A hajam rövidke története - hajápolási rutinom és bevált módszereim

Mivel mostanában kozmetikai vagy sminkes bejegyzéssel nem készültem, de ebből se maradjunk el, mesélek egy kicsit a hajammal való harcaimban, ami talán támpontot ad, miért is nem hagytam meg a derékig növesztett hajam, vagy miért hoztam be a hajmosási rutinomba a több sampon használatát.
Amire nagyon jól emlékszem, az olyan 7-8 éves koromra datálható, mikor is legelőször le kellett vágni a hajam. Nem praktikum, nem a szülői kényelem oltárán lett beáldozva, a mai napig megtartott hajtincseim, hanem egy olyan banális és bosszantó jelenség miatt, amitől én sem menekültem gyerekkoromban.

Ekkor ilyen-olyan okból bekerült a közösségbe a tetűvész, aminél úgy vélik az emberek, hogy egyszerűen, a tetűirtó szerrel pikk-pakk megszabadulunk a kellemetlenkedő kis, amúgy eléggé szimbiózisban vígan élő élősködőktől, de amikor elkezdett a szertől fájni a fejem és rosszul voltam tőle, egyértelmű volt, hogy nem éri meg használni a büdös löttyöt. Közben minden nap nekiült anyu a hajamnak és a mézszőke tincseimből próbálta kivadászni a sörtéket, ami szinte csak napfénynél volt kivitelezhető és a hajam dússága, hosszúsága miatt emlékszem, hetekig minden nap órákat ültünk kinn a napon.

Én is kezdtem kikészülni, míg már könyörögtem, inkább vágjuk le, mert ennyit nekem sem ér meg az a pár tincs, hogy órákon át szenvedünk az egész dologtól, miközben totálisan nem értettük, hogyan kapom el, mivel már akkor is introvertált hajlamaimmal nem voltam minden pillanatban a közösséggel.

Ezután következett pár év, mikor rövidre vágott hajjal voltam, de ezt néptáncosként nem preferálták, mert végül a fodrász olyan rövidre vágta, amit már befonni sem lehetett. Ekkor ismét "eldurrant az agyam" és úgy döntöttem 10 évesen, hogy megnövesztem a hajam.

Legközelebb vállig visszavágattam 14 évesen, de még befonható volt, így ebből sem volt gond. Ezt viszont már édesanyám közreműködésével tettem meg, és mondhatni azóta is, akárhányszor vágattam, őt kértem fel rá, mert nem akartam sosem konkrét frizurát.

A középiskolában végig növesztettem, bár ez nem volt olyan látványos, mivel rendvédelmin, illetve a szinte minden napos testnevelés órák miatt folyamat felkötve, kontyban, vagy épp befonva volt a hajam. Mikor utoljára levágattam 14 évesen, ekkor kezdtem megtanulni a saját hajam befonni, így végzősként azt vettem észre, hogy elkezdték behozni a divatba a befont hajat az iskolánkba (főleg, aki kedvtelt a néptánc művészetének)

19 évesen félbehagytam a néptáncot, ekkor még pár évig megtartottam a tincseket, de végül 21 évesen egészen vállig vágattam, ezzel is rátéve a komoly elhatározásomra, hogy én bizony nem térek vissza a majdnem másfél évtizedig folytatott hobbihoz. Persze, sokan mondják, hogy főként a magán- és pasi ügyek esetében vagyunk mi nők képesek megváltoztatni a hajunk, az esetemben mondhatni csak fél indok volt a rövid hajra váltás. Évente vágatom azóta vissza vállig a hajam, mostanában nem terveztem a növesztést, de nagyon rövidre sem vágatom, hogy befonható legyen.

Sosem festettem a hajam, nem volt színezve: ez is egy olyan dolog, ami számomra felesleges nyűg és úgy vélem, a hajam eredeti színének megtartásával is könnyen kifejezhetem magam. Így megfogadtam, amíg nem kezdek el őszülni, mellőzni fogom a festést vagy színezést.

A levágott tincsek miért nem lettek eladva, vagy csak eldobva: Tényleg mindkét nagyobb hajvágásom után megtartottam a tincseket, de hogy miért is nem adtam el, nem ajánlottam fel, vagy lett haszna, arra csak azt a fekete humoros megfogalmazást szoktam válaszolni, hogy sosem tudhatom, mikor lesz parókára szükségem. akkor viszont lesz hozzá elég hajam. Magyarán kis önző mód, félretettem magamnak.

Eredeti hajszín: kiskoromban világos szőke hajam volt, de mint a legtöbb szőke esetében, tizenévesen a hormonok hatására elkezdett sötétedni. Végül egy meghatározhatatlan sötét szőke és világosbarna színkeverék maradt a fejemen. Előnye, hogy teljesen mindegy, milyen színt mondok, akkor olyan árnyalatnak vélhető. Alapvetően sötétszőkének szoktam leírni, mivel természetes fényben ilyennek tűnik és a fejtőnél is olyan világos, mintha nem is lenne ott haj, de mesterséges fények esetében inkább a barna dominál. Ha épp rossz passzban vagyok és szőkének titulálnak, akkor jön a bevetett indok, hogy valójában rosszul látják és világosbarna. (ezért sem éri meg festenem a hajam, mert mindenki másmilyen árnyalatnak látja)

Nincs is igazán gyerekkorod, ha anyukád nem vágatott neked legalább egyszer frufrut: legalább háromszor is volt, de a harmadik esetben tudtam, hogyan növeszthetem le egyszerűen. Nem, nem állt jól nekem sem, és én sem preferáltam, így amikor 13-14 éves koromban újra növeszteni kezdtem a hajam, a frufrut is száműztem az életemből. (olyan képeket találtam, amiknek az esetében inkább a sírógörcs fog el, hogy belementem eme botorságba... szóval, erről nem lesz kép, bocsi)

Heti egy hajmosás: vagy még ennél is ritkábban esek neki a hajamnak, de a lényeg, nem viszem túlzásba. Ennek főként az is az oka, hogy nagyon lassan szárad meg a hajam. Nyáron a legjobb, mert kinn a meleg napsütésben negyed óra alatt megvan a procedúra hajszárító nélkül, télen, benn viszont számolnom kell vele, ha este mosok hajat, akkor sem biztos, hogy reggelre megszárad. Hajszárítót mellőzöm, nem szeretem, és nagyon a hajam sem.

Samponok, típusok, balzsam elhagyása: krémesebb samponokat a kénezett samponnal keverek össze, így a kénes illat nem marad tartósan a hajban. Balzsamot pedig egy évtizede nem használok, még sem töredezik és nem száraz a hajam. Illetve plusz pont, így másfél hétig is kibírja, mire elkezd igazán zsírosodni.
A krémesebb sampont keverem össze a kénezett samponnal, ezt viszem fel először a benedvesített fejbőrre és a hajtőre, várok pár percet, kimosom a samponkeveréket, utána pedig egy harmadik samponnal mosom át a teljes hajam, hogy tiszta legyen. A második egy könnyedebb sampon, aminek inkább a hajtöredezés megelőzése a cél, mintsem a fejbőr tisztítása (hiszen erre már két termék használata megvolt), ezért a balzsam már nem kell, mert a második samponos mosással elérem, hogy puha legyen a hajam. (illetve ezzel érem el, hogy a kénezett sampon szaga is "eltűnjön")
Amiket preferálok, azok a gyógynövényes, teafás, mentolos, naturálisabb illatú samponok.

Hajkorpa, küzdelmeim és harcaim a kénezett samponnal: elmondások alapján csecsemőkoromban még a babaolaj megfelelt a fejbőröm karbantartására, de kamaszként a korpa iszonyat sok gondot okozott. Viszont észnél voltam és nem kezdtem el az amúgy iszonyat lassan száradó hajzuhatagot minden másnap kitenni egy hajmosásnak, így kerestem alternatívákat. Próbáltam Vichy terméket, aminek szinte horribilis ára volt, de végül a Naturland kénezett samponja vált be. A legelső kúra látványosan hatott, ezekről a tapasztalataimról részletesen be is számoltam Krémmánián. Makacs és erős összetevőivel csak kontrollálni lehet a fejbőr állapotát.

Elv: ha vékony szálú a haj, akkor a megszáradt hajat érdemes kifésülni, ha vastag szálú a haj, érdemesebb vizesen kifésülni. Mikor nekem ezt javasolták, kipróbáltam, mivel ha szárazon kezdtem el fésülni, akkor sok esetben utána napokig a ruháimról szedhettem el a hajszálakat, (pontosabban mások szedték le) mint valami pókhálót. Hozzám képest egy tavasszal vedlő állat nem okoz annyi bosszúságot, mint akkoriban a hajam, mert mindenhol ott volt. (mondom, mindenhol) Szóval, azóta áttértem a vizes haj fésülésére, ami igaz, több haj jön ki, de legalább utána nem kell 2-3 napig szedegetni a ruhákról a hajszálakat.

Tanger Teeser, és a koppintások, avagy fésülködés gubancok és könnyek nélkül: több fajta fésűt is próbáltam, de igazán akkor lepődtem meg, mikor levágtuk a hajam és megvettem a Rossmann saját márkás termékcsaládjából kikerült Tanger Teeser koppintást. Azóta még egyet vásároltam és pluszban egy utazó méretűt, és bizony annak idején minden megadtam volna ezekért a fésűkért.