Fülszöveg:
A Monarchia egyik alföldi városkájában járunk, az 1910-es években. Dávid Veronika, az emancipált, lassan vénlánynak számító eladókisasszony saját romantikus regényét írja a könyvesboltban, amikor a lábai elé zuhan a városka bolondja, Vili – késsel a hátában. Zsebében egy kitépett lap, rajta a hírhedt Ady-vers, A fekete zongora.
A békés kisváros élete fenekestül felfordul. Az ügybe szinte mindenki belekeveredik, a plébános, a pincérlány, a kőművesmester, a rabbi, a kéjnő, a zsidó kereskedő, de még az apáca is. Miközben ellátogatunk a korabeli Szegedre és Szabadkára, sőt, találkozunk magával Ady Endrével is, a hullák csak szaporodnak.
Vajon Veronikának és társainak sikerül rájönni, ki lehet az agyafúrt gyilkos? És hogy mi köze a rejtélyes Ady-versnek az áldozatokhoz? És Veronika szívéhez melyik férfit sodorják közelebb az események: hűséges gyermekkori barátját vagy a nyomozni érkező, sármos, éles eszű huszártisztet?
A 100 éves Nyugat és a 90 éve elhunyt Ady előtt tisztelgő regényben mindenre fény derül.
***
A Dél-Alföld sem lehet unott vagy csendes a Monarchia aranykorában, így a Szabadkához közeli vajdasági kisvároskában már nem csak a fővárosi híreken borzadnak el az itt élők.Maga a krimi része jó, izgalmas dramaturgia, szövevényes esetek tarkítják a kötetet.
Ezen felül kapott egy másodlagos szálat a történet, ami próbálja összekuszálni az esetet, mégpedig, hogy főszereplőnk akaratlanul is egy szerelmi háromszögbe bonyolódik.
A történetben részletesen kitér az írónő a női sorsra, szót ejt az akkori szokásokról, viseletről vagy épp illemről, így még inkább beleélhetjük magunkat a történetbe. Egy kis irodalmi kör eseményeibe is betekintést nyerünk, ami még jobban fokozza a rejtélyt.
Maguk a szereplők jelleméről vagy a karakterekről nem sokat tudhatunk meg, inkább a dramaturgia elmélyülése és a cselekmény kibontakozásra fókuszált a történet.
Kíváncsian fogom folytatni a sorozatot, mert sok megválaszolatlan kérdés maradt a fejemben.