Ha már De Warenne-dinasztia sorozat, amiből megközelítőleg évente egy könyvet olvastam el, három kötet elolvasása után folytattam a sorozatot. Eleve Brenda Joyce könyveinek címe érdeklődést felkeltő, de a történetei sem utolsók, úgy véltem, mégis jó lenne sorban haladni a kötetekkel.
Lássuk hát, hogy a de Warenne család három legfiatalabb tagja hogyan boldogul az érzelmek útvesztőjében.
Brenda Joyce: Az ellopott menyasszony
Fülszöveg:
Sean O'Neill valaha mindennél többet jelentett Eleanor de Warenne számára, ám amióta eltűnt az otthonából, hír sem érkezett felőle. Egy idő után a lány feladta a reményt, és odaígérte a kezét másnak. Néhány nappala az esküvő előtt Sean mégis előkerül, csakhogy a valaha szelíd, kedves fiú mostanra idegenné vált, akit megkeményített a börtön és a menekülés. Sean nem akarja veszélybe sodorni Eleanort azzal, hogy az új helyzetben jogot formál rá, de elszánt távolságtartását meghiúsítja a lány, mert nem tudná elviselni, hogy az imádott férfi másodszor is elhagyja. Amikor a szenvedélytől elragadtatva Sean megszökteti, Eleanornak alkalma nyílik rá, hogy végleg meghódítsa szerelmese szívét…
***
Kifejezetten csavaros fordulatokkal megírt történeté kerekedett ki a kötet. Egy gyors kibontakozású szerelmi regény, amiben a szerethető karakterek mellé kedvelt rokonaik is támogató kezekkel segítik főszereplőinket a boldogságuk eléréséhez. A most bemutatott három kötet közül szerintem ez volt a leginkább izgalmakkal teli történet, kicsi kiszámíthatatlansággal fűszerezve.
Sean tipikus rosszfiús karakter, még sem lehet nem kedvelni, mikor a mostohatestvéréért mindent képes kockára tenni. Elenaor határozottsága, mostohabátyjához születésétől fogva érzett ragaszkodása előrelendíti a történéseket, de a fiataloknak szüksége van az idősebb fivéreik segítségére, ami által kalandosabbá válik a regény. Izgalmas és szenvedélyes történetként tudom jellemezni.
Fülszöveg:
Amanda Carre soha életében nem viselt még szoknyát, és sejtelme sincs arról, hogyan kellene elegánsan napernyőt forgatnia a kezében. Jamaica szigetén mindenki csak a Vadócként ismeri, ahogyan Cliff de Warenne is. A sokat tapasztalt férfit az azért mégis meglepi, hogy a lány karddal támad rá a saját hajóján. Ígéretet tett azonban arra, hogy elviszi Angliába az édesanyjához Amandát, akit eddig az apja, egy nemrégiben kivégzett kalóz nevelt. Úriember lévén Cliff tehát állja a szavát, s még a jó modorra is oktatni kezdi a szépséges és kívánatos Vadócot, hogy a lány majd bekerülhessen az előkelő londoni társaságba, és jól mehessen férjhez. Saját magát Cliff nem tartja alkalmas vőlegényjelöltnek, mert eltökélte, hogy soha nem fog megnősülni…
***
Ez a kötet már nem okozott meglepetést, elég kiszámítható dramaturgiára épült, Amanda kedvelhető szereplő lett a szememben, akivel együtt drukkoltam, hogy minden a "tervek" szerint alakuljon. Cliff szabad férfiként bizonyítja rátermettségét, felelősségérzetét a megmentett lánnyal szemben, de nem róhatjuk fel a hibáját, hogy férfiként szemet vetett Amandára, aki még a viharban is kitart mellette és segíti.
Már a kötet elejétől szurkoltam a szereplőinknek, mivel sok akadályt kell a történetben leküzdeniük, miközben rá kell jönniük, hogy az egymás iránti bizalmuk, támogatásuk nem jelenti azt, hogy a szabadságukat kellene feladni. Cliff sosem adott a pletykákra, viszont szinte szőke hercegként védte Amandát, aki kis időre gyámleányaként mutatkozott be a londoni társaságban.
A kötet kiérdemli a kiszámíthatóság és a viharos érzelmek kibontakozásának jelzőjét, mégis az előző részhez viszonyítva a szerelem kibontakozása hosszabb folyamatnak tűnt olvasás közben.
Fülszöveg:
Lady Blanche Harrington nem hisz a szerelemben. Régebben Rex de Warenne megdobogtatta a szívét, de útjaik már jó ideje nem keresztezték egymást. Amikor azonban a fiatal lány az öröksége miatt Cornwallba utazik, az élet úgy hozza, hogy pont Sir Rex házában kénytelen megszállni. Nem kerülik el a figyelmét a házigazda tüzes pillantásai, és megsejti, hogy a férfi határtalan szenvedélyt tud ébreszteni egy nőben. A lady szíve körül lassan olvadni kezd a jég. Lehet, hogy ilyen a szerelem? De akkor miért vegyül ebbe a boldogító érzésbe nyomasztó félelem is?
***
Ahogyan a de Warenne férfiakban, Rexben sem kellett csalódnom a kötet végén, és örömmel fejeztem be az olvasását. Blanche karakteréről kifejezett érzelmek nem alakultak ki bennem, túlzottan is a drámai hatásra törekedett ennél a történetnél Joyce.
Blanche egy fiatal nő, akinek fel kell dolgozni a gyerekkori traumákat, mivel eddig egészen elnyomta magában lelkileg. Rex pedig, látva a családja, testvérei életét, tudja, hogy mindenki próbál neki örömet szerezni és mindent megtesznek azért, hogy meglelhesse élete nőjét, vagy a reményt egy boldog házasságra.
Az előző kötetben, a Lady Vadócban már el lettek ejtve mondatok, amik bemutatták a két főszereplő kölcsönös szimpátiáját, pontosabban az egymás iránti tiszteletüket, mivel régóta ismerik egymást. Blanche el van foglalva a maga kis zárt életével, Rex titkon epekedik a nőért, mivel tudja, hogy nála feddhetetlenebb és ártatlanabb nőt nem ismer az ismerősei köréből.
Blanche barátnője nem csak fondorlatos, mikor elküldi Londonból, hanem bebizonyítja még az olvasónak is, mennyire képes kitartani Blanche mellett, mikor a nő visszatér Sir Rextől. Barátnője lesz az a karakter, aki a háttérben gördíti előrébb az eseményeket.
A két főszereplőnek elsődleges célja, hogy bizalommal legyenek egymás iránt, és mintegy régies, tiszta szerelem érzetét kelti ez a párosunk a de Warenne család többi tagjához viszonyítva. Blanche zárkózott, nem szenvedélyes karakter, hanem józan és higgadt megfontolású, realista gondolkodású lány. Sir Rex lehet az olvasónak inkább kétséges a viselkedését illetően, mivel sokszor a tettei nem egyeznek az érzelmei hű ábrázolásával, férfiként próbálja leplezni a benne élő gyengédséget. Nála az úriember megnevezés nem egyfajta kényszer, Rex ösztönösen viselkedik az etikettől elvártan, remélve, hogy visszafogottsága, szerénysége és udvariassága még közelebb vonzza élete nőjéhez, akit csodál.