottságról,
őrületről, józan észről és arról, ki dönti el, melyik mit jelent.
***
Három főszereplős, valós alapokra épült fiktív regény, kicsit könnyed, idilli hangvétellel. Izgalmas történetté kerekedett ki, ahol a két bennlakó szereplőről megtudhatjuk, hogy kicsit sem tehetetlenek, sőt küzdenek minden alkalommal a szabadulásukért, mert tudják, hogy nincs helyük az intézetben. A harmadik szereplőnk egy főorvos, aki először hisz a zene és a tánc elmét gyógyító hatásának, de végül az új eszmék és ideológia teljesen megváltoztatja a gondolkodásmódját. Kicsit sem nyomasztó történet a helyszín ellenére, sőt mindig izgatottan olvastam, reménykedve, hogy a páros élete szerencsésebbre fordul, ami végül jóra fordulhat. Szerethető karakterek, izgalmas, körömrágó fordulatok, és kicsi pszichikai belátást is nyerhetünk a huszadik századi orvostudományba.