Az
év első fele új kötet nélkül is tartalmasan telt, miközben nem csak a saját
határaim súroltam, mikor egyik elképzelés után a másik valótlanságig
ábrándoztam az akkor még leendő Szer'usz világ dramaturgiájáról.
A 15. rész Richárd töprengéseit
vetíti elő. Ennél a résznél már tudtuk, hogy várható egy új kötet, de még semmi
hír nem volt felőle, így először úgy lett kiadva, hogy „aminek még nem tudjuk a
nevét” – na, annak a folytatása. Nem dátumoztam fel, háromszor megfontoltam
mindent, de még mindig csak a Nász és téboly, illetve a Mári levél volt a
kiindulópont, mi is várható a folytatásban. Emiatt hol máshol játszódna, mint a
biztos alapokon álló Ambrózy-villában. Szó szerint alternatív lett.
A 16. rész még messzebbi
távlatokba vezeti az olvasót, és az Ambrózy család bővülése hoz számukra különös
pillanatokat. Ebbe a részbe csempésztem bele pár választ a szerző karcából. Nem
apróztam el, szabadra engedtem a maradék képzeletem és a sokunk által már várt
helyzetbe dobtam a még mindig nem egészen összecsiszolódott párosunk. (bár a
Szer’usz világ olvasása után már tudom, hogy jó felé tapogatóztam) Illetve, aki
kihagyta volna az előzőleg felemlített karcot, annak kis csemegéül
beleépítettem pár mondat erejéig a történetbe a kapott válaszokat. Remélem,
hogy a jövőben lesznek hasonló karcok, hogy minél többet megtudjunk a
szereplőkről.
A 17. rész megszületése a
felgyülemlett molyos karcokból tevődött össze, végre hűen a
"részletek" megnevezésre. Nagyon akartam Ambrózy báró 27. születésnapjáról
olvasni, de előtte Mili 18. születésnapjáról sem feledkeztem meg. Illetve az
utolsó kis szösszenetet a húsvét jegyében készítettem, mert nagyon benne voltam
a ténykedésekben.
A 18. rész Kovelinek köszönhető,
mivel névnapi ajándéknak szánva kértem tőle egy ötletet, miből kerekítsek egy
történetet. Egyedül Tarján Vilit sajnáltam meg, bár az egykori orfeumigazgató
ne tűnjön mulyának. Egyértelműen szórakoztató történetet szerettem volna,
kihasználva, hogy már elolvastam a Szer’usz világot és ez által pontosabb
folytatásokat készíthettem.
A 19. rész egy szinte megszokott
Richárdos történet, aminek ötletadója a Duna-korzón tartott könyvhét volt.
Kicsit nyugodtabb, mesésebb történetet szerettem volna, ahol kibontakozik az
Ambrózy házaspár élete. Illetve, ami még beleépült a részletbe, az egy olyan Nász
és téboly részlet, aminél kiszúrtam egy elgépelést, avagy Ambrózy báró is
hibázik címen egy frappáns rímpár lett megtörve. Ezt Mili természetesen
viccesen korrigálta is, ahogyan annak idején az úrinők tették a levelezésekben.
A 20. rész ismét több részletet
tartalmaz, és ez időben lettek az olvasók megkérdezve, mit olvasnának szívesen.
Az új és frappáns ötletek nem befolyásolták ezeket a történeteket, ellenben az
akkor frissen megismert Sherlock sorozat. Egyre több könyvet olvastam a
fanfiction írásokhoz (erről jövőre egy külön bejegyzést, miket ajánlok a
sorozathoz, de még hosszú a várólistám, legalább egy tucat könyv várja még az
ítéletem, bekerülhet-e majd ebbe a listába) így több információval és háttérrel
fogtam neki az újabb történeteknek.
A 21. rész már az olvasók ötlete
alapján készült (pontosabban Koveli volt ismételten az ötletadó), hiszen Agáta
mama erősen a háttérből mozgatja a szálakat, így az ő gondolatairól is érdemes
történetet kerekíteni. Talán ezzel szemben vagyok a legkritikusabb és a
legbizonytalanabb, hogy jobb lett volna, ha teljesen újra elolvasom a
sorozatot Agáta mama cselekményének részleteibe mélyedve. (csak a felvetett
kérdéseimre kerestem ki a válaszokat) Most kockáztattam, de ígérem, ha teljesen
újra olvasom a sorozatot (évente egyszer belefér, meg amúgy sem árt a
memóriafrissítés) talán egy újabb történettel korrigálom a tévedéseket.
A 22. rész a Kincsem két oldalas
Ambrózy részletével fogott meg, és az első részlet ez alapján készült el. A
köteteket javában forgattam, belefogtam, és ekkor töprengtem, hogy kellene
valami jó lezárás. Nos, már épp felébredt Richárd a részletben, ekkor ért egy
váratlan meglepetés. Egy molyos olvasó, Zsofir, az előző fanfict alatt
elkezdett velem felépíteni egy teljesen új történetet, aminek alapból is
örültem, erre pár hozzászólás után rájöttem, hogy ez nagyon is passzolna a
második részhez, és már csak egy lezárást kellett hozzá kerekíteni.
Röviden
ezek történtek az elmúlt fél évben, sok pozitív élmény kapcsolódik ezekhez az
írásokhoz, örülök a lelki támogatásnak, vagy épp a noszogatásnak, ha kifogyok
az ötletekből. Bár, a szavazás sokat segít számomra, a visszajelzések, épp kit
mi érdekelne és mire a legkíváncsibbak az olvasók.
Nem
győzök köszönetet mondani, jelenleg nem tudom, mikor várható újabb rész, de
csemegézni fogok a szavazás alatti hozzászólásokból, úgymond kiindulópontnak,
mivel foglalkozzam elsősorban.
Kép: https://www.tuttartpitturasculturapoesiamusica.com/2011/10/clarence-f-underwood-1871-1929-american.html