Bizony, már túlestünk pár frissebb fanfict írásán, most lássuk, az első kilenc, kivesézett rajongói írás óta mi minden történt.
Ha valami ördöngös csoda folytán nem olvastad volna a bejegyzéshez kapcsolódó előzményt, az alábbi linken elolvashatják a kedves nemolvasóim.
Ambrózy fanfiction 1-9. részek: A monitor mögött
Ambrózy fanfiction 1-9. részek: A monitor mögött
Hogy egy kicsinykét a teknősök locsogása ne menjen senki agyára, meggyőztem az elsődleges segédem, hogy vázolja fel jelenlegi kényszeres helyzetét egy csésze kávé mellett. Szegény, kicsit megfáradt így az év végére, de beletörődve abszurd helyzetébe, és kibújva a Róla szóló sorozatának sarokba bástyázásából, szóba elegyedve velem számol be az élményeiről.
(A beszélgetés fiktív és senki nem lett felkérve, hogy segédkezzen eme polgárpukkasztó ötletben. A beszélgetés során egy bárónak sem szelídült meg a lelke, és nem esett bántódása.)
***
– Nos, talán a nyelvi botlások megelőzése érdekében maradjunk a magázódásnál, hiszen végig szokása sértődni a báró úrnak, ha letegezem, miközben be se lettünk rendesen mutatva egymásnak. Tudom, az egész szereplőgárda nagyon elfoglalt, viszont ön mégis elfogadta ezt a nehéz feladatot és asszisztált pár történet erejéig. Épp csak befejeztem a kilencedik részt, máris a lila ruha járt a fejemben és tudtam, hogy Önre lesz szükség a következő rész megvalósításához. Mesélne arról a bizonyos tízedik részről?
– Nem volt könnyű, már csak azért sem, mert konkrétan az érzelmeimről esik szó, és mint férfi, magam sem szeretem közzétenni, milyen gondolatok zajlanak le a fejemben, ha Milire tekintek. Nem tudom, elolvasta-e Mili, de szerintem ezek után nagy becsben fogja tartani azt a ruhakölteményt.
– Véletlennek vagy szándékos manipulációnak tartotta az estélyi ruhát?
– Egyik pillanatban még rejtegettük Milit, aztán hirtelenjében meg már bevezette anyám a társaságba. Nem örültem a fejleményeknek, de mindez egy kellemes eset volt… más öltözékekhez viszonyítva.
– Erről csak az Ármány és kézfogónak jelenete, a Vigadóba beszökés és Bissingen gróf leleplezése jut eszembe… Tudta, hogy Mili számára kicsit kínosra sikerült az öltözék, mindez a hitelesség kedvéért?
– Mit nem tudtam az álruházatát illetően?
– Igaz is, hiszen a báró úr rendelte el… Talán folytassuk a tizenegyedik résszel, ami már csak azért is túlontúl fiktív, mert a sorozatban szó sem esik hasonlóról. Nem mellesleg nem én voltam az ötletadó a megírására, hanem egy olvasó. Mennyire zökkenőmentes a házasságuk?
– Néha már túlzóan is a vesémbe lát, legyen elég annyi, hogy bármilyen vita is alakuljon ki köztem vagy a feleségem között, mindig megoldódik.
– Szóval az ügy lezárása óta nem lett száműzve a kanapéra vagy a Bogi kutya társaságához.
– Inkább igazat adok Milinek, mintsem ilyen szégyen érjen.
– Képesek minden nap, hasonló vitákat generálni azért, hogy mihamarabb elérjék céljukat és a törvényszegőket fülön csípve növeljék a Monarchia biztonságát?
– Ha szükséges, minden esetben konzultálunk, Mili képes más szemszögből megközelíteni a felmerülő kérdéseink, míg én túlbonyolítok pár dolgot, addig ő egyszerű észrevételeivel logikusan kikövetkezteti a feltételezéseit.
– Élvezi hallgatni Mili briliáns ötleteit.
– Csak én állítom briliánsnak, mások inkább aggasztónak és botrányosnak titulálják, de a helyzet megköveteli azt a szabadságot, amiben támogatom. Szeretem hallani a teóriáit, azért is, mert azokban a pillanatokban nem rám fókuszál. Tisztelem azt, hogy ilyenkor önmaga lehet és örülök, hogy olyan nővel élhetek, aki nem játssza meg magát.
– Fontos a báró úrnak is az őszinteség, pedig néha úgy tűnt, inkább titkolózik Mili előtt.
– Abban a szituációban titkolni kellett pár dolgot, de őszintén kérdem, akinek nyomozó a felesége, mégis mennyi titka lehet a férjének előtte? Egy szóval sem illettem a legelső szívbéli tévedésem, mégis mindenre rájött. Elég csak egy nem megfelelő ajtót kinyitni, egy pillantás abba a szobába, amibe soha nem vezettem be…
– Pardon, a laborszoba is tiltott terület volt már alapjába véve, Mili volt az első nő és személy is egyben, akit ennyire közel engedett magához.
– Ösztönös volt. Megbíztam benne, valami furcsa érzésből kifolyólag… Tetszett a lelkesedése, hogy érdekli a nyomozói munka. Hiszen mindenki, aki ismer, tudja, hogy próbáltam nem egyszer nemet mondani Milinek, de nem sikerült lebeszélnem.
– A tizenkettedik részről nem sokat fog tudni kommentálni, hiszen kis pihenőre küldtem el, míg a karácsonyi rajongói írásra fel nem készült. Valamiért úgy éreztem, az elmúlt évben eléggé visszavonult Emma, ezért is szándékoztam róla említést tenni. Viszont mielőtt befejeztem volna, már vissza is tért, teljesen megújult erővel és újabb történetet mesélt el a sorozatbeli élményeiről. A veszélyesnek nevezett tizenharmadik rész is tartogat meglepetéseket, de konkrétumokra nem tér ki. Gondolom, már akkor is kedvelte Milit.
– Mikor nem kedveltem? Mindent érte tettem, mindenben igyekeztem a kedvében járni. Fiatal korából és tapasztalatlanságából kifolyólag rosszul ítélt meg engem, bár volt, ahol direkt tettem erről. Inkább ítéljen el, mintsem csalódást keltő illúziókba ringassam.
– Aki olvasta az utolsó részt, jól tudja, hogy mennyire más… hiszen, addig magam is előítéletekkel néztem önre, míg rá kellett jönnöm, hogy valójában teljesen más személy, mint amilyennek néha mutatja magát. Számos könyves férfival ellentétben a báró úrnak kifejezetten példás előélete van, még akkor is, ha pár súlyos botlás megkeserítette az életét. Igazán a tizennegyedik rész megszületésekor fogta magát és inkább átvette az irányítást a történeteket illetően.
– Már a meghirdetett karc után elfogott a kétség, hogy el tudom-e mesélni a vonaton történteket. Mili messzemenően jobban tud mesélni, mint én, de bíztam benne, hogy ki tudom egészíteni az elbeszélését. A személyes hangvétel pedig minden kétséget kizáróan sértő.
– Ahhoz képest, hogy nem a cseverészésről híres, nagyon is részletesen felvázolta a történteket. Talán hasonlóan tárta fel az ügyet a székelykocsárdi állomáson is a detektívnek?
– Természetesen erről szó sincs, vannak dolgok, amiket nem voltam hajlandó megemlíteni.
– Feltételezem, Milinek sem. Ezen felül, mikor úgy véltük, mindenre fény derült, rájöttem, voltak még kérdések, amikre választ szerettem volna kapni. Szerencsére jött segítség és biztatás, hogy nem kerültem rossz vágányra, így képes voltam befejezni és kiegészíteni a kérdéses jeleneteket.
– Ott is voltam, meg nem is. Ez a lényege ennek az esetnek.
– Várja már a következő fanfictben való szereplését?
– Miért, lesz következő?
– Ha lesz is, mindenképp felkeresem. Úgy vélem, még van mesélni valója.
Az alábbi bejegyzésekről esett szó: