Donna MacMeans: Csiszolatlan gyémánt (Chambers testvérek 3.)

Kétségek nélkül kaphatja meg a részemről az öt csillagot, mivel ez a kötet volt szerintem a legjobb a trilógiából. A fordulatok jók voltak, volt benne izgalom, még egy kis krimi is vegyült a történelmi fikcióba, aminek eredetiségének történetét a szerző a kötet végén kifejti bővebben.

Fülszöveg, cselekményleírással:

Anglia, 1881. Nehéz idők járnak a Brit Birodalom diplomatáira: nem sokkal az amerikai elnökválasztás után a washingtoni nagykövetüket meggyilkolják, és felerősödnek az ír függetlenségi törekvések is. A Korona szolgálatában Michael Raffertyre hárul a feladat, hogy a gyilkos nyomára bukkanjon. A küldetés sikere érdekében Rafferty diplomatának adja ki magát: a feladat azonban nehezebb, mint amilyennek elsőre tűnik, a férfi modorával ugyanis komoly gondok adódnak. Ezért úgy dönt, keres egy nőt, aki megtanítja neki az illemszabályokat, és egyben hajlandó eljátszani a felesége szerepét. A kiszemelt hölgy, Arianne Chambers azonban vonakodik belemenni a játékba. Arra még hajlandó lenne, hogy úriembert faragjon a bárdolatlan fickóból, férjre viszont egyáltalán nem vágyik. Ám hamarosan azon kapja magát, hogy a Michael durva külseje alatt megbúvó szenvedély lassanként meghódítja a szívét. Rafferty eközben egyre veszélyesebb kalandokba bonyolódik, és rádöbben, hogy Lady Arianne sokkal talpraesettebb és vonzóbb, mint amilyennek első pillantásra tűnt… De vajon elegendő-e a kölcsönös vonzalom ahhoz, hogy örökre összekössék az életüket?

***

A történet rendkívül pörgős, élvezhető volt, nem voltak benne bosszantó jelenetek, ami az előző kötetek miatt félelemmel telítettek el, hogy ez a kötet sem lesz másmilyen. Kellemesen csalódtam.

Egy szerethető férfi karakter, egy bátor női főszereplő, aki nem mutatja többnek magát, mint ami.

Arianne lelki vívódása, Rafferty támogatása egy különleges párost adott a történethez. Természetesen, a sorozathoz mérten ebben is volt pár negatív karakter, szerencsére nem kerültek előtérbe, és csak pár jelenet erejéig kerültek elő.

Alapvetően Arianne menekülni vágyott, mivel egy lehetséges férjjelöltjének elárulta igazi származását. A férfi visszaélt a nő helyzetével, kihasználta, de ahogy ilyenkor elvárja az angol etikett, hogy majd Arianne férjhez mehet hozzá csúfosan megbukott, mivel a férfi mást jegyzett el.

Még javában a lelki sérelmein rágódott, eldöntve, hogy nemsokára visszavonul a vidéki birtokára, mikor felkérték, hogy segítsen egy ügy kibogozásában Raffertynek. Már az Amerikába való utazás sem volt zökkenőmentes, de nagyon érezhető volt, hogy ha összefog a két szereplő, sikerül minden tervet gond nélkül megvalósítani.

A vonzalom már az első pillanattól fogva a levegőben érezhető, és ha nem részegíti meg Rafferty érzékeit a nő kölnivizeinek illata, még képes jó modorral és megértéssel fordulni a nő felé. Természetesen, az olvasónak tiszta sor, hogy egy nyomozó mindent tud, nem csak az elfogandó tettesekről, hanem Arianne múltbéli eseményeit is képes kideríteni.

Mert szüksége van rám.

Szükségük is van egymásra. A férfi meglepően türelmesnek bizonyult, és öröm volt olvasni, hogy a teljes történetben megfelelően bánt Arianne-val, még akkor is, ha néha nem azt mondta, amit elvárt volna tőle az ember lánya. De még ekkor sem voltam képes haragudni Raffertyre.

Jómagam önálló kötetként merem ajánlani, még akkor is, ha Arianne bátyja, William feltűnik a színen, de nem befolyásolja szerintem az olvasmány élvezhetőségét, ha valaki nem veszi kézbe az előző két részt, ahhoz elég felvezető van a történet elején.

A krimi szál lehet, hogy gyenge, hiszen eleve a romantika helyeződik előtérbe, mégsem találtam az ügy felderítésében hibákat, logikusan fel lett építve, mindenre magyarázatot kaphatunk, végül pedig két lényeges momentum lesz lényeges: a gonoszok és a rosszak elnyerjék a méltó büntetésük, illetve boldog befejezéssel záruljon. Ezt teljes mértékben megkaptam, sőt a mosolyt nem lehetett lecsalni az arcomról a befejezést illetően.

Mondhatni a szerző elérte nálam azt, hogy a harmadik kötettel jóvá vette az előző két rész hibáit és bosszúságait, amik zavaróak voltak számomra.

Donna MacMeans: A szerelem iskolája (Chambers testvérek 1.)
Donna MacMeans – Nászéjszaka (Chambers testvérek 2.)