2019. július 22.

Júliusi olvasmányok

Aki figyelemmel követte volna molyon az olvasásaim, az észrevehette, hogy eléggé el lettem halmozva könyvekkel. Három, kifejezetten rövid kötetet veszek elő, időrendileg, ahogyan olvastam őket, mivel rövidségükből kifolyólag nehéz lenne számomra hosszas kifejtegetéseket írnom hozzájuk.

Örkény István: Egyperces novellák

Szórakoztatásának fő központjában a tartalom rövidsége áll. (Mert a rövid csattanókhoz néha rövid történet kelletik.) Van, ami egy egész történetet ad ki, van, ami csak egy mondatot tartalmaz, de a megnevezés, mint novella, a jellegén nem változtat.
Tematikus felépítésű a kötet, mégis, ha kedvencet kellene megneveznem, nem lehet kifejezetten egy novellát kiemelni a csokorból.
Fekete humorban gazdag. Lényeges momentum, mivel aki mindezt nem bírja, ne vegye kézbe.

Szokatlan novellái népszerűségét tekintve nem meglepő, hogy én magam is kíváncsi lettem a rövid történetekre. Az egy perces ígéret néhol találó lett, de a hosszabb novellák is jól összeválogatott gyűjteményt alkotnak. Csoportosítva vannak, így témáját tekintve a hasonló típusú történetek között nem veszik el az ember.
Egyedi, és meghökkentő, próbálja elérni, hogy az olvasó ne csak nézzen, hanem lásson is. Mindeközben szórakoztat, megjegyzéseivel, fekete humorával, vagy épp a valóságot eleveníti meg. Az akkori korszellem humora még most is érthető, megfogja az olvasót.

A kötetet és a novellacsokrot kezeljük a használati utasítás szerint.
Ahogyan Örkény javasolta:

"Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a
hiba.
Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!"


*****

Schiffer Miklós: Schiffer-stílus – Nő

Fülszöveg:
„Hiszek ​a klasszikus darabokban, mert nélkülözhetetlenek és megkerülhetetlenek” SchM
Schiffer Miklós minden írásában és vele készült interjúban hangsúlyozza a különbséget, ami a divat és a stílus között tapintható, mert míg az egyik megvásárolható, addig a másikat fel kell építeni. Két új kötete is erről szól, a női és férfi ruhatár nélkülözhetetlen a múltban gyökerező, de a jelenben is korszerű és hordható darabjairól, a mindig jelen lévő klasszikusokról és arról, hogy miként alakítható ki az egyedi ruhatár és stílus a divat segítségével. SCHIFFER STÍLUS / FÉRFI és a SCHIFFER STÍLUS / NŐ felöleli mindazt a tapasztalatot és tudást, amit a stílusszakember 25 éves pályafutása alatt felhalmozott. Az egymástól szerkezetileg független férfi és női kötet tartalmát a MUST HAVE darabok felsorolása, és viselésük vizsgálata köti össze, hiszen e ruhadarabok azok, amelyek a stílus bázisát adhatják. A szerző e mellett kitér a különféle stílusirányzatokra, a fontos színekre, vizsgálja a casual és klasszikus értékrend különbségeit, az ikonikus személyiségek stílusformáló erejét valamint a ruhatár és a kiegészítők teljes spektrumát. A kötetek nélkülözhetetlenek mindazoknak, akiket érdekel a stílus, az igényes megjelenés világa.
***

Ez a kötet Schwester jóvoltából került a kezembe, mígnem olvasás után kicsit kikupálódtam a divat, és a ruházkodási stílusokat illetően.
Szó esik részletesen, és gazdagon illusztrálva a kötelező ruhadarabokról, azok fazonjairól, anyagairól, kihez mi illik leginkább, és mögöttes tartalma az, hogy segítsen nekünk kialakítani a saját stílusunk, ha pedig ez megvan, milyen öltözködési hibákat ne ejtsünk bizonyos megjelenéseken.
Szó esik, milyen volt egykor a formális megjelenés munkahelyen, jelenleg mennyiben lazultak ezek a szabályok, ünnepi viseletnél mit kell figyelembe venni, de a különböző stílusirányzatok keveredéséről is olvashatunk, mennyire lehetünk szabad szelleműek, ha casual (hétköznapi, utcai) viseletről beszélünk.
Minden ruhanemű fel van sorolva, kiegészítőkkel együtt, a viselésünk lényegére is hangsúlyt fektetett a szerző, hogy megérthessük, miért lettek éppen azok a darabok népszerűek, amiket a klasszikus és neves divatmárkáknál szívesen vásárolnak meg.

*****

Mikszáth Kálmán: Az igazi humoristák

Cikkek a magyar nép humoráról

Fülszöveg:
A humor és a nevetés mindig ott van körülöttünk. És az igazi, a jó humor mellett nem is szabad csak úgy elmenni. Mikszáth Kálmán leírja a humor köznapi előfordulási formáit a 19. századi Magyarországon. Humorista az, aki észleli, értékeli, és élvezi a humort, a természetnek ezt a különös, emberi ajándékát. Az igazi humorista nem feltétlenül a humorából él. Csak él a humorral. A magyar irodalom történetében talán Mikszáth Kálmán az a szerző, aki a legtöbbet tette e „természeti kincs”, a humor közösségi hasznosításának ügyéért.
***
Apró szemelvények a magyar nép humoráról
Minden, ami ismerős lehet felbukkan: irónia, cinizmus, groteszk fekete humort nem mellőz, mégis realista nézettel ábrázolva.
Mikszáth játszik a szavakkal, kifejezésekkel, és próbálja megmagyarázni az olvasónak a magyar nép rejtelmét, hogy honnan fakad a leleményességünk, ösztönünk, hogy mindenből (viccet félretéve MINDENBŐL) képesek vagyunk humort csinálni.
A rövidke kötetben régies nyelvezettel maradt fenn külön témákba, csoportokba szedve a mindennapi életünket körülvevő humorizálás, ami minden emberben megtalálható és ha nem épp másokból csinálunk viccet, akkor megtesszük önmagunkból.