Ambrózy báró esetei, és a Gergő és az álomvámpírok 1. kötetekhez köthető apró gondolatok

Az eddigi hasonlóságok felfedezését minden bizonnyal betudtam valamiféle véletlennek, de a Gergő és az álomvámpírok erőteljes ugródeszkának bizonyul Ambrózyéknak.

Mégis miért? – Az illesztőszegnek több variációja van, mint a magyarázatnak.

Eszembe jutott, hogy majdhogynem hasonló koncepciókra bukkantam a Lúzer rádió esetében is, de merem állítani, ebben a kötetben Gergő még Kukec Marcit, bocsi, Markot is sikeresen felülmúlta.

(És akkor nem volt még szó Mili és Tanarilla hasonló makacsságáról és elszánt követéséről.)

Gergő a maga tizenöt évével viaskodik a gyereklét elhagyásával és a felnőtt életbe lépése még várat magára. Viszont a viselkedése, a mentalitása, a gondolkodásmódja, és már néha a beszéde is ismerősen csenghet azoknak, akik hamarabb vették volna a kezükbe az Ambrózy sorozatot, mint a Gergő könyveket.

„Úgy az út felénél járhattunk, mikor Gergő rám pislantott, majd csendesen szólt:

– Ez jó búcsú volt.

Boldogan nevettem rá, de az én sámánkám iménti mosolya rögvest eltűnt, s még gyorsan hozzá tette:

– Azt hiszem, vár ránk egy nagy beszélgetés, tündérkém!”

„– Uraim, én kezességet vállalok a kisasszonyért, amennyiben a szavam bármilyen súllyal is latba esik – szólalt meg váratlan ridegséggel Gergő."

Kimért, megfontolt, elhagyta a hirtelen felindultságot, ami a személyiségére nézve jót tett neki, de ez által, a Böszörményi univerzum másik közkedvelt főszereplőjének viselkedését vette fel… Pontosítva, ha a kiadásokat nézzük, akkor valójában Gergőt utánozta le Richárd… (és megint képtelen vagyok a mondatot értelmesen befejezni)

A lényeg, hogy számomra elgondolkodtatóra sikerült.

Erőteljesen a 12. fejezet adta meg számomra azt a szórakozást, ami által azt éreztem, hogy én egy könyvben akaratlanul is kaptam két történetet, csak legyen elég képzelőerőm hozzá. (Már ebben bizonyítottam, hogy van elég sütnivalóm, ha Ambrózyról van szó.) Konkrétan 10 percig nem bírtam tovább olvasni, a homlokomat hűtöttem a kemény borítón és próbáltan nem szakadni a nevetéstől éjjel fél 2-kor. (azért háromszor újraolvastam, hogy nem képzelődtem-e)

Tudni akarod, hogyan gondolkodik, vagy, jobban meg akarod ismerni Ambrózy bárót? Nem kell messzire révülni pár válaszra, csak a Gergő regényekbe less bele, érdekes felfedezésekre jöhet rá az olvasó, hogy a két főszereplőnek mennyire hasonló a reakciója egyes helyzetekben.

Na, jó, ha Ambrózy báró találkozott volna Tanarillával, a rideg bárónk először betudja, hogy az abszint fogyasztását ne vigye túlzásba… Egyértelmű, hogy percek alatt Tanarillából bizony olyan tündelány lesz, aki ruhát visel.

Alternatív történetbe is beleillő, hogy Gergő és Tanarilla egyszer csak fogja magát és elrévül a békebeli időkbe felnőtt fejjel…
Gergő komolysága, ahogyan beleegyezően elfogadja Tanarillától a segítséget…
Emlékeznek az Ambrózy rajongók, hogy mikor nagyon távol volt Militől Richárd, Milinek szinte „megszakadt a szíve”? – A tündérkötés nem vágható el. (Most miért ne merülhetne fel ez az opció is?)

Jelenleg úgy vagyok a helyzettel, hogy az álomvámpírok második kötetét is elolvasom, ezzel is még inkább belemélyülve az eseményekbe, mivel ez az első rész még mondhatni csak a felvezető volt.

A lényeg, biztos lesznek még meglepetések, amiket izgatottan várok. Ha mást nem is, akkor azt, hogy Gergő megtalálja a saját útját.

Böszörményi Gyula: Gergő és az álomvámpírok 1.