Tada-kun wa Koi o Shinai
Ismételten sikerült egy érdekes slice of life típusú,
átlagos hosszúságú, 13 részes, 2018. tavaszi szezonú sorozatot kiszemelnem. Kategóriáját
tekintve vígjátéknak írhatnám le, de a történet mögöttes mondanivalója már nem
épp a szórakoztató kategóriába esik.
Kezdjük azzal, hogy ha nem nézek rá Animeaddicts-on az
ismertetőre, bizony pár dolgot biztos máshogy írnék le. Mint mondjuk a két
külföldről pottyant leányzó, Teresa és Alec Luxemburgból érkezik Japánba.
(biztos a fordítás miatt nem értettem az ország nevét, de se olvasásra, se
hangzásra nem esett le nekem, hogy Luxemburgból származnak… igen, mondhatnátok,
hogy az utolsó két részben még a zászló is benne volt, de könyörgöm… még az sem
stimmelt)
Ami elsőre felkeltette az érdeklődésem, az egyik főszereplő,
Tada Mitsuyoshi hobbija, a fényképezés, fotózás erősen a történet középpontjába
került, és ez volt az, ami rávett, hogy lekössön és megnézzem végig. Kattognak
a Nikon, Sony, Canon, Fujifilm gépei, hogy szinte már az merült fel bennem,
hogy a sorozatot cégek is szponzorálhatták.
Az első részben megismerhetjük a főbb szereplőket,
mellékszereplőket, pörgős történettel és vicces szituációkkal vegyítve
hangolódhatunk a történetre. A lényeg, hogy legyünk résen, nyitottak és
szemfülesek, mivel sokszor csak egy-egy elejtett képjelenet, vagy mondat mutat
arra, hogy mi is várható a történet folytatásában, a cselekmények gördülésében.
Ami kifejezetten szembeötlő volt, hogy a szereplők, amikor kellene, szinte
némasági fogadalmat téve hallgatnak, így úgy tűnik, szinte alig beszélnek. Mégis,
mikor megállapítottam egy tényt a cselekményről, mint például, hogy mindig
azonosak a helyszínek, jött egy váratlan csavar, és máris másik helyszínre
kerültem.
Kifejezetten sok szereplőt vonultat fel, de ez ebben a sorozatban nem
volt hátrány.
Mögöttes mondanivalójában a szerelem a központi téma, és a
hozzá tartozó kérdések. Szereplőink komoly döntések előtt állnak a felnőtt kor
küszöbén, a lényeg viszont az, hogy képesek lesznek-e a saját boldogságukért
minden megtenni, akár kockáztatni, csak mert nem a megfelelő emberbe szeretnek
bele?
Handa-Kun
2016. nyári
szezonban vetített sorozatról beszélünk, aminek meg kellett hagyni, hogy
„érési fázisba” kerüljön, így az előtte nézett, hasonló stílust képviselő
animesorozatoktól könnyebben elkülönült. 12 részes, kifejezetten rövid, az előző animéhez
hasonló slice of life kategóriába épülő történetről van szó.
Kifejezetten komédia, szórakoztató történet, ahol
főszereplőnk, Handa Sei elsőre semmiben nem tűnik ki a kortársai közül. Viszont
egy erősen befele forduló személyiség, akinek a hobbija és élete is a
kalligráfia köré épül, viszont ismeretsége miatt népszerűnek tartják az
iskolájában. Miközben társai titokban rajonganak érte és irigylik tehetségét,
addig Handa-kun erősen negatívan látja a környezetét, és meg van győződve róla,
hogy mindenki utálja. Az elsődleges humor erre a félreértésre alapul, miközben
barátokat szerez akaratlanul is maga köré.
Erre a sorozatra elmondhatom, régen nevettem ennyire jót,
szinte már fájdalmas és kínos helyzetekbe kerültek szereplőink, erre rákontráz
Handa egy negatív megjegyzéssel, vagy épp realista megfigyelésen alapuló tény
elmondásával, ami néha nem, hogy csillapítaná, hanem ráerősít a poénos
szituációra.