2019. július 23.

Jane Austen: Emma

Újabb Austen kötetet elolvastam, mert a kezdeti lelkesedésem kicsit sem hagyott alább.

Fülszöveg:

Emma Woodhouse szellemes és gyönyörű hajadon, aki előszeretettel játssza a kerítő szerepét, ő maga azonban elszántan szembeszegül a házassággal. S bár apjának megfogadja, hogy felhagy a házasságszerzéssel, szeleburdi természete nem engedi, hogy lemondjon erről a kitűnő társasági szórakozásról. Ám ahogy egyre újabb délceg ifjak legyeskednek körülötte, mintha a minden lében kanál lányban is felcsapna a vágy – de vajon kihez vonzódik leginkább: a romantikus Mr. Eltonhoz? Netán a kalandor Mr. Churchillhez? És vajon a környékbeli lányokon kívül Emma számára is tartogat a sors szerelmet?

A Büszkeség és balítélet és megannyi világraszóló sikerkönyv írónője ebben a máig friss és humoros regényben ismét bebizonyítja, hogy a női lélek rejtelmeinek, és a társasági élet praktikáinak legjobb ismerője.
***

Társadalmi iróniában nincs hiány a kötetben. Hosszú történet, lassú kibontakozású, illetve hosszú monológokkal tarkított.

Különböző helyzetek, baklövések, tévedések sorozata tárul az olvasó elé. Mindez főszereplőnknek hasznára válik, egyfajta tapasztalatszerzés gyanánt.

Kedvelt szereplők között nem sokat tudok megemlíteni, viszont George Knightley kedvenc könyves pasivá avanzsálódott.

Utált szereplők inkább akadnak, a túlzott udvariaskodás, az illemszabályok precíz betartása a mai kor olvasóinak vagy bosszús lehet, vagy jót szórakozik rajta. Austen írásmódjából tükröződik, hogy szinte kigúnyolja ezt a felső osztálybeli viselkedést, Így Emmával kapcsolatban empátia jöhet létre.

A régies nyelvezet ellenére sem volt nehéz, sőt kellemes kikapcsolódású olvasmány, szórakoztató is a maga nevében, és ahogyan az élet, úgy ez a történet is tartogat érdekes fordulatokat, és csavarokat nem csak az olvasónak, hanem a szereplőknek is.