A kimerítő szombati nap estélyén Schwester fura kérdéssel állt elém: mikor lesz legközelebb kávészünet? Feleltem neki, hogy talán a jövő hét elején lehet róla szó, miközben mondta, a jövő hétvége is tartalmasan húzós lesz. Igaza van, de most kicsit pihenjünk is.
Előre szólok, hosszú lett, szóval legyen elég ital és étel előttetek.
Közben az egész nap fejemben hangzó zene csak nem került elő a zenelejátszó listájából, pedig sejtettem, hogy melyik zeneszámot keresem. Mindegy is, ma maradtam a Kpop-nál.
Illetve készítem az Ambrózy fanfiction részletekhez a „monitor mögött” bejegyzést, mivel nem egy ötletet maguk az olvasók adtak. De először is lássuk…
Ezen felül mi történt ezen a héten?
Savarelly ügyek írás: magam sem hiszem el, de a regénynek az első fejezete lassan halad, miközben fordult a kocka és 3 novellarész is készül az előzőleg „lezárt” történetekhez. Szóval, amíg nem lesz regényformátum, maradok a novellasorozat stílusnál. Előzetesben annyit róla, hogy a következő részben lesz elég kávé, Petrov és Novgorod szórakoztatás, miközben Amelié csóválja a fejét, miközben majdnem előkerülnek a fegyverek. A lényeg, most már nagyon szeretnék egy bejegyzést megosztani a frissen készülő írásokból is.
Kedvenceim között a rigók szerelmi élete novella ösztönöz, hogy nem is akkora hülyeség írni a galambok lelki életéről, illetve ami tetszett, az Hegedűs Ferenc Őszi napfény című verse, ami kifejezetten Szögedies nyelven íródott. Különlegessége, hogy a tájszólás hallott szöveg szerint íródott és még tapasztalt fülűként is elsőre nehéz volt elolvasnom.
„Tisza vizzee, zsönge fűvee, békeszóvaa élhetünk
Nem zsavóra, nem mögbántva, mögtiszőve életünk
Lössz időnk még helyrehozni, mit vétöttünk Ellene
Nem kísért a múlt hibája, kapzsi ősök szelleme.
Éni köll, mög éni tunni, esztet kéne tönni még
Möggyógyul maj sebös Fődünk, újbul tiszta lössz a lég
Vihar helyött víg szellőt hoz, hőség helyött melegöt
Télön havat, szánkózzonak mindönütt a gyerökök.”
(Hegedűs Ferenc Őszi napfény – részlet)
Mivel a községi lapba felajánlottam, hogy teszek róla említést, így bátorkodom betenni ide is:
„Szeptember 27-én megrendezésre került kortárs irodalmi fesztivál délelőtt az óföldeáki Honismereti- és Hagyományőrző Szabadidő Klub, és a szegedi Somogyi könyvtár íróklub tagjainak részvételével. Az esemény fő központjában a IV. antológia gyűjteményük könyvismertetője volt, ami az Oh dicső természet címet kapta. A 14 szerző művei ebben a kötetben célzottan „vissza a gyökerekhez” elvet vallja, és mind a verseket, mind a prózai műveket áthatja a tájleírások, a természet, évszakok szépségeinek bemutatása, és a Dél-alföldi kincsek megemlítése, emellett ezekhez való személyes kötődéseik, visszaemlékezéseik az alkotóknak átitatta a bemutatót. A szerzők szerint jó ihletadó a természet, és mi magunk is ennek az ökoszisztémának a része vagyunk. céljuk ezzel a kötettel, hogy mi magunk keressük meg a bennünk rejlő környezetet.
A Csongrád megyéből érkezett irodalmárok az előadás keretén belül külön-külön részleteket adtak elő a kötetből és a műveikből. Főbb mondanivalója a friss gyűjteménynek, hogy mi magunk is részesei vagyunk a természetnek. “Mi a dolga a költőknek, írónak internet és a facebook világában?” Úgy vélik, a hagyományos könyvformátumnak még van helye ebben a modern világban is, ezért is kapott illusztris megjelenést az antológia. A kötethez hozzájutni az előadás előtt, helyszínen kedvező áron lehetett megvásárolni. A kötet kategóriáját tekintve ellentétes tartalommal társul, mivel a történetek sokszínűsége segít az olvasónak felfedezni a világot.
Az irodalmi alkotások mellett a festő- és képzőművészet is helyet kapott, a megnyitó Szekeres Irén kortárs festményeinek megtekintésével kezdődött. „Hol van a boldogság?” – Teszik fel a kérdést, és a mandalákkal festett bakelitlemezek harmóniája nem csak az alkotót, hanem a szemlélőt is örömmel és vidámsággal tölt el. A műsorra szép számmal jelentek meg kortól függetlenül, mivel a földeáki általános iskola tanulóinak egy csoportja is ellátogatott az eseményre, így felettébb pezsgő hangulatban telt a délelőtt. A vendégeket kaláccsal, kávéval és üdítővel várták a programban szereplő szünetekben. Tíz mű hangzott el, amit kilenc szerző adott elő.
Ezen felül egy közelgő másik könyvbemutatóra tartogatott kötet, Fehér József Virágok kelyhe című történetéből is kaphattunk az írójától egy kis ízelítőt, ami ifjúsági mesének lett szánva, de felnőttek is olvashatják, mivel a főszereplő akadályainak leküzdésével és céljaival kortól függetlenül bárki azonosulhat. Akit ez részletesebben is érdekelne, várják szeretettel október 3-án a hódmezővásárhelyi Németh László város könyvtárba, 17 órás kezdettel.”
 |
| Heti könyvtári kölcsönzésem... Egészen hangulatomhoz illő |
Olvasás éjszakája: IMÁDTAM! – remélem, ennyi válasz elég lesz. Húzós volt, mert reggel 7-kor keltem szombaton, aztán délután fél 6-ra sikerült hazakerülnöm (nonsense, de a társadalom úgy véli, hogy a munka az első, mivel a blogolást még mindig nem tartják munkának, akkor sem, ha nincs bevételed belőle… komolyan kérek három klónt magamnak, hogy mindent végezzenek el helyettem, miközben én alszok helyettük. Csak kicsit fáradtam el a héten.) A lényeg, kipróbáltam a Hell kávés italukat, de most megmondom, hogy rendszeres kávéfogyasztóknak annyi, mint meginni egy tejeskávét. Így kezdtem bele az estébe, közben Schwester is betoppant és éjfélig boldogított… miközben olvasnom kellett volna, de így is a 6 óra helyett negyed 9-kor kezdtem neki a Széles Sargasso-tengernek. Csak a végére esett le a fülszöveg egyik mondata, hogy mégis mi köze van az általam is kedvelt Jane Eyre kötethez? Oh, az utolsó 30 oldalt szippantottam teljesen magamba és ma is egy dolog fogalmazódott benne meg: Rochester megint megcsinálta.
Persze, kis telhetetlenként még 3 után folytattam Krúdy Szindbádjának kalandjait, amivel örömömre a héten nagyon jól haladtam és remélhetőleg jövő héten már befejezem. Fél 4 körül majdnem elaludtam az olvasó fölött, végül egy 12 órás alvás mellett döntöttem.
Persze, kis telhetetlenként még 3 után folytattam Krúdy Szindbádjának kalandjait, amivel örömömre a héten nagyon jól haladtam és remélhetőleg jövő héten már befejezem. Fél 4 körül majdnem elaludtam az olvasó fölött, végül egy 12 órás alvás mellett döntöttem.
A 40.000 oldal 2019-ben plecsni: Egész héten szívtam a fogam, hogy a statisztika szerint csak kemény 44 oldalon múlt a friss plecsnim molyon, és akárhogy trükköztem volna sem nőtt meg ez a szám. Ráhagytam, végül az előzőleg említett kötet ezt a problémám gyorsan megoldotta.
Ambrózy fanfictionok tömkelege és a Nász és téboly folytatások java részéről kiderült, hogy akaratlanul is Szer’usz világ folytatássá alakultak: szóval apró feladatom volt a héten, hogy a címeket kijavítsam, pontosabban kiegészítsem.
Kártyajáték a könyves pasikkal: amiről majdnem elfeledkeztem ezen a héten is, pedig élveztem az elkészítését. Szinte két délutánom volt vele foglalkozni, de elkészültek, mivel ráadásul megkétszereztem a kihúzott nevek mennyiségét, volt vele feladatom, és a memóriámból előhúzogatni a neveket és a hozzá tartozó érzelmeket.
Mikor darálod a regényeket, néha ez nehéznek mutatkozik, hogy vissza is tudj emlékezni bizonyos szereplőkre. Különösen egyik könyves pasiról sem tudok rosszat írni, különben nem kerültek volna be a listába.
Lázasan és megfázva is kell teljesíteni: ez táncon még inkább igaz volt, mivel most a sokszor méltatlannak tartott Dél-Alföldi táncokat tanuljuk. (veteránok nyelvén újratanuljuk, mert vannak lépések, amik még rajtunk is kifognak) Most már kilábalva a betegségből, és mivel a fél csapat is kezd felépülni (adogattuk szépen egymásnak a bacikat, ahogyan azt illik), még mindig nehézségekbe ütközünk. Konkrétan most ott tartok, ha a legelső fellépésig nem utálom meg a hozzánk legközelebbi táncot, akkor soha nem fogom megutálni a néptáncot. (Egy kegyes hazugság, ha valaki azt állítja, hogy mezőséginél nincs nehezebb tánc…) Volt lehetőségem meglesni archív felvételt is, ahol a nagyszülői korú emberek a páros táncban meglepő lépéseket produkáltak, mi pedig huszonéves fejjel kínunkban nevetünk, hogy a mindennapos testneveléshez szokva megy szét a bokánk, térdünk és kapunk deréksérvet. (Pedig mi tényleg nem a puhányságunkról vagyunk híresek, de ez a teljesítmény nagy kihívások elé állít minket, mi pedig megtesszük, amit csak lehet.)
Közben pont a zenelistából megszólalt az elején keresett zene, ami miatt nagyon töprengek, hogy írjak nektek egy zenelistát, miket szoktam hallgatni (és azért nem találtam meg, mert J-pop volt… minden nekem sem mehet azonnal)
Közben az étkezési szokásaimról is kellene írni, de ez is maradjon a jövő terve. Egyértelmű, vannak felírva ötletek, de addig nem szeretném feltenni az „Előkészületben” listára, míg nem vagyok biztos, hogy két héten belül nem készül el. Ambrózy ötletekről pedig nem szokásom írni, mert az már szinte zsarolásszerűen számon lehetne kérni tőlem, mint a még mindig be nem fejezett Rontásűzős sorozat értékelőit. Lassan haladok vele, de az is igaz, hogy idén már nem sok esélyem van új Böszörményi köteteket vennem és olvasnom (azt még én sem merem mondani, hogy idén karácsonyra lesz valami, mert arról már biztos tudnánk), így szeretném jól beosztani és kiélvezni a történetet, mivel észrevettem, hogy ha elkeseredett vagyok, mostanában este tuti Rontásűzőket olvasok, mert pár perc alatt képes megnevettetni és megnyugtatni.
Nos, ma legyen elég ennyi, vagy ma, vagy jövő héten jövök a fanfiction sztorizgató bejegyzésemmel.