Ennek eredményére az írói összefogás 2021. január 20-án készül kiadni a Stigma című közösségi antológiáját. Ami a kötetet különlegessé teszi, hogy 34 kezdő hazai író alkotta önerejéből, különböző, mégis összhangban álló novellák gyűjteményeként.
Fülszöveg:
Mi születik abból, ha
harmincnégy kezdő író egy közös cél érdekében írásra adja a fejét? Mi az, ami
megmozgatott és cselekvésre késztetett ennyi elmét?
A világon számos olyan
ember él, aki magán viseli a társadalom előítéleteit, sztereotípiáit.
Az írók a történeteken
keresztül bepillantást engednek ezen sorsokba, élettörténetekbe és tragédiák
fondorlatos szövevényébe.
A kötetben szereplő
témák: Mentális betegségek és személyiségzavarok, introvertáltság, LMBTQ,
tudatos gyermektelenség és hajléktalanság. A novellák főhősei szemén keresztül
megismerhetjük, milyen az életük úgy, hogy egy kicsit mások, mint a többiek.
***
A témáját tekintve is meglepő és hiánypótló kötetről beszélhetünk, mivel ennyire nyíltan és bátran még talán nem sokan hozakodnak elő írók olyan novellákkal, amik az olvasók számára meghökkentő, torokszorító vagy épp sokkoló lehet. Öt fő csoportba kategorizálták be a novellákat.
A mentális betegségeken belül megjelenik a depresszió, skizofrénia, testképzavar, gyászfeldolgozás, bipoláris zavar, és a felnőttkori kiégés, amik már önmagukban is érdekesek, és érdemes novella formátumban történetbe foglalni őket, a szerzők pedig kicsit sem feszengve játszottak el a gondolattal, minden szereplőnek különböző végkimenetelt adva.
Kiváltképp tetszett ebben a részben, hogy volt egy összekötő ember a történetben Dr. Shelby, a pszichiáter, de ha szomorú, mégis érdekfeszítő történetet kellene választanom közülük, az a legelső novella lenne Pengő Edittől, aki nézőpontnak egy fikuszt (igen, egy növényt) adott meg, aki megfigyeli az embereket.
A második rész közelebb állt hozzám, mégpedig az introvertáltság témaköre, hogyan bánnak velük az extrovertáltak, valaki küzd ellene, mígnem maga ellen akar fordulni, van, aki pedig a láthatatlanságát az életében jól kihasználta, mégpedig bérgyilkosként, amit Bodnár Ginától olvashatunk. Szó esik a kisgyerekkori viselkedésről, a zárkózottságról, a kamaszkori alkalmazkodási kísérletekről és arról, hogy aki felismeri magában ezt a feltöltődési metódust, az hogyan tud vele élni a mindennapjaiban.
A harmadik rész mondhatni a legtávolabb állt tőlem, mégpedig az LMBTQ és a vegyes, szivárványkapcsolatok történetei, és töprengései. Főként az érzelmeket hozták ki a témából a szerzők, a titkolózás, vagy éppen a coming out következményei kerültek a történetekbe, hol támogatták a szereplőket, hol pedig kitaszították a családjuk holmi „maradias gondolkodás” miatt. A szivárványcsalád története pedig etikailag is kérdéseket adhat az olvasónak, hogy ki hogyan értelmezi a szülőségét.
A gyermektelenség témaköre és novellái már-már számomra is szőrszálhasogató gondolattal telítettek voltak, mert túlzottan is ismerős szituációk elevenedtek meg, de itt is voltak meglepő történetek, mégpedig azért, mert mind az öt novella máshogy közelítette meg a szereplők indokait. Férfi szemszög is íródott, ráadásul ebbe egy kis fiktív, kicsit hátborzongató történet is belekerült Tom Bone Én, John című írásával.
Az utolsó témakör sem elhanyagolható dolog, talán ezért is került a kötetbe több novella. Az igazán torokszorító Németh Tünde történetéhez kapcsolódik, aki egyedül nem egy embert helyezett a középpontba, hanem egy kiskutyát. Itt is vegyesen kerültek főszerepbe a férfiak és a nők, különböző háttérből származva, megmutatva, hogy a karma néha tényleg elvesz dolgokat, valaki pedig önként választotta, mivel szabadabb életnek vélte, mint robotolni éveken át.
Ezeknél a történeteknél nem fő cél az, hogy együtt gondolkodjunk a szereplőinkkel, hanem magunk vonjunk le következtetéseket, jól döntöttek-e, vagy ahol a kényszer szülte a helyzetüket, mérlegelni, hogy nem lett volna-e más lehetőségük.
Mind a 35 novella akaratlanul is egy remek egyveleget alkot kötet formátumban, és akik nyitottak a fenn említett témákra és el szeretnének ezeken a társadalom által elhanyagolt helyzeteken gondolkodni, azoknak nyugodt szívvel tudom ajánlani az olvasmányt.
Emellett akik nincsenek tisztában vagy ismerkednek ezekkel a témákkal, azoknak egy jó kezdőpont lehet megismerni a „problémáknak” titulált élethelyzeteket, emberi érzelmeket, remélve, hogy ezzel legalább az olvasók számára új nézőpont nyílik meg és igyekeznek levetkőzni a sztereotípiájukból, és előítéleteikből.
A kötetnek valószínűleg nem célja, hogy egyet értsünk a szereplőkkel, vagy megcáfoljuk őket, és a tetteiket, hanem rávezessenek minket arra, hogy legalább egy kicsit foglalkozzunk, az amúgy fontos emberi élethelyetekkel, mivel nem egy olyan novella került bele, aminek olvasása után kénytelenek vagyunk megtenni ezt a feladatot.