2021. január 3.

12 hónap, 12 könyv, 12 idézet 2020.

Már-már szokásnak tekinthető ez az év eleji bejegyzés, lássuk hát röviden tömören az előző évi kedvenceim és nosztalgiázzatok velem az olvasmányaimról.

Január: On Sai: Álruhában (Vágymágusok 1.)

Legszívesebben rákérdeztem volna, de atyámtól azt tanultam, az emberek mindig okkal hazudnak. „Az okosság kezdete, rájönni a titkokra, a bölcsesség kezdete, megérteni magát az embert.” Tele voltam ilyen mondásokkal, de az életben először jobban örültem volna egy harciasabb apának. Mondjuk, aki megtanít, hogyan ne végezzem fejjel előre egy latrinában.


Február: Jo Nesbø: Kés (Harry Hole 12.)

– Ugye tudod, hogy Norvégiában nem dolgoznak ebben a napszakban?

– Ó, akkor ezért vagyok egyedül? A világnak isten bizony van mit tanulnia tőletek, norvégoktól.

– Hogy kevesebbet dolgozzanak?

– Hogy alacsonyabbra tegyék a lécet. Minek a Holdra menni, ha van egy hüttéd a hegyekben?


Március: Gail Carriger: Időtlen (Napernyő Protektorátus 5.)

– Feleség, neked senki sem mondta, hogy meglehetősen veszedelmes dolog saját magadon kísérletezni?

– Ugyan, drágám, ne akadékoskodj! Ami azt illeti, rajtad is szoktam.

– Ez rendkívül megnyugtat.


Április: Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

Mindenki hibázik, és mindenkinek van a múltjában szégyellnivaló. Nehogy azt hidd, hogy te a saját sötét foltjaiddal annyira kilógsz a sorból!


Május: F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

– Légy nagyon boldog… Tudd, hogy a tested ennyire tud örülni…. És hogy ez jár neked attól a férfitól, aki majd azt mondja, hogy szeret…


Június: Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima

Mi már nem hihetünk abban, amiben Csehov hősei hittek: száz év múlva az ember szép lesz! Az élet gyönyörűséges lesz! Ezt a jövőt elvesztettük. E száz év alatt volt sztálini Gulag, Auschwitz… Csernobil… És szeptember 11. New Yorkban. Felfoghatatlan, hogy férhetett bele minden egyetlen nemzedék életébe.


Július: Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája

Azok az emberek, akik azt hiszik, mi vagyunk, akik nem értik őket, na, ők a hülyék.


Augusztus: Bauer Barbara: A fényfestő

Rágódni a múlton és várni a holnapra egyet jelent azzal, hogy az ember elmulasztja az élet legfontosabb pillanatait, elszalasztja mindazt, ami ott van karnyújtásnyira.


Szeptember: Jo Nesbø: Fejvadászok

Nem a fájdalom, a félelem teszi irányíthatóvá az embert.


Október: Esterházy Péter: Az elefántcsonttoronyból

Akinek itt diadalittasan cseng a hangja, az hazudik vagy buta. Győztünk, de nem vagyunk győztesek.


November: Böszörményi Gyula: A Barnum-rejtély (Ambrózy báró esetei 6.)

Mi dolgod neked a jövővel, Hangay Mili, ha még a mával sem bírsz el?


December: Caleb Carr: A Halál angyala (Dr. Laszló Kreizler 1.)

Életemben nem sokszor éreztem ennyire Kreizler elméletének igazát, miszerint sosem teljesen spontán az a válasz, amit az élete lényeges kérdéseire ad az ember. Döntéseinket hosszú évek tapasztalatai és körülményei formálják, ezek építik fel a viselkedésünket irányító mintákat.