2021. július 25.

Ahogyan alakulni fog a Kávészünet #114

Amikor azt hiszem, hogy most jó sokáig nem fogok nekiülni a következő kávészünetnek, kiderül, hogy még mindig a templomban kell hinni, és kezdek megnyugodni az elmúlt hetek hajtása után.

Vannak dolgok, aminek az esetében előre lépés nem volt, ellenben a mindennapok gördülékenyek. Sőt, mit több, ha jó párkapcsolati tanács kell, igaz a mondás, hogy a közös házimunka közelebb hozza a párokat. A nyugodt közös reggeli és az elégedettség érzésével ülhettem végre gép elé, hogy tudom, végre rend és tisztaság van körülöttem, így én is kicsit megtisztultam lelkileg (jó, ez most kicsit furcsán hangzik, de működik ez a lényeg). Még pudingot is főztem, így teljes az öröm nem csak az én részemről. Nem mellesleg elkezdett pakolni magától a párom, ami nem mostanában történt meg.

A tegnapi napon voltam Mórahalmon a fürdőben, ami elsőre feszélyező volt, mivel szombati nap lévén sokan voltak, így a nyüzsgés, a papucsok csoszogása sok esetben elterelték a figyelmem az olvasmányoktól, de sikerült befejeznem a Szilánk második történetét, és kicsit haladtam a Rózsakői rejtélyek második részével, na meg volt sült krumpli, így ha kicsit kimerülve is, de nem sok morgással zártam a napot.

Amikor már majdnem a dicséretbe kezdenék, éppen nem harapjuk le egymás fejét a redőnyért, pedig csak a tévét akarta nézni… maradjunk annyiban, hogy okkal nem költöztettük egy szobába a tévét a számítógéppel… ha engem kérdeztek, az olimpia eddig sem és nagyon ez után sem fog érdekelni, de addig is folytassuk a félbehagyott gondolatmenetet.

Leginkább a regény írása töltötte ki a maradék szabad gondolatom az elmúlt három hétben, és szerencsére szépen, lassan halad is a történet, még ha néha meg is akadok. Mindig vannak új kihívások benne, látom magamon, hogy nehéz visszazökkenni arra a szintre, mikor minden nap olvastam és írtam folyamat, mert a mondatalkotás kicsit sem piskóta (főként olyan emberként, aki imádja az időragokat keverni egy mondaton belül). A harmadik fejezetnél tartok és kemény tíz oldal teljesen késznek nyilvánítható, ma folytatom, és hamarosan meglesz az a mennyiség, amit ki is teszek a blogra.

Jövő hétvégén irány Pest, így izgatottan várom, hátha összeszedem a bátorságom és nem csak képeket, hanem egy kisebb vlogot is tudnék készíteni. Addig is Auf Wiedersehen, majd egyszer csak felbukkanok, ha más nem az elmaradt könyvbeszámolókkal.