Eltűnök másfél hétre, de azért adok magamról életjelet kávészünet #78

Ennél beszédesebb címet úgy sem adhattam volna jelenleg.

Nos, mi a jó ***** franc ütött belém, hogy csak dobálom kifele az könyvértékeléseket, közzéteszek pár új könyves szerzeményt, még Ambrózy meme képeket is készítettem… de a lényeg és az ígéretek valahogy ott vannak a mélyben és nem húzom ki őket.

Ha azt írnám, hogy semmi nem történt, akkor hazudnék magamnak is, mert valahogy nem találom véletlennek azt a nyolc… mondom 8! vázlatot, ami várja, hogy végre kikerülhessen a blogon.
Meg a „semmit sem csinálok” csak a szüleim őrületbe kergetése, amúgy keresek munkát ezerrel, még akkor is, ha már 4 helyről írtak, hogy nem engem választottak, illetve volt egy interjúm, ami nem igazán hozott lázba, de legalább gyakoroltam az interjús szereplést.

Mesélni pár szóban az előre legyártott gondolataimmal, mit is csináltam az elmúlt másfél évben, mit dolgoztam, miért távoztam a cégektől… a hazugságok pedig szövik a hálójukat, de engem nem rettentenek meg, sőt nyugodt hangvétellel sikerült nem kievickélni az őszinteség sötét örvényéből. Ráadásul ők csapatjátékost keresnek, így eleve introvertáltként a hátam borsózik a gondolattól, hogy annak a cégnek dolgozzak, de nincs gond az elutasítással, mivel nem a szakterületem, amire jelentkeztem.

Ami újdonság volt számomra, amikor távozás előtt megkérdezték, hogy az irodában levő asztalok közül melyiket választanám. Vicc nélkül, meg sem lepődtem a kérdésen, tudtam, hogy ne valamelyik hátulsó eldugott asztalt válasszam, ahogyan valójában tenném, mivel ez egy rutin pszichológiai kérdés. Két sor asztal, és valahogy ösztönösen egy jól látható középen levő asztalt választottam. De érdekes módon volt a két sor asztal végén merőlegesen még két asztal, de még így is sikerült beletrafálnom a főnöki asztalba. Éppen nem vontam vállat, és közöltem kimérten, hogy teljesen logikus a főnökük döntése, hogy olyan asztalt választott, ahonnan mindenkire jól rálát, még az ügyfelekre is. A lényeg, legfeljebb most egy törtető, ambiciózus lánykának néznek, de legalább nem introvertáltnak. A célom sikerrel járt és az álcám magabiztossá tette a napom.

Szóval beletrafáltam még pár állásba, annyira, hogy a telefont is lenémítottam és egyszeriben már fel sem veszem. Felhúztam az agyam. Lemondtam a barátnőmmel egy találkozót, molyon levelezek egy illetővel, annak sem írtam napok óta vissza, és mondhatni mindenkit ignoráltam, még a családtagjaimat is. Illetve ezúton is bocsánatot kérek a bunkó viselkedésemért, már ahol érintett volt a válaszok mellőzése vagy a népművészeti cserépedényes hozzászólásokért.

Szóval, az őszinte ecsetelés mellett csevegjünk, mi is várható a hónap második felére:

Először is, két anime filmet is megnéztem az előző szombaton, így ezekről lesz beszámoló Januári japán animációs filmek cím alatt. Tuti. Eskü lesz. Bár, ez csak azokat fogja felcsigázni, aki szereti a második világháborúról szóló történeteket.

A Szivárgó sötétség sorozatból jelenleg csak a 2,7 mellékkötet van olvasás alatt, ergo a hét végére teljesen befejezettnek tekintem. Lehetőleg még ma megírom a Lucy értékelését, és amint a Miogin bázis is el lesz olvasva, a két mellékkötetről egy bejegyzésben említek szót róluk.

Ambrózy fanfiction alias, Békebeli fanfiction részlet #14 , Bitó és borostyán Richárd szemszögéből jegyzetügyileg 80%-ban kész, írás tekintetében 50%-os arányban. (Ráadásul már van nekem egy Békebeli fanfiction részlet #15… de arra bizony várni kell még pár hónapot.) Ha ez nem elég, lesz az utolsó öt fanfict részhez egy kis összegző, de ennek is meglesz a maga meglepetése, hogyan kivitelezem az élmények elmesélését, és hogyan született meg a 10-14. részletek.

Ezeken felül Schildkröte is egyre többet jártatja a száját, és túl sokat agyalt az előző év végén is egy bejegyzésen, remélhetőleg januárban meg fogja mondani a gondolatait a sztereotípiákról.

Még két piszkozatról nem ejtettem megemlítést, ami most már csakis kizárólag a Savarelly ügyekhez kapcsolódhat, 230. résznek se híre se hamva, konkrétan csak apró szösszenetek és pár jelenet van belegépelve, amik bizony nem kapcsolódnak egymáshoz. Nem vicceltem azzal a parkoló pályára tétellel, de az újraírt regény első fejezete sem halad… Jó, most mégis melyik a fontosabb prioritású, Ambrózy vagy a Savarelly? Na, ugye, ez nem is kérdés… (Meg megvettem tegnap a Lagom című kötetet, remélve, hogy egy kis svéd kultúra és szokások belemászik a fejembe.)

Illetve, egyeztettem a Könyvespolc Magazin főnökasszonyával a féléves ütemtervemet, így nyugodt szívvel tudom állítani, hogy a Szivárgó sötétség után ismét Böszörményi kerülhet terítékre és a következő csemege, a Gergő könyvek negyedik és ötödik részével folytatom az olvasást.
(Azt hittétek kiadom a listát? Találgatni ér, de nem mondom el, mi fog bekerülni a magazinba. – vicceltem, még én sem tudom, melyik mikor kerül be.)

Az első negyedév beütemezése könyvek terén jelenleg így áll:

A képre kattintva eredeti méretben megtekinthető