Julian Rubinstein: A viszkis
Bankrablások, jégkorong, szőrmecsempészet
Erdélyből, túlórázó detektívek és összetört szívek hiteles története
Fülszöveg:
Amerika egyik legtöbb díjjal jutalmazott fiatal
újságírója, Julian Rubinstein a magyar Viszkis rabló történetét találta a
legalkamasabbnak arra, hogy bemutassa a kelet-európai országok zűrzavaros
átmenetét a kommunizmusból a kapitalizmusba. Így aztán az olvasó most nemcsak
egy bűnügyi dokumentumregényt tart a kezében, hanem a 90-es évek
Magyarországának korrajzát is – amerikai szemüvegen keresztül. A világ egyik
legnagyobb médiabirodalma, rendhagyó módon, szinte egyszerre jelenteti meg a
könyvet Amerikában és Magyarországon. A hároméves oknyomozással készült könyv
nálunk valószínűleg nemcsak a rablások izgalmas, és eddig még soha fel nem tárt
részleteivel ejti majd rabul az olvasókat, hanem azzal is, ahogy a távolról
jött amerikai újságíró bennünket, magyarokat lát. A rendszerváltozás utáni
Magyarország történetéről ez ugyanis az első áfogó amerikai könyv.
Kirajzolódnak belőle azok a sztereotípiák, sablonok, amelyekkel Magyarország és
a magyarok manapság külföldön szembesülnek. A jelenlegi országimázs…
***
Valószínű, hogy a
kilencven százalék feletti értékelés kicsit sem túlzás, már csak a szerző miatt
is. Mondhatni az országban két fajta ember él, aki megélte a híreket nézve
annak idején, és akik, akárcsak én, még kicsik voltuk, tán meg sem születtünk,
mikor a kötet főszereplője rivaldafénybe került. Nem csak egy ember életébe
nyerhetünk ez által betekintést, hanem az ország egy labilis helyzetébe, amikor
a rendszerváltás után mondhatni „felszabadultabban” éltek az emberek.
Lebilincselő történet
tanúja lehettem, ráadásul egy olyan szerző által, aki mondhatni kívülről tekintett
az országra és helyzetünkre. A kötet fényképekkel illusztrált, ezzel is kicsit
segít a történetbe belemélyülni. Hangulatot nem tudok hozzá fűzni, mivel ahány
olvasója volt és lesz, annyi féle érzelmet tud kiváltani a történet.
Női életutak és mindennapok a történelemben
Fülszöveg:
A Rizsporos hétköznapok első részében a 18-19.
századi dámák budoárjait és szalonjait jártuk be, divat- és sminktitkaik után
kutatva. Ebben a kötetben egyfelől annak a kérdésnek járunk utána, hogy a
modern kor találmányai és vívmányai előtt miféle megoldásokat és praktikákat
ötlöttek ki a történelmi idők asszonyai a mindennapjaik kisebb-nagyobb
problémáira.
Ily módon fény derül például arra, miként
oldották meg a nők annak idején azokat a bizonyos „nehéz napokat”, hogyan
mostak és szárítottak hajat a szintetikus samponok és a hajszárítók megjelenése
előtt, de megtudhatjuk azt is, miként zajlott a középkorban egy nagymosás.
Másrészt a nők, női lét örömeit, fájdalmait és
kihívásait is kitárgyaljuk ebben a gazdagon illusztrált kiadványban. Jegyesség
és gyermekszülés, házasság és özvegység témája is napirendre kerül, de olyan
érdekességeket is érintünk, miként viszonyultak egykor a „szingliség”-hez, de
boncolgatunk olyan, egykoron gondosan titkolt kérdéseket is, mint a
fogamzásgátlás vagy épp a leszbikus szerelem.
Budai Lotti öt éve elindított Rizsporos
hétköznapok elnevezésű blogját tízezrek olvassák, és a blog Facebook-oldalát
több mint 12 000-en követik nap mint nap. Az ott megjelenő tartalmak
kiegészítése és újragondolása ez az impozáns, szemet gyönyörködtető kiadvány,
amely már a sorozat második kötete. A szerző korábban megjelent romantikus
történelmi kalandregényei a garancia, hogy ezt a témát is szórakoztató formában
tárja az olvasók elé.
***
Nagyon vártam az első
rész folytatását, és ahogyan az előző évet, úgy ezt is Budai Lotti albumával
indítottam. Az első kötet divat és etikett részletezése után most személyesebb
témára evezhetünk, ahol a női lét és életmód került előtérbe. Szemérmetlenül,
keserűen és jól rávezetve az olvasót az ok-okozati összefüggésekre a
történelemből jó magyarázattal szolgálva a jelen kor nőinek, hogy miért tartunk
ott, ahol és miért van annyi sztereotípia még mindig az életünkben.
Témáit a női
életszakaszokhoz köthetően mutatja, be, azon belül történelmi korszakonként,
kezdve, hogy álltak a családok a tényhez, ha a nők lányt szültek, a lányok
gyerekkorán át, a nővé, és asszonnyá válásig, egészen a huszadik századi feminista
mozgalmak kiindulásáig.
A két kötet nagyon jól
kiegészíti egymást, és kíváncsian várom a harmadik kötetet, amit már elég hamar
beharangozott a kiadó.
Fülszöveg:
A II. világháború során sokan próbáltak véget
vetni Hitler hatalmának. A náciknak pedig minden lehetséges módon meg kellett
óvniuk a vezért, s le kellett leplezniük minden összeesküvést és merényletet.
A Farkasodúban, ahonnan Adolf Hitler csaknem
három éven át irányította a Harmadik Birodalmat, tíz nő dolgozott
előkóstolóként, hogy kiderüljön, ha valaki meg akarná mérgezni a Führert. Tíz
nő nézett nap mint nap farkasszemet a halállal, hogy megóvja a náci vezér
életét.
A huszonhat éves Rosa Sauer az egyikük.
Férjéről, aki a fronton harcol, két éve nem hallott, szülei meghaltak. Rosa
magányosan és kiszolgáltatottan néz szembe a háború borzalmaival, s miközben
arra kényszerítik, hogy a Führer és a Harmadik Birodalom érdekében nap mint nap
kockára tegye az életét, felkelti az egyik SS-tiszt figyelmét is, így egyre
súlyosabb erkölcsi dilemmák elé kerül…
Szégyen, félelem és bűn. Szerelem és lojalitás.
Mindezek mérlegre kerülnek Rosella Postorino igaz történet alapján írt
regényében, amelyet az olvasók előszeretettel hasonlítanak Bernard Schlink A
felolvasó című kötetéhez.
***
Kemény és keserű
történetre számítottam, és nagyon megörültem, hogy a könyvtárban megleltem, de
az érzékeim nem csaltak, mikor úgy véltem, hogy egyszer meg kellene vásárolnom
magamnak ezt a regényt. A regény beszerzése még várat magára, de olvasottan
adtam vissza a könyvtárnak.
A valós történetre
alapuló regény sok érzelmet ki tud váltani az emberből, és nagyon kíváncsivá
tett, mert elég szokatlan központi téma került bele, mégpedig, hogy milyen
életük volt azoknak a nőknek, akik Hitler ételeinek előkóstolói voltak. A
fizetség talán nagy ár érte, vagy többet is kell tenni érte? A főszereplőnk kilátástalan
élete családja és férje nélkül labilissá teszi, de a lelki megtörés nem
történik meg nála és talán ez a legerősebb tény amellett, hogy miért volt képes
túlélni.
Azoknak igazán fog
tetszeni, akik szeretik az elmélyülőbb, elmélkedős regényeket, de minden
történelmi, második világháborús történetet kedvelő olvasónak nyugodt szívvel
tudom ajánlani. A kemény helyzetben álló nők mindennapjairól szóló jelenetek
mellett néha egy kis vidámság is belekerült, így könnyebben fogyaszthatóbbá
tette számomra a regényt, és kétség nélkül olvastatta magát.
Fülszöveg:
A félig indián származású Ken Kesey fellépése
az amerikai irodalom színpadán szorosan követte a hatvanas évek elején a
beatnemzedék látványos áttörését. Első regénye, a Száll a kakukk fészkére
1962-ben jelent meg, s magyarul is nagy sikert aratott. Merész, egycélú
lendület, izgalmas cselekménybonyolítás, kitűnően megszerkesztett
jelképrendszer, bizarr és mégis hiteles emberábrázolás jellemzi a művet. A
színhely: elmegyógyintézet. A szereplők: ápoltak és ápolók. A téma: talpra
tudnak-e még állni a szánalmas emberroncsok. A regény azt sugallja, hogy a
reménytelen kiszolgáltatottságban is lázadni kell az embertelenség ellen, mert
az áldozat – fájdalmas bár – nem céltalan: talán van még visszatérés az
elveszett emberséghez.
***
Őszintén, szerintem,
ha nem is az év, de a hónap legnyomasztóbb történetét olvashattam ez által a
regény által, viszont kétség nélkül értem a döntést amellett, hogy miért lett
belőle amerikai kötelező olvasmány.
Rövid kötetnek tűnik,
viszont lassan haladtam vele, függetlenül attól, hogy olvastatta magát, nehezen
tudtam letenni, mivel mindig történtek váratlan fordulatok. Nyers, és őszinte
írás a hányatatott sorsú emberekről, ahova egy váratlan egyén bekerülve egy kialakított
rendszerben próbálja gyökeres változásokra sarkalni az elmegyógyintézet lakóit.
Sok gondolatot
közvetít az emberi természetről, viselkedésről, az alá-és fölérendeltségi
viszonyok hatalmáról, amit nem csak egy intézményre, hanem akár egy egész
társadalomra is ki lehetne vetíteni. A mögöttes tartalma teszi keménnyé és
durvává a történetet. A főszereplő jó választás volt, és az ő helyzetéből jól
rá lehet látni mindenre, mivel ő maga nem befolyásolja semmilyen módon a
történéseket.
Nehéz olvasmánynak
tekinthető, és inkább a felnőtt korosztály számára, mivel a mögöttes jelentésekhez
szükségesnek érzek némi érettséget. A helyszínt nem találom rossz választásnak,
mivel könnyebben azonosíthatja az olvasó a tehetetlen embereket és a fölényt
élvező ápolókat. A nyomasztó körülményeket tekintve mégis találhatunk benne
reményt, és pozitív gondolatokat, rámutatva arra, hogy ha kilátástalannak is
tűnik egy helyzet, ki lehet jutni belőle, még ha segítséggel is.